Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

hitismeretek anyanyelvi (cseh) elsajátításával foglalkozott. Straszniczban egyik tanulótársa Drabik volt, akivel később együtt szenteltetett fel pappá s aki különösen vízióival, jóslataival nagy befolyást gyakorolt Comeniusra még aggkorában is. Csak 16 éves korában kezdett Comenius latinul tanulni a preraui iskolában. Hernbornban, hol 1611-től 1613-ig theologíát tanult, a hires Alsted volt egyik tanítója, ki később Gyulafehérvárott is mint tanár működött, és akinek chiliastikus tanai maradandó nyomot hagytak az ifjú Comenius lelkében. Comenius hivatalos működése a preraui iskolavezetéssel és lelkészi teendőkkel kezdődik 1614-től, honnan 1618. Fulnekbe megy lelkésznek. Itt nősül, egybekel azzal a nővel, akit 1622-ben fiával együtt a pestis ragadott el. Nemsokára beállt az üldöztetés és bujdosás hosszú ideje, melynek keserűségeit csak az elfoglaltság, továbbá a nemes pártfogók jóindulata és segélyezése (báró 2erotin és Sadowszkv) s végre a bujdosó vallásos türelme és jobb jövőt igérő erős reménye enyhítette. Bujdosása közben nősül másodszor (1624), előleges szerződést kötvén jegyesével, melyben a vőlegény vagyona s a menyasszony hozománya megneveztetik. E szerződés bizonyíték arra, hogy a száműzött Comenius mégsem veszítette el egész vagyonát s könyvtárát. (Harmadízben 1649. nősül). 1625. Lissában merül fel rövid időre. Különösen ez időtől kezdve működik fáradhatatlanul és sokoldalúlag egyrészt egyháza szolgálatában, másrészt önképzése és a nevelés-oktatás javítása érdekében. Comenius önképzését illetőleg Kvacsala müve annyiban magaslik ki Comenius rövidebb élet- s jellemrajzai sorából, amennyiben csaknem túlságos gondossággal figyelemre méltatja azokat a tudósokat s műveket, melyek Comenius paedagogiai nézeteit érlelték, illetőleg irányozták is. E művek közt kiváló Bodinus Éliás és Vogel E. tudósok Didaktikája, Campanella természetbölcselete és Alsted Didaktikája. E műveket szerző kivonatosan ismerteti, tájékozást adván arról, mennyire egyeztek vagy ellenkeztek azok Comenius nézeteivel. Egyebek közt említhető az a nézet-egyezőség, hogy Bodinus is és Comenius is természetszerüséget sürgetnek a tanításban, az anyanyelvi oktatásnak értéket tulajdonítanak és a nyelvoktatást reáloktatással egyesíteni kívánják. Alsted és Comenius közt némi elvi rokonság abban látható, hogy mindketten a szemléltetés szükségét emlegetik és az iskolákat csaknem egyezőleg osztályozzák; nevezetesen Alsted népiskolát, klasszikus iskolát és főiskolát különböztet meg, Comenius pedig családi, nemzeti, latin iskolát és akadémiát. Ez elvi találkozás azonban Comenius érdemeiből mitsem von le, már annyiban sem, amennyiben Comenius uj elveket is hirdet, egynémely régibb elvbe pedig tartalmat öntött és az elvek gyakorlati kivitelét a paedagogiában nagyban elősegítette. Idevágólag fölemlítendő pl. a Comeniustól olvasott (1630.) spanyol eredetű Janua Linguarum, mint olyan mű, mely elvileg némikép egyezett ugyan Comeniusnak már előbb (1629.) munkába vett Januájával. de amelynek tartalmát Comenius nem helyeselte. Az 1633. megjelent (a természettudomány és a szentírási kijelentés összeegyeztetésére törekvő) Physicajának megírásához egynémely eszméket s adatokat Campanella művei nyújtottak neki, de Baco és Copernicus nézeteivel — melyeket ismert — egyet nem értett. Comenius tanulmányainak feltüntetésén kivül, Kvacsala műve egy másik jellemző vonással bir. E vonás abban áll, hogy Comeniust nemcsak mint paedagogust tünteti fel, hanem a váltás és egyház érdekéhen kifejtett tevékenységéről is részletesen szól. Épen e sokoldalú tevékenysége egyrészt tanúságot tesz Comeniusnak rendkívüli munkaképességéről és minden irányban