Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-18 / 37. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Mint a »Prot. K.-Ztg« egyik legközelebbi számában olvasom, az athenei gör keleti theol. tanárok ugyancsak élénk tudományos és irodalmi működést fejtenek ki. így p. o. Papadopoulos Keramcus, a középkori görög irodalomnak egyik legalaposabb ismerője, legközelebb a középkori egyháztörténetre nézve igen fontos két iratot adott ki Pétervárott. Az első »Jeruzsálemi bibliotheca« címmel a jeruzsálemi és konstantinápolyi patriarcha könyvtárában található kéziratok pontos lajstromát adja. A mű 4 kötetre van tervezve s 1400 kéziratot fog ismertetni. A második, 6 kötetben megjelenő mű ki nem adott és ritkább gör. kéziratoknak a gyűjteménye, amely közelebbről az orthodox-keleti és a palástinai egyházra bír fontos érdekkel. Az orosz-palástinai egyesület Pétervárott fogja e müvek kiadásának költségét viselni, amelyek bizonyára nem kerülik ki a történészek, byzantinológok és hittudósok figyelmét. Eddigelé Döllingert tartotta a tudós világ a középkori görög irodalomtörténet legalaposabb ismerőjének. Ugyancsak a Prot. K.-Ztg hasábjain olvasom, hogy a németországi prot. theol. akadémiákon tanult s ma a német theol. irodalomban is ismert Diomedes Kyriakos, athenei egyháztörténeti tanár s Hasénak egyik legodaadóbb követője, a gör. keleti egyházban a »Parnassus« nevü tudományos egyesületben díszes és nagyszámú közönség előtt előadást tartott »a német prot. theologia jelentőségéről*. Tehát egy gör. keleti theol. tanár értekezett a prot. theologia legújabb fejlődéséről! Ismertette e theologia fejlődését a reformációtól kezdve napjainkig, érdekkel szólott Luther s a XVI. század reformátorainak theol. jelentőségéről, jellemezte a XVII. századnak, mint prot. középkornak scholastikus theologusait, s a nagy Spenert és a pietizmust, rövid vonásokban bemutatta a supranaturalistákat és a rationalistákat főbb képviselőiben stb. Schleiermachernek, az ujabb prot. theologia reformátorának jellemzésével ismertette aztán röviden napjaink három nagy theol. irányát, u. rn. a liberális, orthodox és közvetítő iskolákat, bemutatta azoknak főbb képviselőit és műveit, és befejezésül behatóbban fejtegette az exegatikai és egyháztörténeti theologia legújabb termékeit, mi mellett különös előszeretettel megemlékezett a prot történetirás jenai nagymesteréről, Hase Károlyról. Hát mi protestánsok nagyon örvendünk az ilyen jelenségeken! A mi kath. papjaink vagy theologusaink, pláne a gör. keletiek nem igen tanulnak prot. theologiát, hanem a helyett deklamálnak és politizálnak. Nem csuda aztán, hogy némelyikök nem tudja, ki volt az a Bellarmin vagy Möhler, vagy legfeljebb annyit hallottak, hogy Dollinger makacs és hajthatatlan volt. Ilyen tapasztalatokat szereztünk a tömjénfüstös semináriumok tanárainál! Pedig az ujabb prot. theologiának kimagasló alakjai vannak. Igy méltán ünnepelte a tübingai egyetem prot. theologiai fakultása az úgynevezett tübingai kritikai iskola nagyhírű alapítójának, Baur Ferd. Keresztélynek születése százados évfordulóját, mely alkalommal a würtembergi király és nagyszámú hallgatóság jelenlétében Weizsacker tanár méltatta a nagy tudóst és annak iskoláját. Baur ugyanis 1792. junius 21-én szül. Schmidenben, Stuttgart mellett, a würtembergi királyságban. Hilgcnfeld jenai tanár a »Zeitschrift für wissenschaftliche Theologie* legújabb füzetében hosszabb értekezést szentel Baur egyéniségének s az ő maradandó becsű bibliai, kritikai és egyháztörténeti működésének. Önönmagát tiszteli meg az a német liberális