Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-14 / 32. szám

keresztség katholikus dogmájának szorosan vett vallási részébe, hogy ők mit hisznek arról, hogyan tartják végrehajtandónak azt, bele avatkoznék: de van Magyarországon 3 millió ember, kik protestálnak ezen dogmából folyó ama tanítás ellen, hogy »mindenki, a ki érvényesen meg van keresztelve, a kath. egyház jogkörébe lép.« E tanítás nem vallási része a dogmának, ez annak világosan politikai része. Ez itt a botránykő, hogy a kath. egyháznak olyan széles a jogköre, hogy abba az ellenkező meggyőződésűek s lelkiismeretűek is akarva, nem akarva belépnek. S mert e tanítás az életben, ha szépszerrel, ha erőszakkal, de mindig érvényesülni is törekszik, s útjában nem ismer semmi szentet: ezért van joga az államnak, melynek jogkörébe a dogma illetéktelenül belenyúlt, praeventiv rendszabálylyal s törvénynyel gondoskodni arról, hogy polgárainak lelkiismerete a jogtalan tulkapásoktól megóvassék. A sexus sexum secjuitur, ilyen praeventiv óvszabály, igaz, hogy inkább a katholikusok ellen, mert ő velők szemben van rá szükség, de ép ugy a protestánsok ellen is; az aztán csak az ő erényök, hogy lelkiismeretüket ez a rendszabály nem sérti. Van-e szükség e rendszabály fentartására ? Erről van itt szó, ez itt a kérdés? No de ha ezt kellett volna Ő eminenciájának tárgyalni: ugy nem állíthatta volna a törvényhozást azon különös dilemma elé, hogy t. i. »vagy módosítja, illetve máskép értelmezi a jelzett sérelmes törvényt ugy, hogy a katholikusok hitelvök épségben tartása iránt megnyugvást nyerjenek, vagy pedig kitörli az ős katholikus vallást a bevett vallások sorából;« ugy nem hányhatta volna fel 800 éves emlékeiket, nem lázíthatta volna a rövidlátó s elárvult hitű mágnásokat, nem adott volna tápot a botrányt hajhászó plébánosok és káplánok gyönyörűséges üzelmeinek s aztán meg nem is támadhatta volna meg a protestantizmust, melynek kánonait s százados óhaját oly mély tisztelettel említgeté. Beszédének ez a része határozottan igen ügyes volt s a kath. főrendekre tagadhatatlanul nagyon hatott, annyival inkább, mert ebből végül az az »igazság® bujt szépen elő, hogy Magyarországon a katholikusok kevesebb jog nélkül szűkölködnek, mint az árva zsidók, baptisták és nazarénusok. A nemes főrendek ezt is elhitték és dühöngtek az osztó igazság ellen, mely náluk a zsidókat is többre becsüli. De kétségkívül legkitűnőbb volt legeslegvégül az a bizonyos »modus vivendi*, mely a törvény meghagyásába ugyan beleegyezik, de annak kijátszását sürgeti. Itt nyilvánult egész fenségében az a hires s világraszóló katholikus morál, melynek jeles példái oly szépen ragyognak a történelem évlapjain. E fenséges morál ragyogásától dicskoszorűzva, Ő eminenciája történelmi poseba vágta magát. Letette kezéből írásait és megállott Istene, egyháza és hazája előtt, megállott »azon öntudattal, hogy részéről az illetékes és legilletékesebb helyen, kötelességérzetéből kifolyó igaz hűséggel, nyilt őszinteséggel, békés szeretettel igyekezett a szövevényes kérdést megoldani; ép azért a további kedvezőtlen fejleményekért, eseményekért, minden felelősség súlyától mentve érzi magát«. »Dixi et salvavi animam meam!