hitet, türelmet s testvériességet hirdető szelleméről, másrészt felvilágosítást ád arra nézve is, hogy egynémely művei (pl. a Pansophia és a sárospataki iskolaszervezés) befejezetlenek maradtak. Egyházának java nyugodni nem engedte Comeniust 1618 iki fulneki lelkészségétől kezdve egészen haláláig. És a testvéregyesület valóban igénybe is vette jóakaró lelkésze munkaerejét azzal is, hogy őt majd seniorrá s egyházi jegyzővé, majd püspökké (1648.) választotta. Egyházának java viszi őt maid ide, majd oda értekezletekre, befolyásos támogatókhoz (Zerotin, Sadowszky, gr. Raphael, Geer stb.), fejedelmekhez (svéd király, Rákóczy stb.), kormányokhoz (svéd, angol); az indítja őt rendkívüli irodalmi tevékenységre, sőt beleviszi a chiliastikus tanok s jóslatok hálózatába is. A vallás és egyháza érdekében létesített iratai alig számláihatók meg; Kvacsala igen sokat jellemez és kivonatozással is ismertet. »A keresztyén Tökéletességről* szóló irata vigasztaló irat különösen az üldözés miatt távollevő felesége számára, kinek a csapások közt Isten iránt szeretetet, jámborságot ajánl. Hasonló szellemű a >Bevehetetlen vár«, »Az árvaságról*, »A világ Labyrintja«, »Haggeus Redivivus*, »Centrum Securitatis«, »Praxis Pietatis«, Egyházi beszédek gyűjteménye, »De Christianorum uno Deo«, Énekes könyve stb. A tiszta hitet és egyházát hamis tanok és támadások ellen különösen a következő irataival védelmezi: Martinius Sámuelnek a testvéregvesület ellen intézett támadására kiadott irat, »Absurditatum Echo« (Valérián barát ellen a biblián alapuló hitet védelmezi) stb. Az egyházi, felekezeti békét ritka elfogulatlansággal és felebaráti szeretet buzgóságával kivánja létesíteni Comenius »a béke fanatikusa*. Számos irata ez érdekből készült: * Egynémely kérdések a cseh testvérek egységéről« »De tollendis Christianorum in rebus Fidei dissidiis* »Comenii Irenica quaedam Scripta pro pace ecclesiae* »A keresztyénség kibékíthető, ha Krisztus a békítő«, »Independentia«, »Judicium de Regula fidei« stb. A chiliastikus remények különös erőt vettek Comeniuson. Már tanítója Alsted csepegtette lelkébe a chiliastikus tanokat; üldöztetése és egyházának sanyarú állapota még inkább erősítették meg a jobb jövő s egyházi béke reményében, annyival inkább, mert egynémely ismerőse, barátja (pl. Drabik), ki reá befolyást gyakorolt, állítólag Isten sugallata folytán nyert kedvező viziók teljesedését hirdette. Comenius belesodortatott a viziók hitébe — talán mélyebben, mint akarta, s azokat (Kotter, Poniatovszky Krisztina és Drabik vízióit) Drabik unszolására ki is adta »Lux in tenebris* cím alatt. E viziók gyenge alapon nyugodtak; sokan ócsárolták, támadták és politikailag veszélyeseknek tekintették azokat, de azért hódító erejök alig csökkent. Magát Drabikot nem is hozta zavarba pl. az, hogy vízióival s jóslataival ellenkező események is fejlődtek, hogy majd egyik, majd másik fejedelmet kénytelen az Isten által megjelölt szabadítónak hirdetni, s hogy akiknek isteni haragból halált jósolt, életben maradtak, akiknek pedig Isten kegyelméből életet igért, meghaltak. Sőt maga Comenius is a viziók csalódásait azzal a nyilatkozattal mentegeti, hogy Istennek bizonyára oka van saját kijelentéseinek megváltoztatására. Kvacsala művének harmadik előnyös vonása az, hogy Comenius paedagogiai működését és műveit bőven ismerteti. Ez ismertetés pedig kiterjed nemcsak a legjelentékenyebb mozzanatokra s művekre, hanem a kevésbé hirre kapottakra is, oly módon, hogy Comenius paedagogiai elvei, nézetei eléggé kirívókká válnak az olvasó figyelme előtt. Comenius először is a testvérgyülekezet iskolaügyét mozdítja elő Prerauban, Fulnekben, Lissában; szolgálatába lép az angol, svéd, magyar s hollandi tan-