Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-08 / 40. szám

A mezőföldi egyházmegye közgyűlése. A mezőföldi ev. ref. egyházmegyének aug. 9., 10. és 11-én Székesfehérvárott tartott évi rendes közgyűléséről számol be e tudósítás röviden, csak a nagyobb érdekű ügyekről. Tájékozásul megemlítjük, hogy ezen egyházmegye az, melyben néhány év előtt az országszerte ismert polgárdi-i szomorú ügy lefolyt, s mely ott unitárius egyház alakulását eredményező. Föltehetjük hát, hogy most már vigyázóbbak az őrállók. Esperes úr megnyitó imája után a gyűlés megalakult. Főgondnok úr távolléte miatt a társelnöki széket Mészöly Gyula legidősebb tanácsbiró foglalta el. Majd az egyházlátogatási jegyzőkönyv olvastatott. Közérdekűbb tételei, hogy az egyházaktól adakozás címén 1000 és néhány forint folyt be. Tőlünk kitért 28 egyén, hozzánk áttért 20 személy. A jegyzőkönyv nagy része olvasatlan maradt, igy hát az egyházak miként való gondozásáról (lelkipásztori gondozást is értek), valamint az egyháztagok templomlátogatásáról, egyszóval vallás-erkölcsi életéről közelebbről nem tájékozódhattunk. Ugy hiszszük, nem sértünk meg vele senkit, ha nyiltan kimondjuk meggyőződésünket, hogy a nt. vizsgáló urak aligha fordítanak ezekre elég gondot, mert maguk részéről is feleslegesnek tartják vizitacionális alkalommal, legalább vasárnap délelőtt megjelenni az Ur házában. Ugy hiszszük ez is kötejességökké van téve, de szükséges is. A jegyzőkönyv felolvasása után Tóth Károly polgárdi-i lelkész ékes szavakban ecsetelte esperes úrnak tíz éves működését, s kérte a gyűlési tagokat, hogy esperesünk iránti ragaszkodásuk, tiszteletük jeleül, a tíz éves buzgó munkálkodás feletti örömüket jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Elfogadtatott. Majd a lepsényi helyettes lelkész fizetési ügye következett. E gyülekezet derék volt lelkésze örökösök nélkül halálozván el, összes javait egyházi és iskolai célokra hagyományozta. A tömeg kezelésére kinevezett zárgondnok azonban elfeledkezett gondoskodni a helyettes lelkész kellő díjazásáról. A helyettes emiatti kérésének az egyházmegye helyet adott és fizetését 60 frt havi díjban állapítván meg, azt kifizetni rendelte. Ezután jött a mező-komáromi egyház adósság-ügye. E gyülekezet adósságai számos év előtt annyira megnövekedtek, hogy ettől csak akként véltek menekedhetni a tagok, ha 12 éven át, minden református adófizetőre egy forint állami adó után három forint egyházi adót vetnek ki. S bár ezen óriási terhet mintegy hat éve fizetik a hivek, adósságuk csak egyezer frttal kevesbedett. Ennek okát nem tudják felfogni az egyháztagok. A számadások megvizsgálására már előbb kértek és kaptak is bizottságot; minthogy azonban a számadásokat 1878. évtől tételről tételről össze kellett volna hasonlítani, a bizottság e nehéz munkára nem vállalkozott, hanem az u. n. stich-próbát alkalmazta, s ekként a számadásokat rendben találta. De a gyülekézet ezzel nem elégedett meg, hanem ujolag folyamodott a számadások alapos átvizsgálásáért. Az egyházmegyei gyűlés a kérésnek engedett és az ügy végrehajtásával tiszt. Bakó Imre sióhidvégi lelkészt bizta meg, nt. esperes ur is megígérvén, hogy, a mennyire körülményei engedik, jelen lesz a vizsgálaton. Bárhol legyen a hiba, tény, hogy ezen negyven év előtt hatalmas egyházunk most már összedülőben van. Mező-Szent-Györgyön is az adózás miatt van versengés évek óta. Előbb lélekszám szerint fizettek, majd birtokaránylagosan akarták, ezután a hat osztályba sorozást vették használatba, s mikor ez sem bizonyult célszerűnek, közvetítő eljárást követtek: felét lélekszám, másik felét birtokarány szerint vetették ki. Ez eljárás ellen folyamodik néhány nagyobb birtokos egyháztag, hivatkozva dicső őseik áldozat-készségére, s fenyegetőzve hittagadással. A gyűlés ugy találta, hogy ha az ottani birtokos Eöthvös Károly ur, bár nem tartózkodik Szt.