Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-01 / 39. szám

dés«-érői irott vezércikkében megemlékezik Mező-Túrról is, ezt mondván: »A város, az egyház és az ottani nőegvesület átfolyó év nyarára tervbe vette egy leánynövelde létesítését, melyre a város építési anyagot és 20,000 frtot, az egyház 5000 frtot és évente 1000 frtot igért oda* stb. Azt kéri tovább, kíméletesen előre bocsátván, »nem veszik talán rossz néven Mező-Túron sem*. hogy adjunk életjelt, mit tettünk idáig a felsorolt szép alapítványokkal a tetemes segédeszközökkel? Megnyílik e ez Őszön nőnöveldénk stb. Városunk, egyházunk és a nőegylet jó hírneve, s mintegy erkölcsi reputációja érdekében, kötelességemnek tartom, a nyilvánosság utján hozzánk intézett kérdésre itt a nyilvánosság terén, röviden felelni, annyival is inkább, mert igaza van a prot. nőnevelés ügyét oly melegen szivén hordó vezérférfiunak, hogy »az idő halad és nem várakozik és e téren a mulasztás, a halogatás bünül tulajdonítható, ha csak ^a nemakaráson, a tétlenségen múlik a dolog«. A jóakaratú s figyelmeztető megrovás sem egyik, sem másik testületünket nem illeti. Mi megtettük mindhárman a magunkét. Beterjesztettük réges-régen a heves nagykúnsági egyházmegyéhez a fentebb hivatott szép és tetemes ajánlatunkat. Miért nem intéztetett el eddig, nem tudjuk. De be kell vallanunk, mert az elvitázhatatlan tény, hogy ebben az égető és fontos ügyben semmi jelentősebb előhaladás nem történt. Mint értesülünk, nagytiszteletü esperesünk mostanában szándékozik ebben az ügyben értekezletet összehívni. Azonban, ha elvalahára összehívja is, annyi bizonyos, hogy az általunk, a gimnáziumnak nyolc osztályúvá tétele feletti minden versengésnél sokkal fontosabbnak tartott nőnevelés nagy kárára, s a városunk kebelében felállítandó, s internátussal egybekapcsolandó felsőbb leányiskola ügyéért legmelegebben érdeklődőknek legnagyobb sajnálatukra, már ebben az évben a nőnövelde felépítéséből, s megnyitásából semmi sem lehet a legjobb akarat mellett sem, ha az egyházmegye annak helyéül, az erre ajánlattételre felhívott három egyház: Mezö-Tiír, Kisújszállás és Karczag közül az olyan szép ajánlatot tett Mező-Túrt határozza is el és kimondja is legközelebb szeptember, 21-dikcn épen itt tartandó gyűlésében, hogy az egyházmegye által felállítandó református felsőbb leányiskola felépítési és fentartási költségeit lélekszám szerint viselendi. Különben az egyházmegyénknek ide vonatkozó határozatáról majd annak idején, nagytiszteletü szerkesztő ur kegyes engedelmével lapja utján értesítendi a prot. nőnevelés ily fontos ügye iránt melegen érdeklődőket Turgonyi Lajos, lelkész.* * Baptisták a törvényszék előtt. A fővárosban emelt baptista templom építési költségeiért B. F. építész bepörölte az építtető hitközséget és ezt Mayer Henrik hitszónok személyében idézte pörbe. Mayer, ügyvéd utján, elfogadta a pört s a hitközség képviseletében egy év alatt le is tárgyalta. A törvényszék a per érdemére ügyet se vetvén, az egész eljárást megszüntette és a kereset visszaadását rendelte el, mert úgymond: »A baptisták felekezete hazánkban törvényesen elismerve nem lévén, a hitszónoka személyében beidézett hitközség nem képez oly szabályszerűen szervezkedett egyházközséget, melyet a törvénykezési eljárás szerint akár felperesként, akár alperesként elfogadni lehetne*. Az indokolás elmondja továbbá, hogy Mayer hitszónok egy jogilag nem is létező