Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

ben Isten akarata ismertetve van, de a melyet a kis tanulók még nem olvashatván egészen, abból egyelőre csak kis részleteket tanulnak. Ezzel a bemutatással korán keltetnék fel a figyelem s érdeklődés a biblia iránt és némileg ki lenne mutatva a szentirási idézetek jelentősége. E bemutatáshoz a bibliai történetek tanulása közben járulnia kellene olykor-olykor egyes történet olvasásának a szentírásból, mely olvasást azonban még e fokon csak a tanító teljesítsen, bemutatván ezzel egyrészt a bibliai nyelvezetet, másrészt, pedig feltüntetvén azt, hogy a bibliai szöveg részletező s itt-ott csak tanult emberektől érthető. A történetekhez mellékelt énekversek tartalma s nyelvezete nagvobbára tulmagas. A bibliai történetek körébe helyesen vonta be szerző Jézus egy-két példázatát és csodatettét is. De talán kedvezőbb benyomást tenne a gyermekre pl. a vak és Jairus leányának gyógyítása (melyek elmellőztettek), mint a bélpoklosé és a naimi ifjúé. Nem érthető, mért mellőzte itt szerző a miatyánk imádságot, holott az előző ó-testamentomi történetek körében a maga helyén közli a tiz parancsolatot. Elvileg helyes az, ha a tanítást értelmezés kiséri, de e miatt nem kellett volna elmaradnia a miatyánknak, mert ez nem szorul mélyreható értelmezésre, és jó. ha a gyermek az imádságok e mintáját korán tudja. Wéber elemi vallástanának harmadik füzete (»Die Lehre des Heils*) az elemi népiskola V. és VI. osztályának van szánva. Benfoglaltatnak a leglényegesebb hit- s erkölcstani igazságok: a vallás lényege és fajai, a kijelentés, a szentírás rövid ismertetése, zsidóország rövid leírása; Isten tulajdonságai s művei, az ember, a tiz parancsolat rövid magyarázattal, a bűn s következményei; Jézus rövid életrajza, tanának vázlata, cselekedeteinek felemlítése, Jézus szenvedése s feltámadása; a szenl lélekről általában, működése az egyes emberben és az egyházban az ev. és katholikus egyház különbözősége bővebben, az imádságról a miatyánk rövid magyarázattal, négy egyéb imádság (hosszúak!), az evangeliom hirdetése, a szentségek, az örök élet; szentirási idézetek és énekversek. Az ezekre következő rövid egyháztörténet felmutatja Jézust, Péter és Pál apostolt, Nérót, Nagy Constantint, VII. Cergelyt, Wald Pétert, Wicleffet, Pluszt, Luthert. Zwinglit és Calvint, Gusztáv Adolfot, Serpiliust, Dévait. Thurzót, Hontert, Stöckelt, a nagv-eöri Horváthot, Bocskayt, Bethlent, Rákóczy Györgyöt, Tökölyt, II. Rákóczy Ferenczet, II. Józsefet, Berzeviczy Györgyöt, Zsedényit. Ezek után is énekversek állanak. Végül Luther kis katekizmusa adatik. (Vége köv). Fabriczy János. KÜLFÖLD. Janssen János emlékezete. Érzékeny veszteség érte a német ultramontanizmust legkiválóbb oszlopának, Janssen János praelátus s frankfurti gymn. történettanárnak és Írónak 1891. dec. 24-én bekövetkezett halálával. Értjük tehát, ha a »Frankfurter VolksblatU dec. 24-én gyászkeretü különlapja így mutatja be a nagy ultramontán történetíró halálát: yJesus ! Maria .' Joseph ! Nach Gottes ímerforschlichem fíathschhtsse verschied stb. stb. Welch harte Heimsuchung.'