-Györgyön, megfizeti a ráeső tetemes adót, az ott lakó birtokosok is megfizethetik a magukét, ha egy kissé nehezökre esnék is talán. Egy történet jut itt eszembe. A gyönki német gyülekezet papja beszélte. »Náluk — ugy mond — a jobbmódúakra szintén nagyobb adót kell kivetni, mert csak így állhat fenn egyházuk. Van ott, a többi közt, egy becsületes, gazdag molnár-ember. Rendes időben évrőlévre pontosan megjelen a lelkésznél és 100 frtot átad annak egyházi adója fedezésére. S midőn a lelkész az átvett 100 frtból 2 frtot vissza ád a molnárnak, az sohasem feledi el alázatosan megköszönni ezen szívességét*. Tanulhatnának ettől a mező szentgyörgyi nemzetes urak! Szilas-Balháson pedig a közmunka miatt vannak hasonlóan nehéz állapotok. A gróf Nicky-féle volt úrbéresek ugyanis, kötelesek 32 hold földet az egyházi hivatalnokok számára megművelni. Ők ezt terhesnek találják, s már néhány év óta pénzes erővel végeztették. De így is sok kellemetlenség volt, s van is. Ettől szabadulandó, készek pénzen megváltani a közmunkát és felajánlják erre 1500 írtnak évi 8%-ját, azaz 120 frtot. S jóllehet ezt a lelkész és tanító örömmel elfogadnák, csak békesség lenne, s bár a gondnok kezeskedik arról, hogy ez összeg elegendő a munkára, mert már évek óta ennyibe került, és ezzel biztosan lecsendesednék a gyülekezet lázongó része, míg ellenkező esetben dekatholizálás következik be: a gyűlés a díjlevelek csorbítását nem engedvén meg, a szilasbalhásiakat kérelmükkel elutasította. Moóron a tanítónak iskolafűtésre a téli hónapok délelőtt s délutánján vitetni szokott darabfa-hordást az egyházi elöljáróság megszüntetni határozván, a tanítónak e helyett 12 km. tűzifát akart pótlásul adni. De a tanító 30 frtot követelt, s nem fogadta el az egyháztanács határozatát, azon indokolással, hogy a díjlevelet csorbítani nem lehet. A gyülekezet az egyházmegyére felebbezett és a gyűlés neki adott igazat. Lajos-Komáromban az adminisztrátornak megengedtetett a lelkészi földeknek munkáltatása. Ugyancsak Lajos-Komáromhoz csatoltatott öt előbb Szilas-Balháshoz tartozott puszta. Meg kell említenem Mészöly Gyula világi elnök jelentését a kenesei lelkész-ünnepélyről. Móricz János kenesei lelkészt ugyanis Ő felsége a király, az egyházi és iskolai téren 52 éven át szerzett érdemei elismeréseül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével kitüntetni kegyeskedett. E rendnek Pap Gábor püspök úr által történt ünnepélyes feltűzési aktusának lefolyásáról ad fentemlített., mint egyik egyházmegyei küldött számot. S midőn kiemeli ez ünnepély nagyszerűen felemelő lefolyását, egyszersmind indítványozza, hogy tekintse az egyházmegye Móricz János lelkész kitüntetését az egyházmegyét ért kitüntetésnek is, és örökítse meg jegyzőkönyvileg; valamint hódolatát, ragaszkodását tolmácsolja püspök úr által Ő felségénél. Első indítványa kedvező fülekre talált; de az utóbbi számos heves és személyeskedő felszólalás után elvettetett. Kerületi képviselőkül meg választattak, egyházi részről : Meggyaszay Yincze, Bácz Géza, Tatay Imre; világi részről: Rácz Gyula, Pálffy Károly, Eöthvös Károly. Póttagok : Tóth Károly és Szűcs Dezső, Bibó Dénes és Kun György urak. Lelkészjelölő bizottsági tagok: Meggyaszay Vincze