Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

Életrajzi adatai a következők: Salamon Ferencz 1825. szeptember 4-én született Déván, ahol atyja ref. lelkész volt. Középiskolai tanulmányait ugyanott végezte s 1848-ban, a forradalom kitörésekor belépett a honvédségbe s a szabadságharcot végig küzdötte. Ott volt a világosi gyásznapon is és fegyverét letéve Nagyváradra vonult vissza. Itt egy süketnémát oktatott s ennek nevelésében bámulatos eredményeket ért el. 1851-ben Pestre jött az orvosi egyetemre, de emellett szenvedélylyel tanulta a mathematikát. 1853-ban Nagy-Kőrösre hívták meg a mathematika tanárának s itt működése alatt nemcsak tanítványainak a szeretetét, hanem a város közönségének a bizalmát is megnyerte. Egy évi tanári működése után visszatért Budapestre s kizárólag a hírlapirodalomnak élt. 1857—1867-ig rendes dolgozótársa volt a Pesti Naplónak s ide irott esztetikai és kritikai dolgozatai jelesek voltak. 1858-ban kezdte meg nagyobbszabásu történelmi tanulmányait s ettől fogva kiváló ambícióval szentelte magát a tudomány e szakának. Legelső munkáját: »Magyarország a török hódítás korában* 1864-ben irta. Ezt követték 1865-ben * Az első Zrínyiek*, majd 1867-ben »Két magyar diplomata a XVII. században* című munkái. 1867-ben lett a Budapesti Közlöny szerkesztője s eközben hozzáfogott Budapest főváros nagyszabású monográfiájához, melyből két kötet látott napvilágot. Az akadémiának 1859 óta levelező s 1871 óta rendes tagja volt. A Budapesti Szemlében nagy történettudományi munkálkodást fejtett ki. Az akadémia történelmi bizottságának megbízásából szerkesztette és sajtó alá rendezte a »Török-magyarhoni emlékek* első köteteit s 1863-ban megjelent tőle a »Brebiri grófok* című történeti monografia. Az egyetemen a magyar történelmet adta elé, a Kisfaludy- társaságban kiváló esztetikai tanulmányaival szerzett magának tagságot. Életét és működését gyönyörűen jellemezte Szász Károly, ki gyermekkori barátjától gyászbeszédjében következőleg vett bucsut: »Meghalt-e Salamon Ferencz? ugy mond. Nem, — bár azt látjuk érckoporsója felett, ércbetükkel s halva láttuk őt koporsója párnáján. De nem él-e szeretetünkben, emlékezetünkben ? Nem él-e alkotásaiban, szelleme munkáiban, melyek nem haltak meg vele, nem is változtak, nem is költöztek el vele. Mint halhatatlan a lélek egyénileg, ugy halhatatlanok a szellem alkotásai, s minél tisztán szellemiebbek s minél kevesebb közük van az anyaggal, annál inkább. Azért a képzőművészet remekeinél tartósabbak az írásművek remekei. A képzőművész anyaggal dolgozik s az anyagba leheli, önti, formálja gondolatait, képzeleteit, szelleme alkotásait, s mert azok az anyag nélkül nem maradhatnak fenn, az anyag változásával változnak, megsemmisülésével semmisülnek meg. S ime, az ókor festészeti, szobrászati s építészeti remekeiből alig van meg valami, s az is megrongálva, vagy romban nagyrészt. A déloszi Vénusz szeplősödik már, Phidias és Praxiteles szobrairól s Apelles festményeiről csak emlékezet van; oda a Perikies felséges pantheonja; de Homér, Herodot és Plató művei élnek, idő nem rombolt rajtuk. A Mózessel egykorú pyramisok romladozni kezdenek már, Mózes irásai épségükben hirdetik Isten akaratát s örök törvényeit. A szellem müvei örökké valók, mint a szellem maga, kiapadhatlan forrásai a tanulságnak és a gyönyörnek s azok is maradnak, míg emberek lesznek a földön: »míg az egek nagy csattogással el nem múlnak, az éltető elemek meg nem olvadnak s a föld és a rajta levő alkotmányok meg nem égnek az Urnák ama napján!