Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-16 / 28. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztőség;: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki a <l<i-hivatal: Hornyánszky Tiktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 kr. A zászló. III. Sok mindent kell véghez vinnünk a prédikálás mellett a lelkek megnyerése és megtartása érdekében, s ha erre nézve tájékozni akarjuk a felgerjedt buzgóságot és jóakaratot, okvetetlen meg kell említenünk, hacsak a nagyját is, az egyházi, társadalmi és családi életet emésztő bajoknak, mert csak így fogjuk megállapíthatni kellő bizonyossággal, hogy hova kell hintegetnünk az evangéliomi sót, és hol kell gyújtogatnunk a hamvadó szövétnekeket. Pontokba foglalom a mai élet beteges tüneteit, amelyek — fájdalom — teljességgel nem a képze-Iődés szülöttei; amelyeket naponta lát minden egészséges szem; Iát a legutolsó faluban is; lát az is, a ki minden bajunkra elégséges gyógyírnak tartja a templomi tanítást s az evangelizációt a nagy városok kiváltságául és kötelességeültekinti csupán. Egyetlenegy társadalmi osztály sincs a kórságtól, a mételytől többé megkimélve. 1. Azon kezdem, amely a legrégibb, mondhatni eredendő bűnünk: a babonán, a félszeg nézeteken. A mi népünk immár vagy hitetlen (legalább skeptikus, ha egy kis miveltségi máz ragadt reá), vagy ha hivő, hát akkor csak olyan elfogult, babonás, tévedező nézeteket vall a vallásra tartozó minden dologban, akár magok a Lourdesbe zarándokló bigott mágnások, vagy a »dargói javasasszonyhoz« búcsút járó bocskoros oroszok. Betegeit orvos által gyógyíttatni még ma is vonakodik s ha maga töri is ki gyermekének a nyakát, azt azért az Isten rendelte úgy. Az Isten rendelte, ha szemeláttára esik is a kútba, amelynek nincsen kávája. Az urvacsorát csak olyan opus operátumnak tekinti, mint akármely pápista. A házi istenitiszteletnek kezd semmi becset sem tulajdonítani, mert azt nem a pap cselekszi. Ha beteg, vagy valamelyik asszonynak az ura részeges: böjtöt fogad. Úr napján az ökrét, lovát befogni nem meri. Kísértetekről, hazajáró lelkekről ébren álmodik, stb. stb. Egy nagy ivet tele lehetne irni azokkal a balvélekedésekkel (s valóban rendkívül tanulságos munkát mivelne, aki ezt egyszer megcselekedne), amelyek az evangéliom legsarkalatosabb tanításaival merőben ellenkeznek, s amelyek kiáltó bizonyságai annak, hogy mennyi még a reformálni, az evangelizálni való a mi református népünknél is érzületben, hitben és gondolkozásban. Valóban a reformáció, az evangéliomi egyszerűséghez és tisztasághoz való visszatérés csak a külsőségekben van kereszt ül vi ve. Igaz, hogy ott aztán teljes ridegséggel, mint látjuk azt templomaink, isteni tiszteletünk berendezésében, a szertartások kiküszöbölésében, a népnek — a prot. liturgiái alapelv ellenére — jóformán teljesen passiv tétlenségre való kárhoztatásában, amiből következik, hogy sehol a világon nem lehet jobbizűt aludni, mint a kálvinista templomokban. 2. A liires magyar tisztességtudás is kezd kiveszni az emlékezetből és a gyakorlatból. Nem kicsinylendő pedig ez, mert nagyobb erényeknek képezte alapját, míg élt. S most? Szinte megdöbbentő az a tiszteletlen hang, melylyel a nép sokszor szemtől szembe is, de háta megett bizonyosan diskurál papjáról, tanítójáról, bírójáról s minden elöljárójáról. Esze ágában sincs többé, hogy ezeket az individuumokat Istentől rendelt hatalmasságoknak tekintse. 3. Az adott szó megtartása fehér holló. 4. Terjed a kártyaszenvedély, kiváltképpen a serdülő ifjak között. A régi kedves, együgyű, testet-lelket elevenítő időtöltések nem kellenek többé. Most korán érünk, a tudás almájába már gyermekkorunkban belekóstolunk, amikor még fügefalevelekkel kellene takaródznunk és nem birni tudatával sem mezítelenségünknek. 5. Az iszákosság oroszországi mérveket ölt. Nyomában jár: 6. Az istenkáromlás, a fajtalan beszéd. Elannyira, hogy finomabb érzékű ember alig meri az utcára tenni a lábát, kivált női társaságban, mert sohasem biztos a felől, nem lesz-e kénytelen jobb és balfelől orcapirító beszédeket hallani.