Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

Kell, hogy a világ valódi megvilágításban lássa helyzetünket, kell, hogy tömörüljünk igazaink védelmére, mert nemcsak magas állású egyéneinkben van erőnk, hanem még inkább hazát, vallását, s szabadságát szerető hitsorsosaink százezreiben. Törekvésünk legyen a békét, testvéri szeretetet ápolni, de ha provokálnak, az önvédelmi harctól se félni. Andorka Gyula. Egy kis mustármag. A ^Koszorú« első füzete. Régóta sürgetjük, régen várjuk, hogy vallásos iratkák adassanak a magyar közönség kezébe. írod. Társaságunk is felvette programmjába, sőt az előmunkálatokat is megkezdte. De a vallásos iratkák csak késtek. Most két lelkes fiatal szolgája az evangéliomnak, belefáradva a várakozásba, kezet tett a munkára s »Koszorú* cím alatt tényleg megkezdte a vallásos füzetkék kiadását. Dr. Szabó Aladár budapesti theol. tanár és dr. Kecskeméthy István budai segédlelkész az általuk megindított »Koszoru«-t következő tájékoztató felhívással mutatják be az olvasó közönségnek: Felhivás! Régi jelszó közöttünk az evangelizálás. Evangelizálni önmagunkat, hogy levetkezzük a sötétségnek cselekedeteit, evangelizálni a családokat, hogy a keresztyéni hit, türelem és szeretet melegágyaivá legyenek; evangelizálni az egyházakat, a társadalmat, hogy végre minden mindenekben a Krisztus legyen. Sokan és sokszor hangoztatták már. hogy ezt az evangelizálást egyszerre mindenütt meg kell kezdeni: magunkon, a családban, a közpályákon, a szószéken és az irodalomban. Sőt azt is sokan nyilvánították már, hogy szükségünk van olyan iratkákra, folyóiratokra, újságokra, melyek az evangeliom erősítő és boldogító lelkét bevigyék a családokba, a népnek legfelsőbb és legalsóbb osztályaiba egyaránt. Mi is hangoztattuk ezt többször, sőt egy ilyen újságnak már programinját is adtuk a »Protestáns Egyházi Iskolai Lap«-ban. Amit akkor óhajtottunk, most — Isten segedelmével —- meg akarjuk valósítani. Olyan lapot akarunk olvasó közönségünknek adni, mely szegénynek és gazdagnak, tanultnak és tanulatlannak, öregnek és ifjúnak kellemes és nemes szórakozást, ezzel együtt evangeliomot is nyújtson és pedig kiváló tekintettel a magyar nemzeti szellemre. De tapasztalataink azt tanácsolják nekünk, hogy lapunkkal ne lépjünk egyszerre olvasó közönségünk elé, hanem először teremtsünk neki biztos alapokat. E célból jelent meg e kis füzetke is, melyet az olvasó szives jóindulatába ajánlunk szeretettel. Ha ez megtagadták vagy különféle aggodalmakkal és kifogásokkal megvonták. Qui vult finem, debet velle etiam média. Ha szükségünk van prot. napilapra, akkor az előállítására szükséges áldozatoktól sem szabad vissza riadnunk. Míg ezekre is készek nem vagyunk, addig csak egyesek méltánylandó kegyes óhajtása s nem általános akarat a prot. napilap alapítása. Szerk, kedvező fogadtatásra talál s az élet bizonyítani fogja, hogy szükség van rá, követni fogja a másik s azt ismét a másik, és így tovább, mind sűrűbben fognak megjelenni füzeteink, és végre, ha a közönség megismerkedett velünk, irányunkkal, célunkkal, eszközeinkkel s bizalmára méltóknak talál : meg fog jelenni lapunk is. Programm helyett fogadja a t. közönség ezt az első füzetünket, mely már ha nem eleget is, de sokat mond arra nézve, hogy mit és hogyan akarunk. Annyi legalább egész világos lehet belőle mindenki előtt, hogy mi sem nyereséget, sem dicsőséget nem keresünk, hanem csak a jó ügynek kivánunk szolgálni őszintén. Hallottuk s talán még halljuk is azt az ellenvetést, hogy időszerűtlen vállalatunk megindítása most, mikor a Protestáns Irodalmi Társaság is felvette programmjába a népies iratkák kiadását s a Társaság ügyeit vezető bölcs és erős kezektől minden szépet és jót várunk, s mikor evangelikus testvéreink is szép siker kilátásával indítottak meg ilyen lapot, s mikor általában több ilyen vállalatunk is van már. Hogy jobb volna a már meglevőket erősíteni, mint ujabb gyengét létesíteni, az erőket szétforgácsolni stb. stb. Szabad legyen erre kijelentenünk, hogy mi a mienk mellett minden jó ügyet teljes erőnkből támogatni akarunk a nekünk adatott erő szerint, sőt vállalatunknak sincs más célja, mint minden jó ügyet támogatni. Az erőket nem forgácsoljuk szét, sőt gyarapítani akarjuk. Vagy szétforgácsolják-e a patakok s kicsi folyók a hatalmas Duna erejét? Sőt azok táplálják. Mi is egy olyan kis patakot akarunk buzogtatni, mely az evangeliom tiszta forrásából fakadva, üde vizével megöntözze a paloták üvegházait s a kunyhók virágos kertjeit. Es ki tagadhatná, hogy ha minden kertet meg akarnánk öntözni — pedig erre komolyan kellene igyekeznünk — még több ily vállalatra is szükség lenne édes hazánkban ? ! Mindezeknél fogva azt hiszszük, számíthatunk mindazok támogatására, kiknek szivében a keresztyén szeretet lelke él. Kérjük is a tisztelt közönséget a jó ügy nevében, terjeszsze füzeteinket, támogasson bennünket, meggondolván, hogy ideje lenne nekünk az álomból felébrednünk. Budapest, 1892. október. Szabó Aladár, Kecskeméthy István. A Koszorú" 1 füzetének ára 8 fillér (4 kr.) 25 példány ára 180 fillér (90 kr.) 50 „ „ 340 „ (1 frt 70 kr.) 100 „ „ 6 korona (3 frt), ezen engedményen kivül 25 példányon felül bérmentes küldés. Megrendelések intézendők: Rózsa Kálmán és neje könyvkiadó-hivatalába Budapesten. Eddig a Felhivás szava. Az első tett pedig a »Kék meg a Piros* című elbeszélés Kecskemcthy István tollából. 22 lapra terjedő füzetke. Két árván maradt testvér tanulságos története. Megszerkesztve tőről metszett magyar alakokból, megirva zamatos magyarsággal, megfűszerezve evangéliomi sóval. Mi élvezettel olvastuk s éreztük építő hatását. Tiszta, józan vallásosság ömlik el rajta, keresettség s érzelgősség nélkül. Életképes mustármag, mely terebélyes fává nőhet. Egy olyan kis patak buzog belőle, mely »az evangéliom tiszta forrásából fakadva, üde vizével hivatva van megöntözni a paloták üvegházait és a kunyhók virágos kertjeit.« Melegen ajánljuk az uj vállalatot lelkész- és tanító-