Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-15 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS I Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kia<Ié-liivataI : Uomy&nszky Tiktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési íira : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 0 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 kr. A hét egyházi eseményei. A komáromi Tisza-jubileum miatt nagy zajt ütöttek római ellenfeleink a napi- és szak-sajtóban. Tisza Kálmán személyes és politikai ellenfelei elkeresztelték az ünnepélyt »politikai tüntetés*-nek, »Tisza politikai rehabilitatiójá«-nak stb.; egyházi ellenfeleink vallásügyi és egyházpolitikai egyesülést, »protestáns szövetkezés«-t, némelyek épen protestáns »harci riadót« látnak a komáromi eseményekben. A klérus a vallási béke megbontását, felekezeti provokációt emleget, a hercegprímás pásztori levelet intéz állítólag felzúdult papságához. Azt hiszik e jó urak, hogy nem látja az elfogulatlan szemlélő, hogy mindez csak porhintés a tájékozatlan közönség szemébe; azt hiszi a hercegprímás, hogy nem tudják a tárgyilagos szemlélők, hogy a római alsó papság körében régen dúl a felekezeti viszály s a békére intő főpásztori levélnek a komáromi eseményekkel való kapcsolatba hozása csak ürügy arra, hogy a protestantizmus tétessék felelőssé a klérus által szított felekezeti harcért. Nem most, de a komáromi jubileum előtt régen értesülhetett a prímás arról, hogy klérusában nagy a fölháborodás s főpásztori levelének indokolását tévesen keltezi a komáromi ünnepélytől. S vájjon mégis miért e nagy lárma és hűhó a klérusban és az általa sugalt sajtóban — épen a komáromi események miatt? Állítólag azért, mert Papp Gábor püspök vérig sértette, Tisza Kálmán főgondnok megfenyegette a római túlzókat. Valóságban pedig azért, mert a komáromi beszédekben és eseményekben az a komoly egyházi hang és erő szólalt meg, mely belefáradva az evangéliomi egyház és a magyar nemzeti állam ellen intézett ultramontán áskálódásokba, a »pax« jelszó alatt megindult középkori kísérletekbe, férfiasan »megállj «-t kiáltott e veszélyes törekvéseknek s a létében és békéjében első sorban fenyegetett protestantizmust, azután magát a hasonlólag veszélyeztetett állami jogrendet nyíltan figyelmeztette az »egyes konkrét esetekben már egészen pozitív alakot is öltött« veszélyre. Minden elfogulatlan szemlélő láthatja, hogy az ultramontán törekvések folytán »nálunk is mutatkoznak jelenségek, melyek oly szellemre vallanak, mely a mult sötét idők felé látszik minket visszaterelni s mely ha érvényre juthat, veszélyezteti a hazánk felekezetei közötti egyetértést* és ^legalább annyira érdekli az államot*, mint Tisza Kálmán igen helyesen mondotta. A komáromi jubileum egyik jelentősége abban áll, hogy erre a fenyegető veszélyre nyíltan rá mutatott, s a leplezett, sőt béke köpenyébe, szabadelvűség ruhájába öltöztetett törekvéseket nyíltan leálcázta. Széttépte a titkos ultramontánok sűrűen font hálóját, melylyel ez engesztelhetlen ellenség protestantizmust és államot ravasz fondorlattal behálózni akart; leleplezte terveit, elárulta eszközeit, fellebbentette a fátyolt, mely titkos célzatait takarta. A komáromi jubileum frappáns leleplezése az ultramontán törekvéseknek. íme ez a komáromi jubileumnak kifelé szóló negatív jelentősége. Innen a bősz harag a hegymögiek felsült táborában, innen a klérus »mély megsértődése«, »igen nagy fölháborodását lármás hűhója, melyet főpásztori levéllel kellett csendesítgetni. A komáromi jubileum másik, pozitív jelentősége pedig, mely nekünk protestánsoknak szól intő tanulságul, az, mit Tisza Kálmán ekként fejezett ki: »Tudom, hogy egyházunk hű fog maradni ahhoz az úthoz, ahhoz a szellemhez, amely utat mindig követett, amely szellem mindig áthatotta, azaz: igyekezni fog fejleszteni saját belső erejét, hogy ha kell, dacolhasson minden veszélylyel; nem fog megtámadni senkit, mindig kész lesz a békét fentartani, örülni fog minden más felekezet boldogulásának; de viszont, ha megtámadtatnék, a szellem, az ész, az igazság fegyvereivel fog menni a küzdelemben Azért »kérjük Istent, hogy mindnyájunkat ruházzon fel a hitnek erejével, ruházzon fel a türelem és a nyugalom sokszor igen nehéz sajátságaival is, hogy mindaddig, míg hazánk s vele összeforrt egyhá-81