Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

tottuk — igy érvel tovább a jezsuita — szélesebb körökkel is megismertetni e dolgokat. A hivő nép győződjék meg arról, miként tanítanak azok, akikhez fiait küldi s akiket fizet. Szegény ifjúság, a melyet főiskoláink tanárai ily módon fosztanak meg az üdvözítőtől. S ilyen emberek csináltak ellenzéket a Zedlitz-féle népiskolai törvényjavaslatnak!* Míg tehát Döllinger, a kath. egyházi tudományosság fejedelme azt tartotta, hogy a katholicizmus a prot. theologiának, közelebbről az exegetikai kutatásoknak igen sokat köszön, addig az ultramontanizmus hamis fogásokkal minduntalan denunciálja azt, s a tömjénfüstös scholasztikai-szemináriumi oktatásból várja annak üdvét és boldogulását. Jól mondja Beysclilag, hogy a »Krisztus istenségében*, a szónak vallási értelmében mindaz hiszen, ki a Krisztusban Istenét, a fiúban atyját s a Krisztus által az Istennel való üdv közösségét keresi és találja, minden más a Krisztus személyiségére, mint a keresztyénség alaphitcikkére vonatkozó dogmatikai fejtegetés azonban, tehát a chalcedoni dogma is : theologia, tehát tökéletlen emberi spekuláció. Ez értelemben a legtöbb protestáns theologus vallja Krisztus istenségét, ha mindgyárt nem mindenik fogadja is el a IV. és V-ik század reá vonatkozó dogmáit, amihez különben mint ev. theologusoknak s a theologia szabadon vizsgáló doktorainak keresztyén joguk is van, kik nem kötik meg magukat emberi tételekkel vagy régi zsinati határozatokkal, hanem az igazság forrásaira, a szent iratokra támaszkodnak. Különben a római egyházi theologiának a chalcedoni és pseudoathanasiáni formulákhoz való eme betűszerinti ragaszkodása csupa pharizeusi öndicsekvés, hogy ne mondjuk üres csevegés. A római egyház ugyanis tényleg és gyakorlatilag detronizálja a Krisztust, mint üdvözítőt és istenfiát akkor, mikor egyedüli közbenjárósága helyére a közvetítő szentek egész sorozata lép, ha az istennővé emelt Mária a szentté avatott Lignori, mint, az eccelesiae szerint az egyedüli üdvözítő, ha az üdvözítő s a vallásos lélek közé a közbenjáró egyház s annak papsága, miseáldozata és csalhatatlan pápája van becsúsztatva, s az üdvözítővel mint holt tőkével bánnak, illetve őt, a laikusokra nézve megközelíthetetlent — a klérus és a pápa dispositiójára bizzák stb. — Az ev. prot. theologia eme denunciálásában s a modern vatikanizmus és ultramontanizmusnak, a keresztyénség eme legszélsőbb karikatúrájának magasztalásában egyébként az a politika rejlik, hogy a protestánsokat theologiai vitákba keverje s ezáltal elvonja a jezsuita-mozgalomtól s a követelményeiben telhetetlen pápás politikától. Ez a lourdes-i szentelt vizes Syllabus-féle politikának okoskodása ! S ily okoskodás egy protestáns államnak hivatalos közegében látott napvilágot! Risum teneatis! Értjük azonban, hogy fáj a római theologiának az, ha Chiniqui »A pap, a nő és a gyóntatószék«, és »50 év a római egyházban« cimü müveiben kíméletlenül lerántja a lepelt a római egyházi gyakorlat istentelenségeiről! Az ultramontán igazságosság főleg e müvek megítélésében tűnik ki leginkább! A római egyházpolitika által meglehetősen megnyomorított porosz tartomány egyház hivatalos statisztikájából a következő adatokat veszszük ki: Keleti Poroszországnak van 38 diöcesise, 423 temploma, 390 lelkészi köre s 475 lelkészi