Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-07 / 31. szám

Szántszándékkal hagytam legutoljára azokat az üdvös anyagi eredményeket, melyek sürgetésében s kivívásában vezérszerep vár az oly egyesületre, minő a tervezett. Még pedig azért, mert igazolni akartam azt, hogy a kezdeményezőket távolról sem materiális szempontok vezetik nemes törekvésükben és főcél a protestáns tanügy és tanári kar, hogy ugy mondjuk, erkölcsi emelése. Mindazáltal ezt az oldalt sem hagyhatom megvilágítás nélkül, mert hisz az a protestáns tanárok mostani helyzetében egyáltalán nem tartozik az utolsó kérdések közé. Talán testületi szellem, összetartás és kitartó munkásság mellett gyorsabban lehetne megoldásra juttatni a prot. tanári fizetések égető kérdését is, kapcsolatban a korpótlékokkal, mint amelyektől a prot. tanügy jövője függ. Kétségtelen, hogy azzal a tanulmánynyal, tőkebefektetéssel s fáradsággal, melylyel a tanári diplomát meg lehet szerezni, már a tényleges működés alatt sem áll arányban a prot. tanár javadalmazása s a mai társadalmi felfogás által állásához kötött igényeknek s családapai kötelmeknek nem képes eleget tenni s mivel az állam sokkal kedvezőbb feltételek mellett alkalmazza az erőket, a protestáns intézetek egy vagy másfél évtized multán csak selejtes munkásokat, vagy olyanokat sem fognak kapni. Még sötétebben alakul az itt rajzolt kép, ha a protestáns tanárnak nem tényleges működése alatti anyagi helyzetét, hanem elöregedésének idejét s illetve nyugdíjazását veszszük tekintetbe. Egyetlen protestáns intézetünk van eddig tudtommal, melyben a nyugdíj-maximum 1000 írtig fölemelkedik: a debreczeni, holott kir. kath. s állami intézetek tanárai 1800—2000 frt fizetéssel mehetnek nyugdíjba. Ez tanügyünknek még nagyobb rákfenéje, mint a másik, s hogy mielőbb megoldassék a felekezeti tanárok rég vajúdó nyugdíjkérdése, arra behathat a szervezkedő egyesület is, különösen oly irányban, hogy a nyugdíjintézetből a felsőbb iskolák, úgynevezett akadémiák tanárai se legyenek kizárva, mert akkor a tanítás legmagasabb fokán állnak elő a legszomorúbb viszonyok. Aztán föl kell említenem azokat a kedvezményeket is, melyeket a kir. kath. és állami tanárok nagyobb fizetésük és rendezett nyugdíjuk mellett élveznek. Ilyen az, hogy tanári fizetésük után községi pótadót, amely néhol 60—80—100%, nem fizetnek, ilyenek az az utazási kedvezmények. Demokratikus állmokban az ily kiváltságoknak egyáltalán nem volna ugyan helyük, de ha már a tanügy említett munkásainak megvannak adva, akkor reánk felekezeti tanárokra, kik rosszabb anyagi helyzetben ugyanazon szolgálatot teljesítjük a közügynek, nemcsak káros, de elvi szempontból egyenesen kisebbítő megkülönböztetést képez, hogy mi azokat meg nem kaphatjuk s testületi fellépés nélkül nem is kapjuk meg. Azt hiszem, az elősorolt okok akár országos, akár speciálisan protestáns szempontból nemcsak sürgetik, de egyenesen követelik országos protestáns, vagy ev. ref. tanáregyesület megalkotását. Azonban a dolog természetéből következik, hogy a legszebb, a legtökéletesebb eszme is eltörpülhet a valósulás különböző fokozatában, az emberek gyarlósága s tévedései folytán. Nagy vigyázatot igényel a szóban forgó intézmény helyes szervezése is. Különösen óvakodni kell attól, hogy a protestantizmus szellemével ellenkező központosítás és praeponderancia bármely alakban s bármely tényező javára bevitessék oda. »Aránylagos terhek, aránylagos jogok minden intézet és részvevő javára.