Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-28 / 4. szám

a katholikus chorálkönyvek nyomán jár, midőn egymásután közlik a litániákat, introitusokat, prosákat, antiphonákat, zsoltárokat, responsoriumokat, benedictiókat stb.-iket, a mely eredetileg katholikus rituális termékek közül a mai protestáns énekeskönyv csupán a zsoltárokat és dicséreteket (hymnus-féléket) tűri meg a maga lapjain. A katholikus Toldy Ferencznek e tévedése annál könnyebben érthető, mert ím a nagy protestáns tudós, Bod Péter is csak restelkedve akar az ilyen katholikus tartalmú és beosztású énekeskönyvben protestáns énekgyüjteménvre ismerni, midőn a saját felekezetének mintegy mentségére így nyilatkozik (1758-ban) az Irodalomtörténeti Közleményekben leírt, már többször említett régi graduálról: »Láthatjuk ezen énekeskönyvből, hogy a reformáció az éneklésben is lassan-lassan ment elő; mert ennek előtte száz esztendővel meg voltanak az istentiszteletben az antiphonák, responsoriák és egyéb ceremoniás szokások, a melyek már most Isten kegyelméből elhallgattak.* Különben Bod Péter óta ismét száz sőt még száznál is több esztendő mult el, de még most is sok protestáns ember csak röstelkedve fogja elismerni, hogy a reformáció kezdetén az uj istentisztelet nyelvben igen, de tartalomban és beosztásban alig valamicskét különbözött a kárhoztatott régi egyházi szertartásoktól, Azonban az ujabb irodalomtörténeti kutatásnak kötelessége kijelenteni, még ha oly kiváló tekintélynek, mint Toldy Ferencznek dől is meg az állítása, hogy a XVI. században nincsenek magyar katholikus énekgyüjtemények, amint hogy a költészetnek más terén is az egész századon át teljes némaságra van kárhoztatva a katholikus múzsa. IRODALOM. ** Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla. Vl-ik évf. I. füzet. Tartalma: A protestáns pátens és a sajtó Ballagi Gézától, A vallás lényege dr. Horváth Józseftől, Egy mult századi prédikáció dr. Borovszky Samutól, Masnucius Tóbiás fogsága és kiszabadulása Krupec Istvántól, A »Verein für Reformationsgeschichte« s az »Evang. Bund* dr. Szlávik Mátyástól. Van benne könyvismertetés Stromp Lászlótól és Irodalmi Szemle a hazai és külföldi irodalomról. A tartalmas füzetet nem sokára behatólag ismertetjük. ** Irodalomtörténeti Közlemények. Szerkeszti Ballagi Aladár. Első évfolyam, negyedik füzet, Budapest, 1891, a m. t. Akadémia kiadása. Gazdag tartalmából az értekezéseket Erdélyi Pál, Horváth Cvrill, Kerékgyártó Árpád, Ballagi Aladár irták; Tárca-közleményeit Kardos Albert, Hegedűs István, Zoványi Jenő, Ballagi Aladár stb. szolgáltatták; kritikai rovatában a szerkesztőtől van több értékes bírálat, többek közt a Bodnár Zs. irodalomtörténete felett; adattárában Zoványi, Ferenczi, Ballagi, Váli Béla és Szilágyi Sándor közölnek érdekes irodalomtörténeti adatokat. Mai »Bégiség« rovatunkba a protestáns graduálokról szóló cikket ez értékes szakfolyóiratból vettük át. ** Az Athenaeum Kézi Lexikona. A tudományok enciklopédiája különös tekintettel Magyarországra. Szakférfiak közreműködésével szerkeszti dr. Aesády Ignácz. Hetedik füzet. Budapesten, 1882. A közhasznú vállalat ez uj füzete befejezi a B betű anyagát s megkezdi a C betűt. A B utolsó részében még számos, igen érdekes és gondosan dolgozott cikket találunk. Ilyen a Buda és Budapest, a tárgy fontosságának megfelelő bőséggel, minden lényegesebb mozzanat figyelembe vételével készült s az eddig megjelent füzetek egyik legnagyobb cikke. A vállalat magyar szelleme és jellege azonban sehol sem lép oly szembetűnően előtérbe, mint a C