hitközséget képviselvén, ellenében nem lehet végrehajtható ítéletet hozni. A bírónak hivatalból figyelemmel kell lenni arra, hogy a magukat baptistáknak tartó polgárok magyar honosok, reájuk tehát kötelező a vallás és közokt. miniszternek 1875. évi 563. sz. azon szabályrendelete, hogy a baptisták nem tekinthetők törvényesen kilépetteknek előbbi, törvényesen elismert felekezetök kebeléből s igy az ez iránt való kötelességeik teljesítése alól sem oldhatók fel. — Eddig az ítélet, mely kétség kívül törvényes, szabályszerű és a törvényesen bevett vallásokra nézve előnyös. Minket protestánsokat, kiknek kebeléből több helyen léptek ki baptisták, a kérdés ama pastoralis oldala is közelről érdekel, hogy vájjon a közülünk kivált, de jure azonban egyházunkhoz tartozó baptisták minő lelki gondozás alatt állanak s in specie történik-e valami intézkedés és akció, hogy ezek a inegtévelyedettek az egyháznak valósággal is megnyeressenek? Az evangelizáló belmissziói tevékenységnek ezen a mezején is sok az aratni való gabonánk, ele vájjon vannak-e szorgalmas aratóink?!... * Szent István király napját a székelyudvarhelyi ref. egyházban ünnepi istenitisztelettel, nevezetesen éneklésből, könyörgésből és textusos egyházi beszédből álló istenitisztelettel ünnepelte meg az ottani segédpap. A »Prot. Közlöny*, melynek ezt az esetet megírták, arra a kérdésre, helyes volt-e az eljárás, a szerkesztő aláírásával következő választ adja: »Azt a napot tehették országos vagy mondjuk, nemzeti ünneppé. Ha törvény, azt megtartani kötelessége minden embernek: munkaszünettel, ha tetszik, hazafias elmélkedéssel. De egyházi ünneppé nem dekretálhatta még az országgyűlés sem. És a ki felsőbb hatóságainak tudta, rendelkezése nélkül istenitiszteletet tartott és tartatott protestáns, kálvinista egyházával, büntetendő hibát követett el, és csak egy mentsége gondolható: hogy nem tudta, mit cselekedett.* Ugy van. * A békési evang. esperesség közgyűlése alkalmával e hó 24-én Csabán a nagy templomban gyámintézeti istenitisztelet tartatott, melyen az esperességi tagokon kívül nagy és díszes közönség vett részt. Az istenitisztelet építő hatását nagyban emelte az ez alkalomra alakult vegyes kar szép és szabatos éneke s különösen a »Bujdosók fohásza« című XVII-ik századbeli ének előadása, melyet Benka Gyula tett vegyes karra s soló részeit Gécs Jolán k. a. énekelte művészi szabatossággal. Az egyházi beszédet ifj. Jeszenszky Károly m.-berényi lelkész tartotta. A beszéd mind magvas tartalma, mind szép előadása által nagy hatást tett. A beszéd főtétele az volt: Az evang. egyház gazdagsága az örök Isten szeretete, melyet az egyház hirdet, a hit általi nemesítés, melyet tanít, a tűre lem és igaz hazaszeretet, melyet követ. Az istenitisztelet végeztével szép eredményű offertorium tartatott a gyámintézet javára. * Két külföldi protestáns tudós halála. Lipsius B. A. a jenai theol. fakultás hírneves tanára, a német theol. irodalom egyik első rendű nagysága a napokban 62 éves korában elhunyt. Főként a dogmatikai szakot művelte, melyben »Lebrbuch der evang. prot. Dogmatik* című műve a jelenkor legkitűnőbb dogmatikái közé tartozik. E mellett mint >Jabrbücher für prot. Theologie« és a »Theol. Jahresbericht* című szakfolyóiratok szerkesztője szerzett nagy érdemeket. — A prot. tudományosság másik nagy halottja Opzoomer utrechti philos. professor és a hollandiai tudományos akadémia elnöke, Antal Géza pápai