Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-08 / 40. szám

PROTESTÁNS LAI LAP. Szerlíesztííség': IX. ker Illet, Pipu-utra 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. JKiatltf-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedéséhen (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 Jer. Evangelizálás az iskola utján. Szeretném, ha az utolsó s egyszersmind legkényesebb sebet, mely legveszedelmesebb melegágya evangeliomi életünk stagnálásának, nem kellene megbolygatnom, de kénytelen vagyok tenni ezt azért, mert ugyanazon forrásból veszi eredetét ez is, honnan az evangelizálás munkásai indulnak szét a világ négy fő sarka felé. Bővebb előzmény nélkül is sejthető, hogy papnöveldéink evangelizáláséira vonatkozó szerény észrevételeimet szándékozom ezúttal, a létező állapotok futólagos érintése mellett megtenni. Tudom, hogy nem végzek sem könnyű, sem kellemes munkát, midőn ezt cselekszem, de ha már csakugyan komoly szándékunk az evangelizálás, álszemérem ne tartóztasson vissza bennünket betegségeink őszinte feltárásától, mert sikeresen gyógyítani csak ily módon lehetséges. Ennek az igazságnak szem előtt tartása, továbbá szent célunk osztatlan óhajtása legyenek kényes munkám teljesítésénél szószólóim. A lelkészi állás komolysága és a szabad választási rendszer fennállása egyiránt szükségessé teszik, hogy a papi pályára készülő egyének semmiféle testi defectusban ne szenvedjenek; időszerű volna ennélfogva a papnöveldébe való felvételt bizonyos feltételek szabatos körvonalozásával szabályozni, időszerű volna például, ha theologiai intézeteink, szakértők közbejöttével, csak oly előképzettséggel biró ifjakat vennének fel növendékekül, kik ép testszervezettel, ajánló külsővel és az igehirdetésre alkalmas organummal vannak a természettől megajándékozva. Eltekintve azon kevesektől, kik minden belső és külső hivatás nélkül, talán csupán csak azért lépnek a lelkészi pályára, mert ennek elvégzése kevesebb pénzbeli áldozatot kiván egyéb pályák megfutásánál, vegyük szemügyre, ha vájjon komoly törekvésű növendékeink, négy évi kurzus alatt részesülnek-e olyan elméleti és gyakorlati kiképzésben, mely őket az evangelizálás mestereivé avatja? . . . Az elméleti kiképzéshez, miután az eléggé megüti a mértéket, nem szólok, csupán annyit említek lel, hogy azzal a korlátlan tanszabadsággal, mely 20—24 év körül lévő fiatalembereink szabad tetszésére bizza az időközi colloquiumot, sehogy sem tudok megbarátkozni. Hittanhallgatóinknak maximo calculo húsz százalékát teszik azok a komolyabb törekvésű ifjak, kik már e korban a tudomány mélyebb buvárlatára adják fejüket, a nagy többség, kapcsolatban ama kisebbséggel, mely a kulcslyukakon vagy ajtóhasadékokon szokott tudomást szerezni a katalógus olvasásról, rendszerint beéri a tudomány olyan terjedelmével is, mennyit a kézikönyv, vagy seriptilla ölel fel magába. Mig tehát az időközi colloquium kötelezővé tétele az előbbi ifjakra nézve semmi nehézséggel és hátránynyal nem járna, addig az utóbbiakra határozott előny lenne az, a mennyiben az apránként megemésztett anyag maradandóbb nyomokat hagy hátra a gyorsan és egyfolytában átolvasottnál, hamarosan szerzett ismereteink hamarosan párologván el. A gyakorlati kiképzésről nem nyilatkozhatunk oly kedvezőleg, mint szeretnők, mert a jelen stádiumában még sok kivánni valót hagy fenn maga után. Gyakorlati kiképzés alatt nem annyira a jus ecclesiasticum, cura pastoralis, liturgia, szóval a practica theologia körébe eső ténykedéseknek az eddigieknél fokozottabb begyakorlását értjük, de értjük specifíce azt, hogy az evangéliom szülte szivérzelem külső vallásos cselekvényekben is kifejezésre jusson, islápolást nyerjen, s ezeknek keresettség nélküli nyilvánítása templomon belől és templomon kívül az ifjú nemzedéknek szokásává, vérévé, második természetévé váljék. Míg ez be nem következik, a hittanhallgatók s velük együtt mi is nem evangélizálódunk. Imádkozott Jézus, imádkoztak tanítványai, imádkoztak reformátoraink, elődeink, más felekezetek papnöveldéiben imádkoznak ma is; miért van hát, hogy épen nálunk protestánsoknál, hol az imádkozás kultuszunk egyik főalkatrészét képezi, 79