Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-11 / 36. szám

538 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 36. szám. meglágyítsa s áldozatkészségre hangolja. De mivel már a nap alkonyatra szállt, nyugalmas jó éj kivánása mellett a fogadására egybesereglett sokaságot elbocsátá s kíséretével a vendégszeretet, és szívesen látás hajlékába, a kényelmes paplakba szállt, hol az egybegyűltekkel eltöltött vacsora után nem pihenni, hanem dolgozni tért, s éjfél felé a még kedélyesen társalgó kiséret körében néhány percet időzve, a nap fáradalmait kipihenni nyugalomra vonult. Másnap 13-án reggel 9 órakor a zsúfolásig megtelt templomban a következő beszédet tartá: »Kegyelem nektek stb. Általános a panasz, hogy »az idők gonoszak« — hogy sok a teher, azért hanyatlik a jólét, növekedik a szegénység. Ebben az értelemben »nem bölcseségből származik ez a beszéd«. De ha tekintjük hogy a régi erkölcsök, vallásosság, egyháziasság hanyatlik, hogy a régi buzgóságot hidegség és közöny, a régi áldozatkészséget szűkmarkúság s minden áldozattól való idegenkedés, a régi egyszerű erkölcsöket divatos sőt utálandó bűnök váltották fel sok helyeken — akkor mi is elmondhatjuk, hogy az idők gonoszak. A túlságos szorgalmatosság először is elvonja az embereket a templomtól; a vasárnap megszentelésének hiánya (pedig most már a törvény is parancsolja a munkaszünetet) nemcsak a templomban (még az urvacsorával való élés gyérülésében is) meglátszik; de a külső munka gyakorlását, az ifjúság erkölcsrontó vasárnapi mulatozásain is, sőt a katholikus búcsúkra való tolongáson is, melyek ritkán múlnak el dorbézolások s verekedések nélkül. Ezekre közöttetek is elég a példa; de másfelől kedvező és jó reménységgel biztató jelenség, hogy a templomért s Isten országa külső építéseért való áldozatok szintén nem ritkák még közöttetek. Különösen a felebaráti és hitsorsosi szeretet adományai, más községeknek s egyházaknak nemes céljaihoz való járulások dicséretre méltók. A nemes elhatározás, hogy 102 éves, s a folytonos feltöltések által sülvedtté vált templomotokat újra építsétek, s az a nagy áldozatkészség, melylyel e célra a párszám után kivetett csekély és mindenki által megbírható (80 krajcár) kivetésen tul mindenkinek egyenes adója után 20 % -ot vetettetek magatokra : a legőszintébb elismerést érdemli. Örömmel látom e szent cél valósításának első zsengéjét a 220,000 első minőségű tégla nagy kazalában; segítsen Isten célotok eléréséhez! Még más szükségetek is van: egy harmadik iskola megnyitása, s hozzá tanítói állomás szervezése. Erre is tettetek már egy lépést: telket szereztetek. De hogy ezt el is érhessétek, arra isrnét uj kivetés kell; a párpénznek 60 krról 1 frtra, 28 liter búzának 30 literre, 13 liter árpának 28 literre felemelését — ha akarjátok — megbírjátok; jómódú népnek nem sok. Akarnotok pedig kell, mert ahol oly népes az iskola, hogy egyik tanterembe 130 gyermeket kell összezsúfolni a gyermekek egészségének kockáztatásával és a tanulás hátramaradása árán: ott nem lehet habozni, nem szabad késni. De necsak a külső templomot építsétek, hanem a belsőt is; a vallásos élet tükre az erkölcsi élet s ne feledjétek, hogy ti a szent Lélek templomai vagytok.