Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

nagy örömére és buzdulására szolgálni; mert ha tenyésztménve csemeteként lesz elárusítva, a befolyó javadalom nem az ő markát üti, ha pedig nem faiskolát kezel, hanem gyümölcsfákat ültet, (ha ugyan az osztályrészéül jutott vidéken a gyümölcs egyáltalán megterem), akkor óh Uram! mily soká kell neki várni, mig pár silány gyümölcs jutalmazza hosszú fáradságát! Néha 5—10 évig is, pedig ez nagy idő szegény embernek. Mily közel áll azon eszme, hogy a faiskola körül buzgólkodó néptanítónak sokkal hamarabb kellene és lehetne jövedelmet juttatni, mely jövedelemre nem kellene évek hosszú során át várakoznia, hanem volna neki belőle az úgynevezett »hamar-kenyér«. És mi hozná e gyors jövedelmet? Hát nem egyéb, mint a néptanítónak kezeügyében fekvő konyhakertészet előmozdítása! Utaltunk erre már a napi sajtóban. A néptanító sokkal könnyebben kivárhatná néhány gyümölcsfácskájának későn beköszöntő termését, ha volna azalatt kis aprítani való főzeléke, a mi egyébiránt, mint tudjuk, néhány hónapi, némelyikök sőt csak néhány heti nyaratszakai gondozás után megérik és kész a konyhára. Ebből kifolyólag Ő maga és családja is olcsó és igen egészséges táplálékhoz jutna, mely életmódját kellemesebbé tenné és az öntenyésztette konyhakerti terményei bizonyára nagy örömöt okoznának neki. Nem mondjuk, hogy néptanítóink közt ne volnának olyanok, kik egyrészt konyhakertjüket jó termőkarban tartják, másrészt a helység népét kertészkedésre buzdítják is, de a túlnyomó többség e tekintetben sok kívánni valót hagy hátra, pedig a néptanító saját és a lakosság üdvére sokat tehetne ezen még közegészségi szempontból is nagyon fontos ügyben. Oka pedig annak, hogy országszerte észleljük a konyhakertészet aránylagos hátramaradását a néptanítónál, hogy a vetőmag kissé megterhelné az ő költségvetését. Igaz ugyan, hogy ez sokszorosan visszatérülne nyárutóig, de hát akkor, amidőn e költséget gyenge fizetéséből fedeznie kell, nagyon hiányzik neki és gondolkodóba ejti, vájjon rendeljen-e magot vagy nem. Pedig a néptanítónak még az is volna hivatása, közvetlen az eleibe járó kis polgárokat, a jövő nemzedéket reáfogni, közvetve pedig a falu népét buzdítani, hogy barátkozzék meg jobban a konyhakertészettel, mint a mennyire ez nálunk az eset; mert ennek mind közgazdasági, mind közegészségi hordereje volna. Ezen lendíteni csak ugy lehetne, ha a kormány segélyezné magvakkal a népnevelők konyhakertészetét, ép ugy mint fatenyésztésöket segélyezi ingyen csemeték kiosztásával. — Csakhogy a kormány oly sokoldalulag van igénybe véve, hogy mindennel terhelni őt sem lehet. Itt aztán felmerült egy status in statu: azonban a szónak üdvös és áldásos értelmében. Mauthner mozgalma képezi ezen államot az államban, ő versenyt indít a hazai néptanítók közt, vájjon melvikök képes a házikertészet érdekében nagyobb és legnagyobb tevékenységet kifejteni, melyikök képes saját kertje gondozásán kivül a helység népe közt a konyhakerti termények magról való növesztését legnagyobb mérvben terjeszteni és e követelményeknek leginkább megfelelőket Mauthner Ödön csakugyan oly bőséges ösztöndíjakkal jutalmazza (mint halljuk 1000 frt összértékben), hogy ama néptanítók pályafutásában, kik e díjakra érdemessé teszik magukat, a Mauthner-féle ösztöndíjak csakugyan egy kis főnyereményszerű incidenst fognak képezni. Ezen ösztönöző díjak célszerűsége szembeszökő és nem fog sok idő betelni, a midőn már észlelni fogjuk hatását a puszta, a tanya és a falu konyhakertészeteiben, hol ez idő szerint mint már említők, még sok, de nagyon is sok a tenni való. De már azért is életrevalók a Mauthner Ödön által kitűzött díjak és kedvezően különböznek akár a m. tud. Akadémia ösztöndíjaitól is, először abban, hogy minden esetben ki fognak adatni, amit tudvalevőleg mindegyik akadémiai díjról nem mondhatunk, másodszor oly közéletbe vágó mozgalom jutalmazására vannak szánva, mely a közjólétet, a közegészséget, a közvagyonosodást és a kulturát nem száraz tantételekkel, hanem könnyen hozzáférhető, a természetben fekvő eszközökkel óhajtja előmozdítani. Ezen korszakot alkotó üdvös verseny föltételei a »Néptanítók Lapja« legközelebb megjelenő számában lesznek közzétéve és méltán hivatva vannak a magyar néptanító újévi ajándékát képezni. Minthogy pedig a rossz nyelvek azt susogják, hogy a »Néptanítók Lapjának« számos példányai benrekednek a címszalagban és ha ez igaz volna, sok néptanító nem is vehetne tudomást egyiküket ép ugy mint másikukat ért megemlékezésről, mely minthogy mindegyikök által kivívható ösztöndíjakból áll, némely néptanítónak készpénzjavadalmai nem várt módon gyarapodhatnak, a tanítókar valamennyi barátjait és jóakaróit, kik e sorokat olvassák. különösen pedig a tanfelügyelőket kérjük, hogy a Mauthner nagykereskedő ösztöndíjai által a hazai néptanítóknak jutott meglepetésre, azokat minél tágabb körökben figyelmeztetni ne terheltessenek, a célból, hogy a díjak versenyfeltételeit tartalmazó, a legközelebb megjelenő »Néptanítók Lapja« száma azok által, kiknek a díjak szánva vannak, t. i. a haza összes néptanítói által elolvastassék. H. I. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek. Irta Gulyás Benő, mezőcsáthi elv. ref. lelkész. II. kötet. 168 1. 8°. Miskolcz. Szerző tulajdona. Ára 1 frt 40 kr. Űgv látszik, hogy már a jó Ploratius idejében is voltak olyan gyors termelők, mint szerző s azért tanácsolja a nonum prematur in annumot; de amit talán akkor mégis jobban megtartottak, mint ma a gyorssajtó korszakában. Szerzőnek is legalább a kilenc év félét jó lett volna megtartani az I. kötet kiadása után s nem rögtön, alig egy rövid évnyi időközzel már a II. kötettel lepni meg a könyvpiacot. Tüneményszerű productiv erőnek kellene annak lennie, aki ily rövid időköz alatt sokat is, értékeset is tudna adni. Szerzőnél pedig csak egyetlen vékony erecske van, a melyben itt-ott csillámlik meg egy-egy aranyszem, amint föveny medrében alácsörgedez. Alanyiságában van némi ereje, ez az az ér. amelyből ha merít, akad benne valami értékesebb elem; de ez az alanyisága sem oly jellemzetesen, erőteljesen kifejtett egyéniség, hogy ez minden beszédére reányomná a maga bélyegét, hanem csak egy kis lyrai hangulatra képesíti s míg e hangulattal győzi, addig szívesen olvastuk beszédeit, mert bizonyos érzéseket támasztanak; de amint a hangulat kifogy és tárgyalásba, magyarázatba, bizonyításba és meggyőzésbe kellene átmennie: akkor már