Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-13 / 45. szám

képessé tevén a növendéket egész életén át önművelésre. Az induktív módszerrel redukálható tananyag lehetővé teszi az aesthetikának a tantárgyak közé felvételét s kapcsolatosan a görög classicizmus ismertetését. Másik követelmény, hogy internátussal kapcsoltassék a leányiskola össze. A helyben lakó szülők családköréből legtöbbször nem kivánatos ugyan a növendék leányok elvonása, de már a — nagyrészt — vidékről besereglő intézeti növendékek magánházaknál szerte elhelyezése helyett köztartásban gondozásuk feltétlenül kivánatos. Egyrészt a protestáns szellemű valláserkölcsök ápolására mai társadalmi viszonyaink közt az internatusban együtt-nevelés a legalkalmasabb; másrészt a felsőbb leányiskolák tanrendszerében tulsulylyal biró nyelvoktatás direkt módszere a foglalkozások közben folytonos beszéltetése, nem pedig a grammatizáláson alapulván, a köztartásbeli társalgás szakadatlan nyelvtanítást képez. Végre az internátus a házias erényeknek iskolája is lehet, azzá kell lennie, oly módon, hogy félnapos tanításrend állapíttatván meg, a tanóráktól szabad félnap zongora-, rajz- és tornateremben, varró asztaloknál, konyhában, éléskamarában, fehérnemű rendezésnél, kerti foglalkozásokban és szabad játékokkal, mindezen időtöltések közben pedig a kisebb növendéktársak tesvéries gondozásával tölthető el. Ekként a hat osztályú felsőbb leányiskola teljesen befejezett általános műveltséghez juttatja társadalmunk felső és középosztályainak leányait, »nemök sajátlagossága és a társadalmi jelen viszonyok* mértéke szerint, miként a felsőbb leányiskola szervezeti szabályzata kifejezi. És ha vidékenként kellő számmal sikerül az ébredező protestáns közszellemnek s jogi testületeinek, az egyházkerületeknek a zsinatok támogatásával ily szervezetű felsőbb leányiskolák felállítása: a protestáns társadalmat megelőzőleg tért foglalt katholikus — zárdai — nőneveléssel bizton kelhetnek nemes versenyre a protestáns felsőbb leányiskolák, mert nem csekélyebb vallásosság mellett szabadabb szellemet, induktív ismeretszerzést és gondolkodást, humán műveltséget és családias, házias foglalkozásokat nyújtanak »nemök sajátlagossága és a társadalmi jelen viszonyok« szerint a növendékeknek; mindezt pedig alig találhatni fel a zárdai nevelő-oktatásnál. Isten segítségével rövid időn megközelítheti tehát a protestáns nőnevelés országszerte azon szinvonalat, melyre emelkedését a korszellem követeli. Leányaink általános műveltsége kifogástalan lesz. Ez tetemes haladást jelent ugyan; de egy hézaga, végzetessé válható nyitott sebe még mindig fenmaradna a protestáns egyházegyetemeknek a nőnevelés terén, ha a zsinati atyák nem sietnek orvoslására a fenyegető bajnak. Felsőbb leányoktatásunk, a protestáns társadalom művelt leányainak nevelése kifogástalan lesz: ám a népnevelés alsó rétegei, a leányoknak elemi oktatása és a kisdedek óvó nevelése majdnem teljesen elhanyagolvák. Van ugyan pár protestáns kisdedóvó intézet és van számos protestáns elemi leányiskola hazánkban ; hanem nincs egyetlen protestáns tanítónőképezde, egyetlen protestáns kisdedóvó-képezde sem széles ez országban! Megfoghatatlan, elképzelhetetlen, miként mulaszthatták a protestáns egyházak el mind máig a tanítónők képzését ? Holott ha egyéb nem, már csak a mindinkább fenyegető tanítóhiány is eléggé sarkalhatta a fatalisztikus tétlenségből kimozdulásra. Nem sértem e lap olvasóközönségét megfejtegetésével annak a köztudomásu sok előnynek, mely az elemi iskolai leánynövendékeknek, sőt az I. osztályú fiuknak is tanítónő által való vezetéséből származik. Elég csupán a versenyző katholikus egyház példájára utalnom, hol minden