állomása, ugy hogy egy lelkészre átlag 3520 lélek esik; Nyugati Poroszországnak van 20 diöcesise, 251 temploma, 204 parochiája s 246 lelkésze, ugy hogy egyre 2769 lélek esik; Berlin város körében van 7 diöcesis, 52 templom, 57 lelkészi állomás s 130 lelkész, ugy hogy egynek gondozására átlag 10,404 lélek van bizva; Brandenburgnak van 74 diöcesise, 2212 temploma, 1071 lelkészi állomása s 1203 lelkésze, átlag egyre esik 1895 lélek; Pomerániának van 58 diöcesise, 1256 temploma, 678 lelkészi állomása s 712 lelkésze, egyre esik 1.91.2 lélek; Posennek van 24 diöcesise, 215 temploma, 192 lelkészi állomása s 235 lelkésze, egyre esik 2306 lélek; Sziléziának van 58 diöcesise, 815 temploma, 706 lelkészi állomása s 865 papja, egyre esik 2221 lélek; Szászországnak van 101 diöcesise, 2422 temploma, 1471 lelkészi állomása, 1638 papja, egyre esik 1412 lélek; Westpháliának van 21 diöcesise, 345 temploma, 342 lelkészi állomása s 461 papja, egyre esik 2501 lélek; Rajnának van 29 diöcesise, 605 temploma, 466 lelkészi állomása, egyre esik 2028 lélek; végül Hohenzollernnek van egy diöcesise, 3 temploma, 5 lelkészi állomása s ugyanannyi lelkésze, egyre esik 501 lélek. A számok beszélnek! Á legjobban gondozott egyháztartomány a szászországi, a legrosszabb a sziléziai, poseni, főleg az ujabban nagyon megszaporodott berlini. Jogosan szólható ez alapon a lelkipásztori gondozás tekintetében >Berlin és a protestantizmusról*. Milyen képet mutat ezzel szemben a magyarországi protestáns gyülekezetek lelkipásztori gondozása ? ! E téren üdvös munkát végezhetne a zsinat, mert a jelek azt mutatják, hogy a tanítóhiányt nemsokára a paphiány fogja követni! Eperjes. Sz. M. NEKROLOG. Salamon Ferenez. 1825--1892. Történet-buvár, publicista és egyetemi professor volt, s mi mégis helyet kérünk neki e Lapban is. Mert az egyházé is volt. Fiatal korában N.-Kőrösön egy évig mint tanár szolgálta egyházát, hajlott korában Budapesten az egyház tanácsosai sorában ült s egész életében példás puritán kálvinista életet élt. Ároni családból született Déván, a nemzeti újjászületés kezdetén. A negyvenes évek termékenyítő közszelleme érlelte meg erős lelkét. E korszak nagy szellemeitől tanulta meg hőn szeretni az igazságot s komoly munkával szolgálni a nemzet nagy céljait. Szabadságharcunkban mint honvéd karddal, az önkényuralom idején mint hírlapíró tollal, s mint történet-buvár, egész életén át pártatlan igazságszeretettel védte és hirdette a nemzet nagy igazait. Igazi nagysága a történetírásban tündökölt. Történeti munkáival megvetette a nemzeti történet igaz megírásának örök alapjait. Egyszer mindenkorra megoldotta a törökhódoltság társadalmi és politikai szervezetének nagy rejtélyeit. A főváros történetében a magyar pénznemek címén egy nagy világ- és műveltség-történeti kérdés homályait derítette fel, s a római világuralom megalapításának módszerét is újból és alaposan megvilágítá. Árpád hadi tudományát s nemzetének társadalmi és politikai szervezetét biztosan és tisztán állítá a tudomány férfiai elé. S mindezt zamatos magyarsággal és oly pártatlan történeti felfogásban, melyből teljesen hiányzik mind a felekezetesség, mind a pártosság, mind a vidékiesség. Salamon történetírása »nem pápista és nem kálvinista; nem kuruc, de nem is labanc: nem erdélyi, de nem is habsburgi*. Nemzeti és igaz minden izében.