Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-15 / 41. szám

vagyonosak vagy gyermektelenek, vagy kevés gyermeknek. Véletlen-e ez? Természetes okokból származik-e? nem tudom; nincs bizonyságom az ellenkezőre; de aggályos­nak tetszik előttem s ezért óva intelek, intem a szülőket, intem a gyülekezetet magát: >vigyázzatok és imádkozzatok^ hogy kisértetbe ne essetek*. Istenitisztelet végeztével 14 hajadon mutatta be a szeremlei viseletet, kik közül egyik folyékonyan s értel­mesen üdvözölte püspök urat. Majd a presbyteri ülés alkalmával teljesített vizsgálat s Nyáry Béla családja meg­látogatása után Ízletes ebédhez ült a társaság. Pohár­köszöntőt mondott Ádám József lelkész püspök úrra, Széless Áron bajai lelkész előbb a főpásztorra, aztán világi urainkra, különösen a jelenlevő Szilassy Elek Solt alsójárási főszolgabíróra. Délután 4 órakor 21 kocsi kisérte püspök urat az ismert uton vissza Bajára, hol Gaal Péter ur vendégszerető hajléka várta a magas vendéget s látta el kíséretével együtt estebéddel, régi kitűnő borokkal. Egy órai kedélyes időzés után a felépült ref. templomot s paplakot nézte meg ő méltósága a részletekre is kiterjedő figyelemmel s azoknak csínja, ügyes berendezése, szolidsága, mindenek felett jutányos felépítése fölött teljes megelégedését nyilvá­nítá. Az egész kiséret a vasúti állomásig követé a felejt­hetetlen emlékeket hagyott főpásztor kocsiját, midőn szí­vélyes bucsut vévén vendéglátó régi barátjától s az őt kisérő tisztelőktől, Baky István, Ádám József, Feleki József, Orosz Endre lelkészek visszamaradása folytán most már Baksay Sándor esperes, Szilassy Elek főszolgabíró és Szász János aljegyzőből álló kíséretével felszállt a hét óra után induló szabadkai vonatra. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk ez idei közgyűlését augusztus hó 30-án, szokott helyén, Kápolnás-Nyéken tartotta nagytisz­teletü Koncz Imre esperes és gróf Dégenfeld Lajos gondnok urak elnöklete alatt. Esperes ur buzgó imájával nyilt meg a gyűlés, mely­nek első legfontosabb tárgya az esperesi évi jelentés volt. E jelentés mindenekelőtt a budapesti zsinat lefolyt két eyklusáról emlékezik meg, mely zsinatnak határozatai azonban — »több pontban eltérnek azon állásponttól, melyet a mi egyházmegyénk elfoglalt*. Megemlékezik a király-koronázási emlékünnepélyről is, melyet egyház­megyénk gyülekezetei mindannyian istenitisztelet tartásá­val ünnepeltek meg. Ezek után következőleg folytatja az esperesi jelentés: >Nevezetes megállapodási pont ref. anya­szentegyházunk ez évi életében julius 5-ike, a midőn "az ország törvényhozó főrendiházában, az országos költség­vetési vita alkalmából kifejlett étkeresztelési kérdésnél, az ellen erős táborával, férfias bátorsággal lépett fel Papp Gábor, Szász Károly, Zelenka Pál, három főrendiházi prot. püspökünk jogaink védelmére. Kevés jutalom ugyan, de ha többet nem tehetünk, legalább elismerésünknek jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést ügyünk védelméért*. Ez meg is történt; jegyzőkönyvünkben egyházmegyénk öröm­teljes háláját és köszönetét fejezvén ki a protestantizmus e bátor előharcosai irányában. Szerencsekivánatainkat nyilvánítottuk ez alkalommal még egyházmegyénk egyik buzgó és érdemes világi tanácsbirája, ngos Sárközy Aurél urnák is, ki mint Fejérmegye alispánja, Ő Felsége által a harmadosztályú vaskorona-renddel tüntettetett ki. Az esperesi jelentés ezután sok elszomorító mozza­natot tárt fel egyházi közéletünkből. Egyházi adózásaink­nál évről-évre nagyobb nehézségek merülnek fel; a szol­gáltnányok sok helytt rendetlenül teljesíttetnek, sőt van rá eset, midőn a szolgálmány teljesítése egyenesen meg­tagadtatik. »A közalap, népiskoláink fentartása, segéd-, rendes tanítói állások szervezése, uj tantermek építése, évenkint több helyen nagyobb adókivetést igényelnek, melytől népünk idegenkedik. Ha a kivetés mégis meg­történik, egy része szegénysége miatt nem birja, más része nem akarja a terhet emelni. Ha kényszerítő eszközt alkal­mazunk, vallása elhagyásával fenyegetőzik.