püspökségnek van legalább egy tanítónőképezdéje. Hogy kisdedóvónőképezdékkel nem birnak eddig a protestánsok, a törvény uj voltából kimagyarázható, bár 10 évvel korábban megalkotta már a ref. egyház debreczeni zsinata a saját kisdedóvási törvényét, minek életbe léptetése azonban tudtomra meg sem kisérteték. De itt is a katholikusok versenykeltő példájára hivatkozom: Esztergom, Kalocsa, Eger, Nagyvárad, Szathrnár, Balázsfalva megelőzte még a törvényvégrehajtó kormányt is kisdedóvó-képezde felállításával. Tudom, hogy mentségül a protestáns egyházak szegénysége szolgál; hanem azt is tudom, hogy ha kenyérre sem volna pénze a szegény embernek, orvosságra előteremti utolsó garását is. Orvosolni kell zsinati atyák, ezt a nagy betegséget! Legyen szabad a legbiztosb és kézügyünkben léténél fogva legolcsóbb orvosszerre mutatnom, s annak miként alkalmazásáról is röviden írnom. Nem külön szakintézetek költséges felállításáról, csak a felsőbb leányiskolák továbbfejlesztéséről van szó: javaslatom tehát aránylag csekély áldozatokkal egyházkerületenként egy-egy tanítónőképezdének és kisdedóvónő-képezdének azonnal megnyithatását célozza. A kisdedóvónőket képző intézet tanfolyama két év, a tanítónő-képezdéé négy év. A hat évfolyamú felsőbb leányiskola 5. és 6. osztályát végzett növendék bizonyítványa államérvényes igazolványt képez a tanítónőképezde harmadik évfolyamára felvételi vizsgálat nélkül belépéshez; tehát a felsőbb leányiskola 5. és 6. osztálya egyszersmind tanítónőképezdei 1. és 2. osztály. A kisdedóvónőket képző intézet két évfolyama pedig szintén ugyané felsőbb leányiskolái két felső osztály lehet: csupán a nevelés- és módszertannak kisdedekre vonatkoztatása és minta-óvodának az intézettel kapcsolatba hozása szükséges. Minta-óvoda mindenütt felállítható az egyház külön terheltetése nélkül, mert a törvény ilyennek felállítására úgyis kötelezi a városokat, melyek sehol sem bírván kellő számú kisdedovodával, egy ily intézetnek a felállításával felsőbb leányiskolával s illetőleg kisdedóvóképezdével kapcsolatosan felállítására és fentartására kétségkívül legkészségesebben ajánlkoznak a városok, mint ezt az állami képezdék mellé minta-ovoda állításával legközelebb Sepsi-Szent-György példája igazolja. Csupán tanítónő-képezdei két felső osztály szervezéséről van tehát szó: ennyi áldozattal oly messze horderejű célok megközelítésére minden egyházkerület, vagy felsőbb leányiskolát fentartó egyházközség is vállalkozhatik. Hogy pedig mily beosztás mellett érhető a felsőbb leányiskolái 5. és 6. osztályban el a kétféle képzőintézet 2—2 évfolyamának is jó sikerrel végzése, azt, mint tisztán szakszerű fejtegetést, az e kérdéssel szakszerűen foglalkozó körök előtt kívánatra bármikor kész vagyok részletezni, vagy érdeklődés esetén ez inkább tanügyi politikai irányban működő lap terén is szívesen közlöm külön cikksorozatban. Legyen elég most e szakkérdésben érdekelt t. olvasókat a > Nemzeti Nőnevelés« f. é. januári füzetében megjelent cikkem figyelembevételére felkérni, s itt csak annyit említni meg, hogy a felsőbb leányiskolái V., VI. osztályban bifurkáció jönne létre: a nyelvi és művészeti tárgyak (ezekkel együtt az aesthetika) az általános műveltségre törekvő növendékeknek taníttatnának; a szakirányban képzésre belépő növendékek pedig e tantárgyak helyett a nevelési szaktárgyakat tanulnák és — félnapi oktatás lévén — egy héten öt félnapot a gyakorlati ismeretek s ügyesség elsajátítására fordíthatnának (munkagyakorlatok, ének. hegedű, ovodai foglalkozások). Azon természetszerűleg kínálkozó tantárgycsoportosítás mellett, hogy az összes paedagogiai tanulmányok s gyakorlat a képezdei 1. és 2. osztályba helyeztetnek, míg a