prot. theologia, mely emléket emel az ő nagyjainak! Az ünnepély részleteire s a jeles emlékbeszédre alkalmilag még visszatérünk. Az is örvendetes dolog a német prot. theologia legújabb életéből, hogy Pfleiderer, ismert vallásphilosophus és berlini egyetemi theol tanár, ki 1885-ben a Hibbertalapítvány gondnokainak meghívására Londonban és Oxfordban Pál apostolról és a keresztyénség fejlődésére való befolyásáról angol előadásokat tartott, a legközelebbi téli szemeszterben a Gifford-alapítvány kezelőinek meghívására ismét angol földre indul, s egész cursus tudományos előadást tart Edinburgban. Ismeretes, hogy Müller M. a glasgowi egyetemen »Természetes vallás« cím alatt tartott nagybecsű Giflford-előadásai azóta 1890-ben önállóan is megjelentek. Hol maradt ezek mellett a mi tudományos theol. életünk és irodalmunk?! A németországi prot. egyházkormányzatok két évenként megtartatni szokott eisenaclii ertekezlete ez alkalommal junius havában a berlini főegyházi tanács elnökének elnöklete alatt ülésezett. A legújabb porosz képviselőházi és egyetemes zsinati tárgyalások értelmében állást foglalt a bajor és mecklenburgi tartományegyház képviselőségének kivételével az egységes német prot bűnbánó nap mellett, foglalkozott az egyházi perikopa-rendszer revisiójával s az eskü szentsége hanyatlásának kérdésével, örömmel vette tudomásul a Luther-féle bibliafordítás immár teljesen befejezett revízióját és sürgette a revideált szövegnek mielébbi egyetemes egyházi meghonosítását, érintette a szegény-ügy egyházi lelkipásztori enyhítésének s a gyülekezeti diakonissza-ügy kérdését stb. Hát a mi lelkészi értekezleteink hol késnek az éji homályban, s a Károlibiblia revideálásának immár égetően szükségessé vált ügye hol akadt fel?! A németországi »Evangéliomi középpárt* ez évi közgyűlését junius 6. és 7 én nagy részvét mellett Danzig városában, ez »északi Velenczében* tartotta, mely alkalommal Begschlag, hallei tanár, mint e párt szellemi vezére: »Die innere Lage des deutschen Protestantismus und die Evangelische Mittelpartei* cím alatt a német protestáns egyház benső helyzetét és jövendő feladatát híven föltüntető hosszabb előadást tartott. Különösen e pártnak a »positiv unió* pártjával szemben való állását és jogosultságát vitatta. Mindkettő ama Schleiermacher által megindított úgynevezett közvetítő theologiában gyökerezik, mely a traditió és a kritika, a biblia és korunk műveltsége, tudomány és egyházi élet benső összeegyeztetését célozza. Az ebből jobbról és balról eredő egyházi konzervativizmus és radikalizmus belső elvi ellentétében rejlenek az »Evang. középpárt« s a »positiv unió* pártképződésének csirái. Ujabban a dogmatikai tekintetekben alig különböző német theol. és egyházi pártárnyalatok belső ellentétes különbségei főleg a tanra s az egyházi szervezetre vonatkoznak. A positiv unió emberei ugyanis a Kleist-Hammerstein-Stöcker-féle javaslatok értelmében a theol. akad. tanszabadság megszorítását, a tanszékek betöltésénél az egyház nagyobb beavatkozási jogát s általában a theologusok positivebb irányban való kiképeztetését hangsúlyozzák, míg az egyházi szervezet dolgában az egyháztörténeti fejlődésszerű alapon nyugvó summepiscopátus főegyházi jogainak megszorításával az egyháznak, már t. i. a papi egyházkormányzatnak nagyobb önállóságát és függetlenségét vitatják. Ez a programmja a positiv uniónak, s ezé ma az uralom a prot. Németországban a consistorialis állások s a generálsuperintendensi székek betöltésénél. E párttendentiák ellen küzd Beyschlag előadása, fölmutatva azt a belső igaztalanságot, mely rejlik abban,