« volt a végszó ; s a hatásról a gyorsírók ekképen szólnak: »Nagy mozgás. A katholikus főrendek felállanak. Tapsolnak és éljeneznek. A karzaton is tapsolnak. A hercegprímás mosolyogva integet jobbra, balra, köszönve a tüntető elismerést. « Igaz, igy volt. A gyorsíró csak ennyit láthatott. De mi láttunk még többet is. Láttuk, hogy nyúlt égfelé az ultramontanizmus, hogy ezt a jó lelkű embert is bekerítették hálójukba, láttuk, hogy mint fuldokoltak örömükben, hogy hánytak szikrákat szemeik, hogy szerettek volna felugorva kiáltani lélekszakadva: »Csillag esik, föld reng, jött éve csudáknak, Ihol ni, ihol ni pőrölye világnak. Sarkunk alá mi a nemzeteket hajtjuk, Nincs a kerek földnek ura kivül rajtunk !< Csak szerettek volna. Hála Istennek. Mert nagyhamar eltűnt a kedvök, a mint látták szetnök előtt az igazság őrét s a mint látták lélekben a vizekből felmerülni azt a csudás alakot, a ki nem volt ott és mégis ott volt és parancsolt a lázongó szeleknek nagy hatalommal. Rendre le is csendesedtek nagy bosszúsággal. A miniszter beszédét nagy csendességben hallgatták úgy, hogy nekünk alkalmunk volt elgondolkozni, hogy milyen bölcs is volt az a görög isten, ki a szeleknek, hogy »el ne hordják a tengert, a földet az égnek boltozatával s át ne söpörjék velők a léget, oly fejedelmet adott, ki parancsra, amint szerződése köté, húzzon vagy ereszszen a féken*.... A miniszter után Nagyvárad püspöke beszélt, tartva egy nagy fulmináns beszédet, mely hallgatva megvesztegető, olvasva pedig megdöbbentő, hogy hogy lehet a modern tudományokból annyi csúfot űzni egy elavult kor dogmáinak, tanításainak, phrásisainak és életrendének dicsőségére. És ennek az embernek ma iskolája van. A mai papság ma ettől tanul, ennek fegyvereivel várja készen a jövő századot. És nekünk ezekkel kell szembeszállnunk. Ezekkel szemben kell az igazságot nemcsak megvédenünk, hanem annak diadalát is biztosítanunk! Vajha felébredne mindnyájunkban az éltető tudat, hogy az evang. tudományt tanulni és folyvást tanulni vallásunk és szentegyházunk iránti kötelességünk! György László. A b.-somogyi egyházmegye közgyűlése. .Junius 29-ikére és 30-ikára nagy számmal gyülekeztek Csurgóra ez egyházmegye lelkészi és világi tagjai, hogy a tanácskozásokban részt vegyenek. A gyűlés megnyitása után azonnal az esperesi jelentés olvastatott fel. A jelentés ügyes összeállításánál, eszme-gazdagságánál fogva nagy figyelmet ébresztett s azt hiszem, használ a közügynek, ha különösen egyháztársadalmi részét e becses lap olvasóinak is szószerinti közléssel a következőkben mutatom be: »Az isteni tiszteletnek kiegészítő része, a közadakozás, általában gyakoroltatik; e tekintetben különösen kitűnnek Csurgó, Alsók, Szenta, Szomajom, Hobol, Jád, Rasal, Kaposvár, Visnye, Bolhás, Szobb a keresztyén kötelesség gyakorlásában ; Zádor, N. és K.-Dobsza, Kadarkút, Csököly, Visonta, N.-Bajom, Ns-Déd. A.-Segesd e kötelesség elhanyagolásában. Az elmúlt évben részint beépítés, részint adósságtörlesztés címén következő egyházak gyarapították vagyonukat: Homok-Szt.-György 3600 frt, M.-Ujfalu 800 frt, Kálmáncsa 119 frt, Pata 1400 frt, Basal 100 frt, Gy.-Mellék 75 frt, N.-Dobsza 500 frt, K -Dobsza 327 frt, M.-Egres 320 frt, Csoknya 1410 frt, Zs.-Kisfalud 600 frt, 64*