* S mi mégis siratjuk elváltozó, elköltöző kedveseinket! Mégis siratjuk Salamon Ferenczet, nem érette, mert rajta semmi csorba nem esett, hanem magunkért, mert elragadtatott tőlünk s eltávozott a mi körünkből örökre! Mert még sokat vártunk tőle s e várakozásunkban csalódtunk; mert szerettük s most nélkülöznünk kell. A tudományos akadémia, s a Történelmi társaság: a * Török hódoltság*, az »Első Zrínyiek*, a »Budapest története« iróját, — a tudományegyetem a hazai és egyetemes történelem ritka tudományu és széles látkörü mívelőjét, — a Kisfaludytársaság és vele az egész nemzeti irodalom a szépirót, az igazi magyar irót, s mélyreható kritikust és esztetikust, a hírlapirodalom leghivatottabb munkását, a Kemény Zsigmond munkatársát s Deák egyik tolmácsát gyászolják Salamon Ferenczben. Mi az embert siratjuk és temetjük, az igénytelen és egyszerű, az álság nélkül való és kristálytiszta jellemű, s gyermeteg kedélyű embert, aki csak szeretni tudott, gyűlölni nem; aki csak vidítani tudott, haragudni soha, tréfát érteni mindig, tanítani s tanulni egyaránt. Övéi a szerető, hű férjet, s az édes mostohaapát, barátai az igaz barátot, tanítványai a mestert, pályatársai az irányadót s én — ha szabad magamról is e helyen szólanom, gyermek-, ifju- és férfikorom barátját, kivel ötven évi szakadatlan és zavartalan barátság forrasztott össze egy egész életre. A testületek, melyeknek tagja s dísze volt, a család és a pályatársak s tisztelők nagy serege koszorúkkal halmozzák el ravatalát, mintha koporsóját s veszteségüket maguk elől is el akarnák takarni azokkal. Én csak egy könyet tudok ejteni e koszorúkra s egy imával és áldással tudom őt kisérni a halhatatlanság útjára!« Emlékezete legyen áldott közöttünk. —s. ** Ifjúsági játékok és kirándulások. Irta dr. Szigetvári Iván. Külön lenyomat a »Középiskolai tanáregyesületi Közlöny * 1892/3.1. füzetéből. Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. — Gondosan készült értekezés, melyet szerzője a tanáregyesületnek Pozsonyban tartott f. é. közgyűlésén olvasott fel. Az értekezés veleje a következő: A testgyakorlás mai formájában nem elegendő, össze kell kötni ifjúsági játékokkal, melyek ép űgv kötelezők, mint a tornázás. Különösen kell ápolni az úszást és a korcsolyázást. E célra játék-tereket kell alkotni. Minden középiskola ifjúsága hetenként legalább két délutánt töltsön a játéktéren. A középisk, tanárok számára játék-tanfolyamokat kell rendezni a fentartó testület költségére. Évenként néhány nagyobb kirándulás is legyen. Az értekezésben az van mondva, hogy csak a jászberényi gimnáziumnak van saját játszó tere. Ez tévedés, mert például Sárospataknak gyönyörű játszó kertje van, s a régi erdélyi ref. gimnáziumoknak, pl. a marosvásárhelyinek is szintén van külön játszó helyük s a mi időnkben javában járták bennök hetenként két délután az ifjúsági játékok. ** Keresztyén imádságok, minden korbelieknek iskolai és magán használatra irta Benhö István rákos-palotai ref. lelkész. Második bővített kiadás. Budapest, 1892. Kókai Lajos könyvkereskedése. A 48 lapra terjedő kis füzettel szerzőnek kettős célja volt: egyik, hogy a növendéknek oly imakönyvet adjon, mely őt az életen végig