Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-28 / 34. szám

hetnénk-e ezeket is valami szerv olyan functiójának, mely már tudatossá lett? A közvetlen tudat erről nem értesíthet bennünket, mert előttünk csak szellemi jelenségek vannak, mint közvetlen tudattények. mig a szervek, melyeknek ezek az öntudat előtt megjelent cselekvései volnának — ha vannak is — ismeretlenek. És próbáljunk bár kísérlettel segíteni magunkon, célt — oly közvetlen bizonyossággal, mint az érzékeknél — nem érhetünk, mert a kísérletnél hiányzik a tudat adata. Ez a nagy akadálya van a lokalizációnak (a szellemi tevékenységek elhelyezése az agy egyes pontjain). A tudomány mai álláspontját tartva azonban szem előtt, én is azt mondom, hogy ezen szellemi működéseknek is felel meg anyagilag tünetkező szerv is és maguk e tünemények azért látszanak mereven szellemieknek, mivel a functiónak pusztán az öntudat felé irányzott oldala ismeretes, a szemléleti (mozgás) pedig nem. Ha meggondoljuk azt, hogy a materializmustól épen nincs mit félnünk, nem is lehetne okunk, hogy egyes tudattényeket — minők a fentebb említettek is — pusztán azért, mivel még eddig lokalizálva nincsenek, egyáltalán lokalizálhatlanoknak, a tiszta szellem tevékenységének állítsunk. Annyi azonban tény, hogy ez nem az öntudat boncolásából meríthető, hanem kísérletekből gyanítható, honnét hiányzik a tudat odavágó adata. Önmagunkról a tudat taglalása által annyit mondhatunk ismertnek, hogy az a kép, mely tudatunkban az emberről alakul, két részből áll. E két rész közül az egyik félen áll az anyagi és annak cselekvőség! formája a mozgás; a másik félen állnak a szellemi képek, melyeket, közvetlen értünk, mint látást, hallást, stb. Ezeken túl találunk öntudatunkban magasabb fogalmakat és szellemi functiókat, melyeknek még eddig minden pontban megfelelő anyagi szerv kimutatva nincs. Ezen mondatban foglalhattuk tehát össze azt, amit kitűztünk magunk elé, hogy t. i. mit találunk öntudatunkban magunkról ? Szemléleti és tudatbeli képeket. Ez az eredmény azonban nem volna teljes, mert itt az egységes ember ugyancsak szét van darabolva, a menynyiben a látás a hallással vagy az ízléssel ép annyira nem egyező, mint ezen szervek működésének szemléleti formájából nem következik azoknak tudatbeli képe. Vagyis ha pusztán felsoroljuk e kétféle képet, még mint egy lényeges vonását kell tudatunknak kiemelni, azt, hogy ezen tudatbeli képek pedig egymással ép oly szorosan és elválhatlanul egyesülve vannak, mint a szervek szemléleti és tudatbeli képei. A tudatunkban élő emberről tehát végeredményül azt mondhatjuk, hogy az teljes egységet alkotó, de általunk egymásra vissza nem vihető szemléleti képek sora. * * * A megfejtendő probléma tehát a fentebbi rövid részletben elénk van tárva, a további kérdés reánk nézve az, hogy vájjon a megfejtésre induló tudománynak miféle előleges feltevésektől kell megszabadulni, milyen alapot kell választania, hogy a kérdés megoldását remélhesse. A megfejtés kétségkívül sok kutatás eredménye lehet, a módozat azonban, csaknem azt mondhatjuk, kétféle módon történhetik meg, u. i. e két tüneményt vagy egy októl, vagy kettőtől kell származtatnunk, azt azonban, hogy e kettős vagy egyedüli okot milyennek tartsuk, magából e problémából megoldhatjuk. A monismus spirituális alakja az öntudat tényeit meg tudná talán fejteni, de a tiszta szellemtől áttérni az anyagi tüneményekre nem lehet, öntudatunknak azon részét, melyet a mozgásba burkolt érzékszervek működése alkot, azonosítani a másik részszel nem lehet. De ép ugy mint a spiritualizmus nem szállhat át a szellemről a testre, ép . ugy a materializmus sem képes a szellemi tüneményeket megfejteni. Sőt