Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-07-28 / 34. szám
omnipotencia tarlatik szem előtt, az pedig mindig veszélyes. Szerintem az nem állami omnipotencia, ha a felekezeti kérdésekben az állam intézkedik. Mi történnék akkor, ha a különböző felekezetek hitcikkei egymással ellentétben állván, a felekezeti viszonyok rendezése a felekezetekre bízatnék ? Hisz akkor soha sem lennének rendezve. Az államnak kell kezébe vennie a rendezést mindenekelőtt a béke biztosításáért. Az államnak keli intézkednie ugy, hogy mindenik félnek joga megóvassék. Sokat mondhatnék még és kellene is mondanom, de sajnos, oly körülmény, amelynek megváltoztatása nem áll hatalmamban, kényszerít, hogy hosszasan ne beszéljek és minden részletre ki ne terjeszkedjem. De legyen szabad mégis hivatkoznom valamire beszédem záradékául. Magyarországnak általam szeretve tisztelt, becsült és síromig becsülendő hercegprímása hangoztatta azokat az örök emlékezetre méltó, márványra vésendő szavakat, hogy ha különböző oltárnál imádjuk is az Istent, de van nekünk magyaroknak egy közös oltárunk, hol mindnyájan találkozunk, és ez az oltár a hazaszeretetnek szent oltára. Vallásos, hazafiasan érző szivéből, emelkedett lelkéből jöttek ezek a szavak és azért azok szivemhez, lelkemhez szólottak. Én is abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha különböző oltárnál imádjuk is az Istent, de egy Istent imádunk. Az oltárok lehetnek különbözők, de az Isten egy. Az Isten nem arra néz, hogy egyik vagy másik teremtménye melyik oltárnál imádja őt, hanem arra, hogy imádja-e és szívből, lélekből imádja-e őt. Volt egy korszak ennek a századnak elején, mikor egyes emelkedett lelkű férfiak a vallási egyesülés ideájával törekedtek a békére. Ezek közt volt a többek közt Guzmics Izidor is. Az idea szép volt. A magyar állam, a magyar nemzet jól felfogott érdekében állott, hogy ez az idea testet öltsön és az életben realizálva legyen; azonban fájdalom, az ideák sokszor igen szépek, de a gyakorlati életben nem realizálhatók s ettől ma távolabb állunk, mint állottunk e század elején. De egyet megtehetünk. Megtehetjük azt, hogy ha hitcikkekben nem egyesülhetünk is, egyesüljünk a szeretetben. A hitcikkek elválaszthatnak ugyan, de a melegen dobogó sziv meleg érzése és a kölcsönös türelem egyesítsen kölcsönös szeretetben. Hiszen isteni megváltónk is azt mondta: arról ismerem meg tanítványaimat, hogy ha egymást szeretik; hiszen az apostolok tanítanak minket arra, hogy az igazi szeretet mindent eltűr, mindent remél és mindent elfedez. Az igazi szerelet eltűri a különböző vallásos meggyőződést; az igazi szeretet remélni engedi, hogy az idő haladtával a különféle felekezetek egymáshoz közelebb jutnak; a szeretet elfedez mindent és elfelejti azokat a sérelmeket, melyeket fájdalom, a múltban egyik vagy másik felekezet a testvér felekezettől vett. Egyesüljünk hát a szeretetben; azon szeretetben, mely keresztyén elvünk. Egyesüljünk a hazának szent oltára körül, hiszen minden magyar hazafi erejére szükség van a jövendő megpróbáltatások nehéz napjaiban. História est magisler vitae, a történelem az élet tanító mestere és ez a történelem gyakran igen komoly leckét ad. Itt van előttünk Lengyelország példája. Lengyelországot honfitársainak össze nem tartása, honfiainak egyet nem értése döntötte bele abba a sírba, a melyből a mai napig sem volt képes kiemelkedni. Legyen ez reánk nézve intő példa! Egyesüljünk a szeretetben, mint hazafiak a haza oltára körül, hogy ha szükség lesz a közreműködésre, egyesűit erővel működhessünk szeretett hazánk, magyar nemzetünk, magyar államunk megmentésére. Én nem akarok olyan államot, mely csak egy felekezet érdekét tartja szem előtt és a másik érdekét lábbal tiporja; én nem akarok vallástalan államot, mely szabadjára hagyja a különböző felekezeteket. Annyival is inkább nem akarok, mert a különböző felekezetek szabadjára hagyása divergens, az állam felfelforgatására törekvő izgatásnak lehet melegágya. Akarok vallásos államot, mely, minden felekezet felett áll és minden felekezet érdekét egyformán védelmezi. És mert a magyar állam jelenleg ilyen; mert a törvény oda céloz, hogy egyenlően mérjen igazságot minden felekezetnek és mert a kultuszminiszter ur ő excellentiája nem reméli, hogy a törvény megváltoztatása, a modus vivendi elfogadása által a nehézségek és azok az akadályok megszűnnének, melyek jelenleg fennállanak és a jelenleg tapasztalható izgatottságot eredményezik: a törvényt fentartandónak vélem a felekezeti béke érdekében és kérem a méltóságos főrendeket, hogy ennek fentartása mellett kegyeskedjenek nyilatkozni. ISKOLAÜGY. A tanári unió. Amily fájdalmas érzéssel értesültem a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület miskolezi közgyűlésének az unió és a szakszerű philosophiai qualifikáció szempontjából kifogásolható tanárválasztásáról, ép annyira örül a lelkem annak hallatára, hogy a tiszántúli ref. középiskolai tanáregyesület szatmári közgyűlése elvben csaknem uni sono kimondotta a tervezett szükebbkörü ev. reformátussal szemben a hatalmasabb szavú és szellemi erejű országos prot. tanáregyesület létesítésének szükségességét, vagyis a tanári uniót. gSTetormíiiJsf e ^
