Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-01-28 / 4. szám
átdolgozásban jelenik itt meg, s mely az isteni szolgálatban való megjelenhetést kéri Istentől. Tehát vágyat epekedést fejez ki. Jó reggel keresi a hivő lélek az urat. Tartalmas, eszmeileg gazdag zsoltár s kitűnő éneket lehet belőle irni reggeli alkalomra, hivatott költőnek. így csak a 2 versszak jó; de még itt is kifogás alá esik az utolsó sor, mely igy hangzik: Dicsér téged vigan s áldva szám! A részesülőnek gyakori alkalmazása különben nagyon tetszik szerzőnek, s mihelyt megszorul, rím dolgában az igét rögtön odateszi, nem törődve azzal, hogy a magyar ember vájjon szereti-e vagy nem ez igealakot. A LXXV. zsoltárnak csak végső két sora ér valamit, hol azt mondja az átdolgozó : Hogy a gonosz csalc féljen, De az igaz reméljen! A többi nem hű az eredetihez s igazán a nevetségességig gyarló zengemény. Jóval szebb, tartalmasabb s szerencsésebb átdolgozás a LXXVII. zsoltár, mely egy pár oda nem illő kifejezéseit leszámítva — jöhet uj énekeskönyvünkbe. Károli azt mondja tartalmára vonatkozólag, hogy a szomorú gondolatokat Isten csudadolgainak emlékezeteivel oszlatja el. Egy szenvedő ember panasza, könyörgése, ki vergődik a szerencsétlenségben, de aki mély hittel, tántoríthatlan bizodalommal s nagy buzgósággal mondja el könyörgésének szavát. Az eredetinek 11 versszaka hatba van foglalva. Gazdag élettapasztalat, Isten rendelésein való bölcs megnyugvás, lelkesedés szól e zsoltárból. Előadása nemes, nyelve költői, emelkedett. Megnyugtatólag hat a zaklatott kebelnek azon tudat, hogy életsajkánkat bár hányják-vetik a viharok, a habok, az életnek nagy tengerén: mégis az isteni gondviselés boldog kikötőbe viszi e törékeny csolnakot. Fogalomzavart s az eredetinek meghamisítását árulja el a LXXXIV., mely Isten házának szent szerelmét, hajlékának gyönyörűségeit rajzolja. Kevés zsoltárban van olyan kedves odaadással, bensőséggel rajzolva az Úr házába sietés, a boldog ottlét, mint ebben. De átdolgozása nem szerencsés. Nincs tisztába szerző gondolataival, csere-beréli a fogalmakat. Néhol elég emelkedett; de nyomban leszáll a magasból, mintha nem bizna szárnyának erejében. Sok helyt erőltetett, halavány, értelmetlen. A LXXXVI. régi dallamára van átírva, mely anynyira illik a búsongó lélek mélabús hangulatához. Ki van forgatva eredeti mivoltából s az újítás nem sikerült. Átolvasás után alig ismerhető fel, hogy melyik zsoltárral van dolgunk; pedig megérdemelné e szabadításért könyörgő ének, hogy szépen átdolgoztassék. A XCI. zsoltár gyarló átdolgozása az eredetinek. Benne se lelkesedés, se költői erő, se izlés! Ilyen a XCVI. is, melyben csak itt-ott üti meg fülünket egy-egy tiszta hang. Á C. zsoltár rövid, tartalmas, emelkedett. S mint szerencsés átdolgozás, a jobbak közül való. A CII. zsoltár kétféle átdolgozásban van itt. A különbség a kettő között igen nagy. Az első bizonytalan, széteső, nehézkes, világosság és értelem nélkül való. A második (39. 