Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-07 / 31. szám

PROTESTÁNS IE Szerkesztőség': IX. kerület, JPipa-utca ti3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiatltf-hivatal: Hornyánszky Tiktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr / egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban é3 a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám. ára 20 kr. Modern katolicizmus. Tetszik nekünk ez a mai katolicizmus. Gyönyörűség rá nézni azokra a pompás papi arcokra, melyek csak ugy ragyognak az örömtől. Igaz, hogy nem is ok nélkül. »Fuit llion, fűit ingens glória Dardanidum«, ezt suttogják ma »a vértanuk«, szentül remélve, hogy a »regnum Marianum« elközelgetett. S hozzá még az a boldog tudat, hogy ott magaslik ő közöttük a gyorslábú Achilles, a rettenthetetlen hős Ulvsses, a bölcs tanácsú (s arany gyapjat viselő) Mentor, nem is kettő, de egy sereg Ajax. Ó, hogy ne volna méltó az öröm, hogy ne harsanna fel önérzetük! És milyen szelidek és engesztelékenyek a mellett. Mily bűvösen zeng ajkukon a béke, ennél szebben csak angyal szólhatott; mily imaszerűleg hirdetik a szeretet igéit, mily bűbájjal a liberalismust, hogy tisztelik a mi vallásunkat, hogy tör ki keblökből a hazafiság, hogy lángol szivökben a honszerelem, hogy lengetik a »nemzeti« zászlót, hogy énekelnek szilaj buzgalommal, hogy gerjedeznek a mi érdekünkben! Hallja, látja ezt a nép, s szédülve tapsol; hallja, látja ezt a hon és elcsudálkozik; hallják, látják ezt a kormányosok, s megrezzenek a harsonáktól; halljuk, látjuk mi ezt — s eszünkbe jut Karr Alphonse szava, aki egyszer imigyen szólott a többek között, látva maga körül az embereket: »minden embernek három jelleme van : az egyiket kimutatj a; a másikról azt hiszi s a harmadik az, mely tényleg megvan benne« s úgy tetszik nekünk, mintha bizony azok a fentebb rajzolt díszjelenetek, a hímes szárnyak és bájzengzetek jobban dicsérnék Karr Alphonse urat, mint magát azt a szent ügyet, melynek azok szolgálatára rendelvék. És talán nem is méltatlanul. Mert mit csinálnak e fényes urak ? Hirdetik a békességre igyekvést (persze így Isten fiainak láttatnak) s hivatkoznak lelkiismeretükre, (»salvatis animis suis«), holott titokban szítják a tüzet s kedvök telik a botrányokon. Prédikálják a szeretet tanát (persze így Krisztus tanítványainak mondatnak) s hivatkoznak szent igyekezetökre, holott keblökben örök lenézés, kiolthatatlan gyülöség lakik. Hangoztatják a türelmességet (persze így magasztalja őket a világ), s hivatkoznak saját példáikra, holott egész életük nem egyéb, mint be nem vallott bujtogatás s örök hintegetése a türelmetlenség magvainak. Leckét adnak a liberalismusról,(persze így szent nevök annál dicsőbb) s hivatkoznak saját elvükre, holott agyon fojtogatják azt tetteikkel. ígérgetik az autonomiát (persze így nagy tömeg van hátuk megett) s hivatkoznak tanácskozásaikra, holott irtóznak attól még álmukban is. Innepet ülnek nagy embereknek (persze így száll a nevök szájról-szájra) s hivatkoznak hálás kegyeletükre, holott senki mást, csak magukat s merész törekvéseiket ünneplik. Hirdetik a hazafiságot (persze igy bőven zengnek a dicshymnuszok) s hivatkoznak elődeikre és tetteikre, »hogy ott voltak az ország bölcsejénél, a nemzet viszontagságainak közepette, a küzdelemben voltak martyrjaik, a szabadságban voltak hőseik, a kultúrában voltak előharcosaik s a haza és nemzet szeretetében voltak példányképeik«, holott szivükben 800 év óta oly haza élt, s örök időkig csak oly haza él, mely őket fényes, gazdag urakká teszi s melyet kegyből ők tesznek úrrá! »Véled- e, hogy ez a hazaszeretet az, mely a tények korszakában olthatatlan fénynyel ragyog s a történet évkönyveiben tisztelő bámulattal említtetik ?« Nem olyan-e az ily hazafiság, »mint az égen széjjelpattanó tűzgömb, mely legelteti szemeinket, de lelkünkre benyomást nem teszen? Tapsolnak a szabad eszméknek (persze igy állhatnak meg az emberek között) s hivatkoznak meggyőződéseikre, mely azokat helyesli, de nem adják rá szavazatukat, mert az egyház azt nem engedi. Vagy úgy? Hát különbség van az egyház tana és a józan ész követelménye közt? Hát más ott a hivek vallása, mint a papoké? Hát szabad a híveknek azt nyíltan követni, mit az egyház egyenesen megtilt s azért jó katholikusok maradnak? Régen az ilyen híveket kiközösítették, szakadároknak, eretnekeknek bélyegezték s ma már ezeknek tömjéneznek is, ma már ezektől várják üdvösségüket? Hát szabad fü