« Igy nem lesz félreértés, féltékenység! Továbbá türelemmel s a szeretet lelkével kell eltelnünk egymás és az egyesület iránt. Az első évben a mustármag nem szökkenhet erőteljes sudárba, a mint kevésbé válhatik terebélyes, lombos fává s a kezdet nehézségeivel, csekélyebb eredményével szemben alkalmazzuk a jóakarat, nem a szigor mértékét. Különösen ki kell terjeszteni arra is figyelmünket, hogy az iskolákat fentartó testületek s a nagy protestáns közönség áldozatkészségét megnyerhessük, mert bár a protestáns tanári kar kész szívvel hozza is meg áldozatát, anyagi erőink korlátoltságánál fogva a nagy célra ez nem volna elegendő. Megfelelő alapítványokról, pártfogó s ren des tagságról kell gondoskodnunk, melyek fejében az illetők esetleg szavazati jogot nyernének s az egyesület kiadványait kapnák. Az is szükséges, hogy az egyes intézetek tanáraik sorából aránylagos számú képviselőket az iskola költségén is küldjenek az évi vándorgyűlésekre, mert magától érthető, hogy az erdélyi ev. ref. tanárok s tiszántúli ev. ref. tanáregyesület egészséges példájára nem bizonyos helyhez kötött, hanem vándorgyűlések a kívánatosak. Ezekben kívántam a nagy fontosságú szatmári gyűléssel kapcsolatban elmondani egynehány fontosabb eszmét az országos protestáns illetve ev. ref. tanáregyesületet illetőleg, melynek ügyével, mint a sárospataki főiskola által a kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság egyik tagjának s előadójának is, alkalmam nyilt bővebben foglalkozni. Vajha e közzététellel szolgáltam volna annak a nemes törekvésnek, melynek valósulása nézetem szerint, korszakalkotó lehet a protestáns tanügy s tanári kar életében! f) Dr. Bartha Béla, s.-pataki jogtanár. TÁRCZA. A halhatatlanság hite a mai kor tudományosságának Ítélőszéke előtt. *) Azt hiszem, hogy a halhatatlanság hitének fontos szerepét a vallásos életben nem emelhetném ki meggyőzőbben. mintha hivatkozom Pál apostolnak ezen szavaira: »ha a halottaknak feltámadásuk nincsen,.... hiába való a ti hitetek*. Én legfeljebb azon könyekre hivatkozhatnám, melyeket ez a hit letöröl; vagy azon jótékony megnyugvásra, melyet e földi élet látszólagos igaztalanságával szemben eszközöl. De ezek csak eltűnő mozzanatok Pál mondásához, ki az egész hitélet alapjává teszi a halhatatlanság reménységét. Azon körülmény azonban, hogy e reménység érzelmeink harmóniájának helyreállítására különösen alkalmas és szükséges, sokakat azon feltevésre vezetett, hogy e hitnek nincs is mélyebb alapja, mint a kedveseitől megválni nem tudó, vagy a megsemmisüléstől félő érzelem; maga a hit pedig pusztán az emberi képzelet szüleménye. E szerint tehát változtatható, sőt félre is tehető ép úgy, mint bármely világi törvény is, ha már egyszer a viszonyok megváltoztak. Hogy ez mennyire tarthatatlan felvétel, azt könnyű lesz bebizonyítanom. A polgári törvények földi viszonyokra vonatkoznak eredményeikben is és ha helyzetünkben megnyugvást eszközölnek; az onnét van, mert eredményeik csíraszerüleg érzékeink alatt fekszenek, miután az ok és okozat láncán végig tekinthetünk; de a halhatatlanság reménye láthatatlannal bíztat a meglevők között és ha e láthatatlannak f) Az elmondottak kifejezésre jutottak ama bizottság munkálatában is, melyet a sárospataki köziskolai szék e kérdés tanulmányozására kiküldött s melynek tagjai Radácsi György, mint elnök, Búza János és e sorok irója, mint jegyző s előadó voltak. *) Vásárhelyi József 111. é. theol. e dolgozatát melylyel a theol. önképzőkör bölcs, pályadíját elnyerte, kiváló jelességénéi fogva örömmel óhajtjuk némi rövidítésekkel olvasóinkkal is megismertetni. Szerlc.