« Majd a lábra kapni kezdő fényűzés, a gyermekélet kevésre becsülése, sőt az ide is belopódzott névtelen, rút bűn ellen atyai szigorúsággal emelve fel szavait, remek alkalmi imával zárta be püspök ur megható szónoklatát. Isteni tisztelet végeztével az iskolákat látogatta meg, hol beható vizsgálat után a tapasztalt eredmény felől véleményét nyilvánítá s a tanítás mikéntjére nézve a nagyobb iskolások tantermében komoly utasítást adott. Ezután a presbyteriummal tanácskozott; a templom felemelésére, bővítésére megkívántató költségek fedezése céljából emelt egyházi adózásra eddig tett intézkedéseket megvizsgálta, helyben hagyta, a harmadik iskola mielőbbi szervezésére az egyháztanácsot komolyan felhívta, azon reményének adván kifejezést, hogy szavai, tanácsai, utasításai, miket az úszódi egyház érdekében a legjobb indulattal adott: nem lesznek sikertelenek. A szellemi munka után a déli harangszó ebédre hívta a számos tagból állott társaságot. Ebéd végeztével — d. u. 3 órakor — gr. Teleky József négyes fogatán hivatalos s az úszódi egyházi és községi elöljárók nagy számú kíséretével Foktőre indult püspök ur, a pestmegyei sárközben nagy munkaerővel használhatóvá tett ütőn. A foktői határban a községi elöljáróság és bandérium élén Mészöly Kálmán vallásfelekezeti külömbség nélkül örömmel üdvözölte a főpásztort, ki bölcseségével, párosult szívjóságával az egész emberiség javát igyekszik előmozdítani, ki szeretettel, kegyességgel kormányozza egyházát; üdvözli mint hazánk büszkeségét, ki irodalmi működésével e hazának oly sok dicsőséget szerzett. Püspök ur a szívélyes szavakra szívélyesen válaszolt, örömét fejezve ki afelett, hogy üdvözlő hitsorsosaihoz a község róm. kath. elöljárói s az izraeliták képviselete is csatlakoztak. Négy órakor a templom-utcába fordult be a menet, hol a tűzoltók által vont kordonok között a díszes templom főlépcsőzetére lépett püspök ur, fogadtatva Feleki József lelkész, Földváry Mihály alispán, ifjabb Földváry Mihály főszolgabíró és az elöljáróság által. A lelkész hosszabb beszédben emlékezett meg különösen az 1836-diki nagy tűzvészről, midőn az egyház összes épületei a lángok maralékaivá lettek; de örömmel mutat a megujulás, a felépülés szép jeleire. >Ime mindenek megujultak« úgymond, csak egy maradt változatlan: az egyházi felsőbbség iránt folyvást melegen ápolt tisztelet és engedelmesség. Nyomban Földváry Mihály alispán ur üdvözölte szívből származott szép szavakkal püspök urat. A kalocsai látogatás alkalmára külön kapott baráti meghíváson kívül elhozza őt ez anyaegyházba is a régi barátság és a soha meg nem rendülő tisztelet a főpásztor iránt. Előbb is e beszédre válaszolt püspök ur, hálával fogadva. hogy az alispán bokros teendó'i mellett is szakított időt a találkozásra s hangsúlyozva, hogy az evangélikusok mindenütt tapasztalt előzékenységét hasonlóval kívánja viszonozni, sőt e tekintetben felülmulatni nem engedi magát. Majd a lelkész felé fordulva köszönetét fejezi ki a lelkes fogadtatásért, melyet holnap reggel az egész gyülekezet előtt kijelenteni alkalmat vesz; ő is örömmel látja a megujulás, virágzás jeleit az egyház kebelében, miről szintén említést kiván tenni főpásztori beszédében. Nagyon kedves jelenet volt, midőn ez elhangzott és éljenzéssel fogadott szavak után a lelkész kedves leánykája, Flóra, püspök ur elé lépvén, következő beszédet mondá: Méltóságos püspök ur! Elhangzott a nagyok üdvözlete, engedje meg méltóságos püspök ur, hogy megszólaljanak a kicsinyek is. A foktői egyház ifjúságának nevében járulunk méltóságod elébe, és kérjük, fogadja kegyesen üdvözletünket. Nem tudjuk, hogy van-e értéke ama koszorúban, melyet a nagyok szeretete fűzött és nyújtott át méltóságodnak a szívélyes üdvözlésben, annak a kicsinyke levélnek, melyet mi most fiatal szivünk teljes melegével átnyújtunk. Csak azt tudjuk, hogy ezzel mi mindenünket nyujtjuk át, amivel bírunk. Szivünk és minden érzelmünk méltóságodé. Ez a tudat adja ajkainkra ama hő kérést, hogy a mi jó Istenünk, ki ide vezérelte méltóságodat, éltesse sokáig mindnyájunk boldogságára; viszont bennünket tartson meg