1.) könnyű menetű, összhangzatos, egyszerűségében is megnyerő. Az imádkozó lélek megható éneke telve panaszszal, siralommal, lemondással. De végül beragyogja e könytől csillogó éneket is a hit derűje, az Istenben vetett rendületlen bizalom. Bibliai zamat, kenetteljesség, költészet szerencsésen egyesülnek e zsoltárban, biztosítva számára előkelő helyet uj énekeskönyvünkben. A C1V., CXVI, CXLV., CXLVIII. zsoltár-átdolgozások amilyen gyarlók, époly hasznavehetetlenek. Rosszul van választva a dallam. Velők kár volt az időt tölteni s nem értem, a bizottság hogyan vehette föl e gyűjteménybe, midőn mindannyian kritikán alul maradnak!? Meglepően szép s gazdag kárpótlást nyújt a LXXX1X. zsoltár jelen átdolgozásában. Az eredetinek 20 versszakát 6-ban mondja el, de annyi közvetlenséggel, költői erővel és színezéssel, hogy a biráló minden habozás nélkül ez éneknek adja az elsőséget e füzetben. De meg is érdemli! Ügyesen domborítja ki Isten irgalmát, jóságát, hatalmát. Tiszta, következetes gondolatmenete, emelkedett világnézlete. ódai szárnyalása. Itt már feltalálható a mély hit, költői erő és hév, áhítat, közvetlenseg bő mértékben ; minden sora csillog a költészettől s végül magával ragadva hangulatba ejt, mely nem muló. Pedig van benne ódon zamat, régi báj, de olyan szerencsésen alkalmazva mindez, hogy tisztelettel kell előtte meghajolnunk! S mert tömören adja az elnyújtott eredetit: örömmel ismertetem meg az olvasóval is. LXXXIX. Zsoltár. 1. Az Urnák irgalmát örökké éneklem. Hűségét, jóságát, mindenkor hirdetem. Hogy elmúlhatatlan, hogy végetlen irgalma Nincs az enyészetnek, nincs felette hatalma. Megáll amit mondasz, igazságod szózatja Erős. ingathatlan, mint az ég boltozatja. 2. Csodadolgaid a menny hirdeti ott fenn, Igazságod a szent gyülekezet itt lenn: Mert ugyan ki volna mennybe hozzád fogható, Oly nagy, oly hatalmas, mint te vagy Mindenhaló?! Az erős angyalok seregében ha van-e, A.ki hozzád Uram, hasonlatos lehetne?! 3. Hatalmad alatt áll a tengerek árja, Te adod. tőled van apálya dagálya. Erős a te karod, észak, dél, nyugot, kelet Téged vall urának, te vagy mindenek felett, Tied a menny, a föld és az egész világot Melyet teremtettél, be is tölti jóságod. 4. Boldog nép az, Uram, mely téged imádhat, Áldva te szent lelked, mindeneket áthat. A te fényes arczod népet hódít és emel, Mely buzgó fohászszal nagy nevedre ünnepel. Aki dicsőséggel, aki fénynyel illeted, Amig áldva nyugszik rajta jóltevő kezed. 5. Szent vagy, te, szent, Uram, az igazán élőt Kegyeidbe veszed a nevedet félőt. Atyja gyermekidnek, az igazaknak jóknak, Védelme, oltalma, a te benned bízóknak. Mélység és magasság, a közel és a távol Felséged tanuja, bennök léted világol. 6 Zengj hát, zengj én lelkem dicséretet ennek Az erős, hatalmas, az igaz Istennek. Aki mindeneket oly fenséggel hoz elő, Akinek kezébe hatalom, jóság, erő. Dicsőség te néked, mi kegyelmes Istenünk! Halld meg hő imánkat, híveiddel légy velünk. Olvassa el bárki Szenczi Molnár énekét és ezt: bizonyára érezni fogja ellenállhatatlan erővel az óriás külömbséget! A CXXXIX. zsoltár szövegére azt mondja Károli, hogy Dávid az Isten mindentudását és gondviselését szemlélvén, hozzá hűségét mutatja ez énekben. Több átdolgozásban ismerem már, de még annyira egyik sem nyerte meg tetszésemet, mint e füzetben lévő. Igazán jól esik kimondanom, hogy ez igen megközelíti jóság és belső érték tekintetében a megelőzőt. Az a fenséges tartalom, hogy Isten mindentudó, kedves példákkal van ecsetelve, a költészet zománczával bevonva, s olyan kellemes hangulatba ejti az olvasót, hogy szinte dallamára gyújt. Erő, hév, méltóság, nemes izlés szokatlan mértékben nyilatkoznak e zsoltárban, megtartva az eredetinek gondolatmenetét.