Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-22 / 42. szám

PROTESTÁNS Szerkesztőség': IX. kerület, Pipa-utca Íi3. szám, hová a kéziratok cimzendök. TCiadő-liivatal: Hornyánszky Viktor leönyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ílra : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 190 kr. Hulló levelek. Notto: »Uram, taníts imádkozni!« Remélem, senki se lesz e b. Lap olvasói közt, aki a divatos cím alatt világfájdalmas zöngelmeket várna itt, e helyen. Sőt előre mondom, hogy a cím nem akar sem kép, sem hasonlat, sem pedig pusztán hangulatot keltő, de mélyebb jelentéssel nem biró zászlóul tűnni föl; hanem igenis a tapasztalati életből összeszedett valóságos, egyházunk életfájáról lehullott, elszáradt levelekre akarom irányítani az egyházuk jövőjéről aggodalmas bölcseséggel gondolkodó elmék figyelmét. Hiszen olyan időket élünk, amidőn a tenyészetet sem a természeti, sem az erkölcsi világban magára hagyni nem lehet, hanem az emberi bölcs elővigyázatnak s gondos szorgalomnak kell hozzá segédül szegődnie, ha ugyan dus virányt s bő aratást várunk, a végpusztulás helyett, mely fenyeget. Tagadni nem lehet, hogy egyházunk — e kis mustármagból óriássá növekedett — életfájáról szemünk láttára is — tudtunkon kívül pedig még megdöbbentőbb mérvben — egyre bővebben hullanak a leszáradt levelek. Ha e tény előtt szemet hunyni nem akarunk: okát kell keresnünk ; s végre ha okát találtuk, gyógyításáról gondoskodnunk. Azt hiszem, mindenki elgondolta már, hogy az áttérésekről, közelebbről a róm. kath. egyház ujabb időben fokozott mérvben, törvényes és törvénytelen eszközökkel folytatott lázas proselyta-szerző tevékenységéről van szó. A klérus, mely a határozottan ultramontán-ellenes s ellenállhatatlan közvéleménynyé képződött liberális és reformirányu mozgalommal szemben a 70-es években felvett bölcs tartózkodó álláspontjából — a sajtó által teremtett áramlat ellen, ugyancsak a sajtóban, mesterséges uton ellenáramlatot teremtvén, és pedig — (a szabadelvűséggel való kacérkodás, s más előttünk nem egészen ismert úton) — bámulatos sikerrel — az akció terére lépett és oly buzgósággal fogott a térítő munkához, melyet a XIX. század végén lehetőnek senki nem gondolt, nem hihetett és amelyben a jobb ügyre méltó tevékenység elismerésünket tőlünk akaratunk ellen is kivívja. A Jezsuitarend törvény ellenére való visszaplántálása megtermette gyümölcseit; az ujabb nemzedék — nemcsak a papi, de fájdalom! a világinak is egy jó része — nem csak buzgó, hanem valójában fanatikus és mindannyian nemcsak hogy a liberális gondolkozás által rég elítélt tanokat, elveket fennen hirdetnek, hanem immár az állam törvényeivel szemben is sikeres ellenállással dacolva, tényleg igazolják, hogy az állam törvényei őket csak annyiban kötelezik, amennyiben az elfogadásra való hajlandóság magukban megvan; hiszen az egyház több, magasabb az államnál, mert: »Isten örök életet igért az egyháznak« (amely csak egy, t. i. róm. kath. lehet), »de az államnak (a szegény magyar hazának) nem!« Csoda-e aztán, ha minden fennálló törvény ellenére térítnek, átvesznek törvény ellenére, formák megtartása nélkül, elkeresztelnek, elnevelnek minden képzelhető módon és szaporodnak ... a hulló levelek. Aki ez állítás ellen az évi statisztikára hivatkozik, melynél a mérleg eddig még, sokszor, inkább javunkra hajlik, az — állítom — sajnálatos csalódásban él. A mérleget nem a magunk, hanem az ők statisztikájából kellene megcsinálnunk, akkor látnók igazán: mennyi sok levelünk hullott el! A mi statisztikai adataink közé csak azok az áttérési esetek vétethetnek föl, amelyeknél a formák teljesen betartatva, valóban végbementek. Pedig állítom, hogy 'ők az egy vagy kétszeri jelentkezéssel — utólagos jelentés nélkül is (mely az áttérés törvényes befejezése) — átveszik — s pedig nagy ünnepélylyel a »visszatért* juhokat. Ez bevégzetlen — statisztikába nem jövő — áttérés ránk nézve; rájuk nézve, kik a törvényt nem tisztelik, bevégzett. Az eredmény egyaránt az, hogy több van egy lehullt levelünkkel. Mi történhetik a szórványokban, hol azt sem tudjuk: van-e vagy nincs hívünk? Hányan gyónnak ott ugy, hogy csak az Isten a tudója! Hányat keresztelnek el, s nevelnek katholikussá, ki tudná azt megmondani? Annyi bizonyos, hogy számban való stagnálásunknak a születés és halálozás arányán kivül eső okának kell lennie. Példákat mondhatok, hogy aki katholikusok közé került: ránk nézve elveszett. Egy siklósi nő, egy kath. kovácshoz ment férjhez; hat fia lett s egész házas életét tiszta kath. faluban töltötte, hol közrészvet tárgya volt azért, hogy: »nem keresztény*; végre is kifáradt a nem gyönge nőnek való küzdelemben, s áttérésre jelentkezett. Egy gyűdi értelmes református erdőőr a káptalannál kapott jó alkalmazást, mit csak ugy tarthatott meg, ha áttér. 83