betű elején, melynek anyaga e füzetben egész a Charybdisig halad. Egyházi vonatkozású cikkei is mind több és több figyelemről tanúskodnak. így a Bulla, Búcsú, Calvin, Castelda, Cesarini stb. A Carolina rezolució című cikk azonban épen a legfontosabb egyházjogi mozzanatot, nevezetesen a Királyhágón inneni ref. ésluth. egyház 4—4 superindentiára szorítását hagyta ki, A Calvin-cikk is lehetett volna terjedelmesebb s külön irodalmából meg lehetett volna említeni bár a Hévész-féle »Kálvin életét«. A füzethez két szép melléklet van csatolva, u. i. Ázsia kitűnő kivitelű legújabb térképe és egy kettős fekete tábla, mely egyik oldalán a halakról ad 13 rajzot, míg másik felén a baromfiak 28 faját mutatja be. ** Volt-e Speratus Pál Budán? Nyilt kérdés hazai prot. egvháztörténetiróinkhoz! —- A németországi »Verein für Reformationsgeschichte« számára megírtam a magyar reformáció történetét. Beküldött kéziratomra Kawerau, kiéli egyet, theol. tanár, nevezett egyesület szerk. bizottságának elnöke, ma azt irja: »Speratus ist nach Tschackert nie nach Ofen gekommen, hat nur die Absicht gehabt, dahin zu gehen*. Tschackert ugyanis Speratusról, a későbbi pomeraniai püspökről irott, s vállalatunkban megjelent monographiájának 8. lapján így ír: »Von Salzburg aus lenkte Speratus seine Scbritte oftwárts. Durch Vermittelungen, welche wir nicht kennen, erhielt er einen Ruf als Prediger nach Ofen; aber als er im Begriff stand, sich dahin zu begeben, fingén, wie er selbst berichtet, »die tollen Theologen zu Wien ein Spiel mit ihman«, dadurch sein »Zug gegen Ofen hinterging«: sie brandmarkten ihn als Ketzer; damit war ihm der Weg in das gut katholische Ofen verlegt,« — se tételét magának Speratusnak »Wie man trotzen soll aufs Kreuz stb.« című iratára állapítja. Ezzel szemben a magyar prot. egyháztörténetek mindegyikében — Bauhofer művétől kezdve föl egészen Zoványi és Révész I. értekezéséig, sőt a profániróknál is, p. o. Szalaynál — azt olvasom, hogy Speratus 1522-ben Budára nemcsak meghivatott, hanem tényleg ott működött, s csak a budai végzés folytán 1523-ban volt kénytelen menekülni. Mire alapítják régebbi és ujabb iróink e föltevésüket? Sürgősen fölkérem ennélfogva Balogh, Warga Zoványi, Révész, Wéber, Thury és Linberger testvéreimet, szóljanak Lapunk hasábjain e nyilt kérdéshez s tisztázzuk azt! Az eredményről annakidején Kawerau és Tschackert tanárt értesíteni fogom, ami esetleg munkámnak is előnyére válhatik. — Ugyancsak kérdi Kawerau ma vett szives levelében: »Woher wissen Sie das, verehrter College, dass Luther Dichter des LÁedes •»Mag ich Unglück nicht widerstalm — gewesen, und dasselbe der Königin Maria geschickt bat?« Én ez adatot Linberger egyháztörténetéből merítettem, őt kérdem tehát, honnan vette ez adatát? — Lapunk szerkesztőjét pedig arra kérem, legyen szives e nyilt kérdések tisztázásának helyet engedni. Eperjes, 1892. jan. 13 án. Dr. Szlávik Mátyás, theol. tanár. ** A mi zsinatunk cím alatt S. Szabó József naprágyi lelkésztől egy kis füzet jelent meg és 10 krért kapható Karczagon SződiS. könyvkereskedésében. A husz nyolcadrétű lapra terjedő füzetke a református zsinat'népszerű ismertetése a zsinati rendes képviselők névsorával. — Szerzőt, az előszó szerint, a füzet megírására az a cél indította, hogy népünket a zsinat törekvései és személyei felől tájékoztassa. Élvezettel olvastuk el a dolgozatot, mely első részében a zsinatokról tájékoztat általában, másodikban a mostani zsinati atyákról szól, harmadikban a zsinat dolgait ismerteti. Sikerült népiratka, mely egészen a nép