« S ha szinte pótolhatatlan az a veszteség, mely az életrevaló ókatholicismust Döllinger halálával érte, ugy Janssen halála a német ultramontanizmusra nézve, még nagyobb veszteséget jelent, — jelenti nevezetesen páratlan történeti készültségü és jeles tollú szellemi vezérének elvesztését, kinek a németországi kath. centrumpárt a maga törekvéseire nézve többet köszönhet magánál Windthorstnál. e párt fejénél. Élete különben egy csendes német tudós életének szabályszerű vonásait tünteti föl, mely. egyes irodalmi polémiáitól eltekintve, zajosnak egyáltalában nem mondható. Szül. Hantenben 1829. április 10-én, kiskereskedő szülőktől. Középiskoláinak befejezése után a löweni, münsteri és bonni egyetemeken philologiát, főleg azonban történetet tanult. Münsterben habilitálta magát, 1854-ben a történelem tanárának hivatott meg a majnai frankfurti városi gymnasiumba. Frankfurtban a prot. BöhmerneJc, e luth. ultramontán történetirónak utmutatásai mellett haladott a maga történelmi stúdiumaiban, s lett »« kath. Németország történetírójává«, akiről a kath. Németország közös érzelmeiként az egyik kath. nagygyűlés föllelkesülten azt mondotta: fűit homo missus a JDeo, cujus nometi erat Joannes Janssen, Istentől küldött férfiúnak, irodalmi működését pedig gondviselésszerűnek jelezték — még életében! Ő tényleg irodalmi uton szolgálta az ultramontanizmus ügyét, szemelőtt tartva a vele barátságra lépő Böhmernek ama kijelentését, hogy a reformáció képe azonnal megváltozik, mihelyt azt valamely kath. tudós teszi forrásszerü alapon a maga vizsgálódásainak a tárgyává. 1860-ban pappá szentelték, s ez időtől kezdve rohamosan haladt a maga tekintélyében s magasabb kitüntetésekben. 1866-ban spirituálissá nevezte ki őt a freiburgi érsek, 1880-ban a pápai praelatus címével tüntették ki, majd 1882-ben apostoli pronotárius s 1884-ben tiszteletbeli theol. dr. lett. S amint az ismeretes Hergenröiher bibornok elhalt, a bíbornoki collegiumba hívták meg, amit azonban egészségi állapotára s történelmi kutatásaira való tekintettel tisztelettel visszautasított. Mióta régebbi betegsége, az u. n. phtysis, a különben is gyenge testalkatú Janssent állandóan betegágyához láncolta, naponként távirati tudósítást kért az ő állapotáról a német és osztrák császár, s több németországi fejedelem, a pápa meg apostoli áldását küldötte a haldoklónak Janssen működésének súlypontja rendkívül termékeny irodalmi tevékenységében keresendő. Mint erős meggyőződésű katholikus iró, a német nép fejlődése történetének protestánsellenes felfogását tűzte ki feladatául, s itt különösen Németország középkori története az, a melyet — annak hagyományos elitéltetésével szemben — vizsgálódásainak tárgyává tett Főműve, mely őt a katholikus egyház elsőrangú irodalmi tekintélyeinek sorába emelte, ismeretes. »Geschichte des deutschen Volkes. seit dem Ausgange des Mittelalters« a címe, melynek eddig megjelent 6 kötete több ezer példányban nyomatva 14 kiadást ért, míg befejező 7. kötetét Janssen életrajzával együtt, irodalmi hagyatékának örökösétől: Pastor insbrucki tanártól legközelebb várhatjuk. A Böhmer-féle traditióknak befolyása alatt itt kevésbé a német nép állami, mint inkább vallási, erkölcsi és társadalmi, tehát kulturális állapotait méltatja, ugy hogy ez oldalról tekintve a mű kultúrtörténeti anyagban végtelenül gazdagnak mondható. Valóságos irodalmi vihart keltett a mű 2-ik kötete, mely ezt a címet viseli: »a német nép állapota az egyházpolitikai forradalom (értsd : reformáció) kezdetétől 1825-ig, a társadalmi forradalom végéig«. Itt Janssen célja — s ez főművének állandó vezérgondolata — a reformáció előtti kort Németország vallásosegyházi és nemzeti virágzása idejének tüntetni föl, s ezen kulturális »arany korszaknak«