Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-08 / 40. szám

likusai (még a bencés atyák is) tüntetőleg szállásolták el és vendégelték meg hitfeleinket. Tömérdek ember jelent meg az ünnepélyeken. Tisza nagy kísérettel külön vonaton, vasárnap délután érkezett Komáromba. A pályaházban diszmagyaros urak, báli toilettes hölgyek, ünnepi ruhába öltözött szekeres gazdák bandériuma, hatósági képviselet. Az ünnepeltet Beöthy Zs, az uj kegyelmes ur üdvözli kevés szóval, de meleg szívvel. Tisza válasza rövid, de meghatott, mert rövid érzés is lehet őszinte, mély és igaz. A komáromi hölgyek ezüst koszorút nyújtanak át. A bevonulás impozáns. Háromszáz kocsi kiséri, harangzúgás, tarack-durrogás fogadja, ezrekre menő sokaság éljenzi, diadalkapu üdvözli. Este a prot. nőegylet táncos estélye fogadja és ünnepli. A másnapi templomi ünnepély emelkedett szellemű. Gyönyörű egyházi ének után Antal Gábor remek imája következett. Magas szárnyalás érzésben és eszmékben, mely áldást kér a más hitüekre is és szeretetet prédikál a más felekezetűek iránt is. Isteni tisztelet után egyházkerületi gyűlés, melybe fényes küldöttség hívja meg Tiszát és Pap Gábor hazafias és hitbuzgó lelke üdvözli az ünnepeltet. Dicsőíti a pátens ellen protestáló lelkes Tiszát, magasztalja a kormányon ült Tisza bölcs mérsékletét, dicséri a hazafias katholicizmust, elítéli a mai hazafiatlan ultramontanizmust és áldást esd az egyházvédő koronás királyra. Végül átadja a dísz-albumot. Tisza meghatottan válaszolt. Köszönet után az egyházpolitikai helyzettel foglalkozik. Az elkeresztelés kérdése az állam kérdése is, nemcsak az egyházé. A régi hazafias katholikusok példájára hivatkozva, reményét fejezi ki, hogy a mai hazafias katholikusok is igyekezni fognak a haza érdekében kielégítő megoldást találni. Az ünnepély fénypontját király ő felségének következő üdvözlő távirata képezte, melyet Pap Gábor püspök olvasott fel: »Őszinte rokonszenvvel csatlakozom azon örömteljes szerencsekivánatokhoz, melyekkel önt, mint huszonöt év óta az evangelico-reformált egyház dunántúli kerületének főgondnokát hitsorsosai és számos tisztelői a mai napon üdvözlik. Adja a mindenható, hogy mindenkor érdemdús működését egyháza és a közügyek érdekében még számos éven át folytathassa. Ferencz József.« Ezen kívül még vagy két száz távirati üdvözlet érkezett, köztük a miniszter elnöké és a kultuszminiszteré. Ezután a küldöttségek, szám szerint 12, tisztelegtek. Tartalmas beszédek, találó válaszok. Délután fényes bankét, nagy szabású egyházpolitikai nyilatkozatokkal. Másnap Pap Gábor püspök évi jelentésével kezdetét vette az egyházkerületi gyűlés. Ennek kiváló súlyt kölcsönzött a lelkes püspök nagyszabású egyházpolitikai nyilatkozata, melylyel, valamint a többi jelentősebb beszédekkel jövőre részletesen megismertetjük olvasóinkat. r. I. A dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. Mint rendesen, úgy az idén is Pozsonyban tartatott meg. Megelőzte a szokásos papi értekezlet és előértekezlet. A papi értekezletet, mely augusztus 22-én tartatott, különösen érdekessé tette Ballik püspök felolvasása a theologiai képzésről. Ugy látszik a püspök ur nincs megelégedve a jelenlegi állapotokkal. Miként Zelenka, ő is sokallja — ha nem is a nyelveket, hát a tudományt s kevesli a — kegyességet theologusainknál. Többet kellene »imádkozni«. S imádkozni kellene nemcsak az intézetben, hanem magánházakban is. S e bajon véleménye szerint legjobban lehetne segíteni, ha a theol. intézeteket internátussal kötnők egybe. Aztán megemlítette azt is. hogy — mint mondják — theologiáinkon (itt bizonynyal Pozsonyra gondolt) a tót ifjakat még mindég üldözik. (Aminek azonban ép az ellenkezője tény: kelleténél jobban dédelgetik.) Szóval oda rug ki a beszéd (de ezt a végconsequentiát már csak mi vontuk le): vannak már püspökeink, miért ne lehetnének püspöki semináriumaink, ahol felsőbb utasítás szerint nevelnénk kegyeskedő rabszolgákat s talán a dunáninneni kerület számára tót-nemzetiségi agitátorokat is. Különben e kérdéshez még lesz alkalmunk hozzászólni, mert ugy látszik a dobsinai és pozsonyi enunciatiókból, hogy püspökeink közös akciót szándékszanak megindítani a theologiák reformálása érdekében. Az előértekezlet, mely augusztus 23-án tartatott, hamarosan véget ért. A püspök egyszerűen előterjesztette a közgyűlés tárgysorozatát s végül a követek bejelentették indítványaikat. Másnap reggel 8 órakor kezdődött a közgyűlés —• gyámintézeti istentisztelettel, melyen Schmidt Károly Jenő pozsonyi német lelkész mondott német beszédet. (Mert hát ez a kerület mindenféle nyelven hirdeti Istennek igéjét — csak magyar nyelven nem!) A beszéd, mintha csak visszhangja kelt volna a Baltik püspök eszméinek: afféle nyelvbeszéd (glossolalia) vala az isteni kegyelemről. Nem is pietizmus, hanem valóságos quietizmus. Azt az alaptételt fejtegette, hogy: a mi egyházunk a valódi kegyelem-egyház (Gnadenkirche) s ezt bizonyítgatta 1. hitvallásaiból, 2. életéből. Hát szépen volt kidolgozva és előadva, de a magyar ember az ilyen beszédet nem veszi be, mert azt tartja a maga józan eszével, hogy igenis szükséges dolog az az isteni kegyelem nekünk is, de hát jutott abból másoknak is s aztán a kegyelemtől tán nem is kellene mindent várni, hanem segíts magadon, az Isten is megsegít, azaz imádkozzál és dolgozzál!! Maga a közgyűlés — legalább első napja — elég simán és zajtalanul folyt le. Szinte kételkedni kezdtünk: ha Dunáninnen vagyunk-e ? Köröskörül csupa szelid, mosolygó arcok s mennyi előzékenység, udvariasság a pártok egymással való érintkezésében s eszmecseréiben. Mintha csak valami uj szellem, a békesség lelke költözött volna hozzánk. S a botránkozás kövei közül is csak egy darabot láttunk, az öreg Mudrony Pált. Dulla s Stefanovics — csodálatos önmegtagadás — sehol a látóhatáron! Baltik is (minekutána az örökön beteg Szentiványi helyét a legidősb esp felügyelő Bohnányi elfoglalta volna) az Ur dicséretét zengő 117. zsoltárral kezdte évi jelentését s minden egyes szakasz után a »dicsérték az Urat« refrainje hangzott fel — igen szép és találó alkalmazásban. Igazán kedves beszámoló volt az — a csendes és áldásos munka évéről s kétségtelenül legfontosabb pontja az elkeresztelési kérdésre vonatkozó nyilatkozat. »Az