Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-04 / 35. szám

níttatik. Az egyedüli biztos magyarázat itt is az lesz, ha az ok itt is az egész testre kiterjedőnek fogatik fel. Ezt kivánja az ember egysége is. hogy a lélek helyéül az egész ember legyen kijelölve. Az egész emberen kívül tehát, mint láthatjuk, a dualizmus csak a hatás nyilvánulási helyét vagy a külső hatás elfogadási pontját tudja megmondani, de maga a székhely kérdés tárgya; de azért azt is észrevehetjük, hogy ily tág mező mellett is a felvétel alapjában meg nem dönthető, mert a természetből sok analóg esetet lehetne felhozni arra, hogy az erőnek csak hatása és ezen hatás nyilvánulásának helye ismeretes. Ez az ismeretes hely azonban, mint a természet egyéb tüneményeinél, úgy itt is elég biztosítékot nyújthat a létezésért, sőt e hely nélkül maga a meglevő tünemény is elégséges lehet arra. A második oldalkérdés a léleknek mint erőnek időbeli állapota. E kérdésnek egyik részét, mely a születés előtti időre vonatkozik, t. i. a praeexistentia kérdését itt egészen mellőzöm, a halál utáni állapot kérdésére vonatkozólag kinyilatkoztatom, hogy itt a dualizmus szorosan vett tudományos feleletet nem adhat, hanem a hit körébe tartozónak mondja e kérdést, mely azon dolgoknak biztos mutatója, a melyek nem láttatnak. Ezt a megoldást azonban nem tekinthetjük tudományosnak, az a kérdés marad tehát fön, hogy e kérdésre is szükséges-e feleletet adnunk ép úgy, mint a közvetlenül elébb tárgyalt irányzatra? Én azt hiszem, nem, mert a két felvétel között egy lényeges különbség van. A két felfogás között egyezés az, hogy mind a két felfogás a lelki erőt a phisikaival kapcsolatban tartja létezőnek; különbség azonban az, hogy míg a dualizmus csak az egész emberi szervezettel köti össze, addig az elébb tárgyalt irány az ismeret elemeivel, az atomusokkal hozza már elválhatlan kapcsolatba. Igy tehát a dualizmus tünetkezést csak az emberi szervezeten követelhet, de a másiknak — miután az elemek tovább is tapasztalati tárgyak maradnak — hatályukat kellene felmutatni mindvégig. A dualizmus mondhatja, hogy az emberen kívül nem képezi tapasztalatának tárgyát ép úgy, mint a világűrbe szétszállt napsugarak, melyek égi testet nem érnek; de a másik felvétel ezt nem mondhatja, mert az atomusok másnemű erőikkel azután is tünetkeznek. Igy az egyik a kérdést saját körén kívülinek mondhatja joggal, a másik azonban nem és ha a megoldást sikeresebben eszközli emennél, akkor felette előnye is lehet, míg az elemekbe kereskedőnél ez a kérdés erős támadási pontot képezhet. A két oldalkérdésre tehát és különösen a másodikra a dualizmus nem ad feleletet, de elég világosan látszik az is, hogy a helyet illetőleg nem is tartozik pontosabb meghatározással, mint a mennyit adhat, t. i. kijelöli az egész embert székhelyül; az időbeliség kérdése pedig a felvétel határán túl, reá nézve metaphisikai kérdés és így ezzel nem tartozik. Ezeken az alapokon tehát a dualizmust megdönteni, a magyarázatmódot a felvétel hiányossága miatt elvetni nem lehet. Ha a dualizmus használhatlan, akkor a magyarázatmódnak kellenek oly hiányainak lenni, mint volt például az előbb tárgyalt irányzatnak azon körülményben, hogy az öntudat egységét sem puszta lelki képességekkel sem oly nagymérvű psychikus tulajdonságokkal nem tudta megfejteni, midőn minden atom tudatos volt is. (Folyt, köv.) Vásárhelyi József. KÖNYVISMERTETÉS. Az álló irás. írták és szerkesztették: Böngérfi János és Kárpáti Béla. Lampel R. (Wodianer F. és fiai) kiadása. Ára fűzve 1 frt 50 kr., kötve 1 frt 80 kr. Megjelent hát valahára a magyar paedagogiai irodalom terén is oly számottevő munka, mely az irásnyomoruságokon segíteni kiván! Az irás a modern népiskolának is legrégibb tantárgya, mert hisz az irás-olvasás tanítása nélkül népiskolát gondolnunk sem lehet. És mit tapasztalunk ? Elég különös, de tény, hogy az irás tanításának a kérdése a népiskola összes tantárgyai között még a legmostohább. Az irás tanításának a módszere sokkal fejletlenebb, mint pl. a számtané, a nyelvtané, a földrajzé, a természetrajzé stb. Senki sem fogja tagadhatni, hogy a felnőttek közül aránylag nagyon kevésnek az irása olvasható, de általában ritka a szép kézírás. A legtöbbnek az irása olvashatatlan, minden bírálaton aluli ftrkálás. Hogy ennek a gyakorlati értéke mennyit ér, azt könnyen beláthatja bárki is, ha meggondolja, hogy mennyi időbe és mily nagy fáradságba kerül egy olyan levélnek az elolvasása, jobban mondva kibetűzése, a melyben a betűk rendetlenül és összevisszakuszáitan vannak oda vetve és mázolva. E bajon az iskolának okvetetlenül segítenie kell. Szerzők meggyőző érvekkel kimutatják, hogy a baj a dűlőirás rendszerében fekszik. Könyvük első fejezetében az irás történeti vázlatát nyújtják s érdekes illusztrációkkal kimutatják, hogy az ó- és a középkorban valamennyi nép állóbetűket használt, sőt napjainkban is több nép megmaradt az állóirásnál, így a többek között a praktikus angolok és a belgák. Csak a jelen század elején jutott eszébe a crefeldi szépirómesternek a betűket 45°-nyira dölteni. A dűlő betűvetésnek aztán mindjárt akadtak buzgó apostolai, akiknek mindegyike másképpen határozta meg az irás dülésének a mértékét. Az irástanító egészen zavarba jön a különféle szögektől. Némely szépirómesterek 15°-u, mások 20, 30, 40, 50, sőt 60—65°-u elhajlást is kívántak. Az álló írásnak ezzel szemben megvan az a kétségtelen előnye, hogy a betűvetés egyforma. A betűk mind állanak, tehát az Írásnak is olvashatóbbnak kell lennie. Az álló betűket nem lehet olyan összekuszáltan leirni, mint a dűlőket. Ebben rejlik az álló Írásnak gyakorlati értéke. De az iskola szempontjából még értékesebb az állóírás rendszere és módszere. Az irott és nyomtatott betűalakok között t. i. nagyobb a hasonlatosság, ennek a paedagogiai becsét minden gyakorlati tanító kellően méltányolni fogja tudni. Az álló irás alatt a fegyelem is mintaszerű. A gyermekek t. i. egyenesen ülnek, egyik a másik háta megett ül, tehát fedeznek s így a tanítónak könnyű módjában áll a tanulókat áttekinteni. A dűlő Írásnál a gyermekek előrehajolnak, összesúghatnak, búghatnak, a tanító tekintete elől könnyebben kivonhatják magukat. Tehát