a mellett, hogy a két tudattény közül az egyiket elhanyagolja, azt a hibát is elköveti, hogy épen azt a részét a tudatban élő képnek, melyről világosan tudjuk, hogy nem tény, hanem csak kép — melynek lényege előlünk el van rejtve — azt állítaná oda az anyagi atomok képében a két tudattény okául A tények álláspontján tehát a materialis monismus sem áll és ezen alakjában, azt hiszem, senki előtt sem kell hosszasan bizonyítani, hogy szóba sem jöhet. A tények álláspontján van azonban a dualizmus. Kérdés azonban, hogy az a régi merev subst.antia fogalommal bíró dualizmus tekintetbe vehető-e ? Csak egy futó pillantást vessen valaki a megoldandó talányra, körülbelül készen lehet a felelettel, hogy nem. Nem jöhet tekintetbe azért., mert például a látást a szemtől, vagy a szint az ideg mozgásától elválasztani bajosan lesz lehetséges többé, tudva azt, hogy mozgás és szín tulajdonképen egy tünemények, egy cselekvőségben birják alapjukat és egy valami által felfogottak, csak a felfogás módja más-más. De jó!. .. ezen mondásomra könnyű azt felelni, hogy hiszen ha ez a kettősség a felfogó alanytól származik is, hogy mégis külön valami a test és lélek, azt mutatja már az, hogy lehető a szemléleti kép is! Ez ellen nincs kifogásom, épen ezt tartva szem előtt mondhattam csak azt, hogy a tények álláspontján a dualizmus áll, de ép úgy mint a materializmusra mondottam, hogy a szemléletünk előtt tünetkező anyagi atomok miután végső megjelenésükben mozgássá alakulnak, anyagi alakjukban nem az igazi lényeget tárják föl: úgy a dualizmusra is meg kell jegyeznem, hogy ha az az érzékszerveket ily mozgó atomoknak tartja, a tüneményt soha meg nem magyarázza, mert egységet a tudatbeli és szemléleti képbe nem hozhat, ha mindjárt az öntudat egységét érthetővé tenné is. Ezen alakja a dualizmusnak tehát mindig azon szenvedne hajótörést, hogy az atomusok szemléleti képét, a mozgást, soha sem tudná átvinni a tudatbeli szin, hang, iz és szilárdsággá változtatva, vagyis a kölcsönhatás nehézségeit nem igen lehetne megoldani az elemek milyenségének megtartása mellett. Mint látszik, tehát a dualizmus kérdése az ismeret elemeinek milyenségén törik meg, ha azonban lemondana lyagi atomusairól és vele a mozgásról, melyek úgy is csak tünemények, szemléleti képek, akkor mindenki beláthatja, hogy a viszony változnék és a mi most nehézséget okoz elosztana, mert nem lenne egyfelől mozgás, másfelől tény vagy hang stb., hanem lenne csak két erőbeli változás, melyek kölcsönösen egymástól függnek. Igy mind a két nemű egység is meg lenne mentve. Az a kérdés tehát, lehetséges-e az ilynemű felvétel? Erre már egész nyugodt lélekkel felelhetem, hogy nemcsak lehetséges, hanem, ha valaki a tudományokat akarja szem előtt tartani, ezt a lépést meg is kell tennie, mert nemcsak a psychologiában, de a természettudományok körében is hasznavehetetlennek bizonyult az atom anyagias fogalma, hanem helyette az atomot olyan erő, mint erőközpontokat, mert csak ez a felfogás mutatja magát alkalmasnak azon erőhatályok megfejtésére, miket a nagy természetben észlelünk. Lotze, ki a psychologiában mutatkozó akadályt. a kölcsönhatást igen szépen tárgyalja, kimutatja, hogy a kölcsönhatás nehézségeinek megértése az anyagi atom felvétele mellett nem egyedül a psychologiában otthonos, hanem a legközönségesebb esetben: két fogaskerék között sem lehető és mint mondja, épen ez a »sokféle nehézség még a phisikába is ahhoz a kísérlethez vezetett, hogy az atomokat végkép kiterjedésnélkülieknek, vagyis oly pontoknak tekintsék, melyek a tiszta térbeli pontoktól csak annyiban különböznek, hogy kifelé ható erőknek középpontjai és a kívülről jövőknek igaz támadó pontjai.*