« Még sötétebb képet nyújt az esperesi jelentés követ­kező passusa: »Némelyek a valláscserével könnyelmtileg játékot űznek. Elég egy figyelmeztetés az egyház iránti kötelességek teljesítésére, a tartozások lefizetésére, már akkor megvan a vallás elhagyásával való fenyegetés, sőt a valóságos áttérés. Az egyházmegye területén lévő nagy­számú szórványokon pedig úgyszólván hajtóvadászatot tartanak a szegény cselédek közt, részint pártfogás és segélyigérgetés, részint azon fenyegetés által, hogy ha vallását el nem hagyja, akkor szolgálati kenyerétől elesik«. Ezeket így tudva, nem lesz meglepő, bár leverőleg fog érinteni minden hü protestánst, az a szomorú tény, hogy egyházmegyénkben a mult év folyama alatt a kitérők száma (16 fi, 23 nő, összesen 39), 29, mond: huszon­kilenccel haladta meg a hozzánk áttértek (5 fi, 5 nő, összesen 10) számát. Főleg a vegyes házasságban élők, többnyire katholikus hitvesök s gyermekeik kedvéért vál­nak meg oly könnyen apáik vallásától, alkalmat szolgál­tatván egy párnak kitérésére, p. o. Sárkeresztur szórványai­ban, a mult év szeptember havában ott misszióskodott jezsuita-páterek lélekhalászata. Seregélyes egyik szórvá­nyában, Perkátán, egy özvegy nő tért ki, kinek 4, hét éven felüli leánya van, ezek vele át nem térhettek ezúttal. Miért tért ki mégis ? mert a szegény nőnek pártfogást, segedelmet igért — a méltóságos grófné, ha vallását elhagyja. Á hajsza azonban — ugy látszik — az egész vona­lon megindult ellenünk. A róm. kath. plébános urak előtt nyilván nem szent már az 1868. Lili. t.-cikk egyetlen sankcionált rendelkezése sem; nemcsak az elkeresztelés, de a h latos ágyon való áttér ít és, illetőleg az áttérésnél a törvényes formaságok merő ignorálása és megsértése is divatba kezd már jőni náluk, amint hogy csak egyház­megyénkben négy egyházból: Alcsuthról, Gyúróról, Gár­donyból és Seregélyesről jelentetnek ily hitfelekezeti sérel­mek. Valóban, ugy látszik, nekik már minden szabad, míg nekünk bűnül tudják be sokan már azt is, ha tör­vényes igazaink védelmére szót emelünk. De térjünk át az esperesi jelentésnek örvendetesebb mozzanatokat regisztráló részleteire. Mert, Istennek hála, a buzgóság és áldozatkészség jelei sem hiányoznak egy­házmegyénkben. Felcsuthon néhai Kup Istvánné templom­építésre '700 frnvi összeget hagyományozott. Csákvárott, a tanítók buzgólkodása folytán, ref. dalegyesület alakult, mely a templomban és a temetések alkalmával már is köz­megelégedést vivott ki összhangzatos éneklésével. Ugyanott néhai Mészáros András özvegye 100 frtot ajándékozott az egyháznak. Gyúró épületei újjáalakítására 900 frtot, Vaál iskolaépítésére 860 frtot, Vdencze épületei javítására 300 frtot költött, ez utóbbi egyház két uj harangot is készíttetett s egyet átalakíttatott 767 frtnyi költséggel. Icánrsa egy második tanítói állást szervezett. Pátka 2500 frt költséggel új iskolaépületet emelt s az iskola­udvaron 100 frton uj kutat készíttetett. Sárkereszturon közadakozásból 105 frt folyt le, a különféle alapok 42 frt­tal gyarapodtak, a község 30 frtot, egy azóta elhunyt nemesszivü róm. kath. földbirtokos, néhai Heinrich Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom