Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-02 / 26. szám

hogy a »három millió forint értékű« szavak helyett »megfelelő « tétetik, egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Elnök bejelenti Iliász Lajos 500 frtnyi adományát a közalapra. Erre Zelenka P. szépen apostrofálja az adományozókat : b. Prónay D., dr. Schreiner K. és Ihász L.-t. A lelkes hangulat közepette a zsinat elhatározza, hogy a közelebbi ülésen az iskolaügyi törvényjavaslatot veszi tárgyalás alá. Hörk József, Az elkeresztelési ügy a képviselőházban. Az elkeresztelési rendelet alkalmából ismét magas szinvonalu egyházpolitikai fejtegetések színhelye lön a képviselőház, épen mint 1890-ben. Előnyös különbség, hogy most a vita tárgyilagosabb, a reformeszmék érettebbek, az ellenzés csekélyebb, a fogékonyság nagyobb a már-már elodázhatlanná vált reformok iránt. A vita kimagasló alakjai: Csáky miniszter, Apponyi A. gróf és Tisza István, kiknek beszédeiből a szabad vallás-gyakorlat, a polgári házasság, a zsidó-vallás receptiója, az általános és részleges polgári anyakönyvekre vonatkozólag rendkívül tanulságos elvi fejtegetések és fontos gyakorlati irányelvek tárulnak az olvasó elé. Maga az egyházpolitikai helyzet két pontban már a közel jövőben lényeges változást fog mutatni, mert a miniszter nyilatkozata szerint a partialis anyakönyvekre és a zsidó-vallás receptiójára vonatkozólag már az őszi ülésszakban törvényjavaslat kerül a ház asztalára. Az elvi természetű miniszteri enuntiatiók között nagy fontosságú az is, melylyel a miniszter az Irányi határozati javaslatát a vallás szabad gyakorlatáról elfogadhatónak nyilvánította, de nem az amerikai »szabad egyház« elvűség értelmében, hanem abban az értelemben, hogy a recipiált felekezetek hazánkban szabad vallásgyakorlatot nyerhessenek. A tárgyalások menetéről következőkben számolunk be. A májús 24-iki ülés a Nagy István beszédével kezdődött, a ki az elkeresztelő plebánusokat védelmezte és az 1868. LIII. t.-c. revízióját sürgette. Utána Baky István népnevelési ügyekkel foglalkozott, az egyházi ügyeket illetőleg csak arra a kijelentésre szorítkozott, hogy az 1868. LIII. t.-c. egyoldalú revízióját veszedelmesnek tartaná, a római kath. autonómia életbeléptetését óhajtja, de erős állami garanciák mellett. Majd Ásbóth János heveskedett, a rendelet ellen, meg a miniszter ellen, meg a vallásügyi törvény ellen, mivel általános feltűnést keltett. A nap eseménye s az egész vita egyik fénypontja a gróf Apponyi A. beszéde volt. Programmszerü nyilatkozatokat tett. A zsidó vallás receptiójának hivéül vallotta magát. Az elkeresztelési rendeletből nem sok haszon hárult a kormány tekintélyére, de érlelő hatás áradt az egyházpolitikai zűrzavarokra. A kibontakozáshoz nem elég a partialis anyakönyvek csillapító szere, sem az 1868. LIII. t.-c. egyszerű revíziója. A törvény megváltoztatása előtt a vallások teljes szabadságát és jogegyenlőségét kell behozni az Irányi határozati javaslata értelmében A vallás szabadság nagy vívmánya után következzék a családjog rendezése, a házasságjog állami szabályozása, a kath. autonomia, a prot. egyházak állami dotációja, a zsidó vallás receptiója. Beszédének összefoglaló része így hangzik: »A nemzetnek, a társadalom minden osztályának józan zöme, az összes egyházak hazafias, fölvilágosodott tényezőinek túlnyomó többsége, meg vagyok győződve, hogy meg lesz elégedve oly állapottal, a mely nekik azt biztosítja, hogy lelkiismeretük szabadságába, hitelvi életük szentélyébe soha senki bele nem fog nyúlni és örülni fognak, hogy minden más egyház és minden egyéni lelkiismeret hasonló jogállapot jótéteményében fog részesülni. És akkor aztán és ezzel együtt, ha a lelkiismereti és vallásszabadság elvének consequentiáit levontuk az egész vonalon ; ha a katholikus autonómia létesítésével a katholicizmusnak nagy szellemi és anyagi tőkéjét működésében a nyilvánosság ellenőrzése alá hoztuk; ha gondolkodtunk, a miről az utolsó költségvetés tárgyalásánál többször sző volt, az elhagyott és szegény protestáns egyházak anyagi erejének növeléséről; ha zsidó polgártársainkat a jogegyenlőség teljes mértékében részesítettük; ha családi jogunkat a jogállam és jogegyenlőség fogalmának követelményeihez képest átalakítottuk és a ma létező állami és valláserkölcsi szempontból egyaránt botrányos állapotoknak véget vetettünk : akkor, t. ház, meg vagyok győződve, hogy e nagy reformban a vegyes házasságból született gyermekekre nézve a szülők szabad rendelkezési jogának helyreállítása minden aggály nélkül átalános megnyugvással lesz keresztülvihető. Nem mint majorizálás, melyet a valláserkölcsi téren ki kell kerülni, hanem mint következménye egy olyan nagy elvnek, melyet egyik sem tukmált a másikra, a melyikben mindnyájan közös érdeküket megóvhatják.« A május 25-iki ülés foérdekét Csáky miniszter második beszéde képezte. Az ülés elején Frey F. beszélt a 68-iki törvény revíziója mellett, a klerikális felfogás értelmében, de óvatos szavait liberális mázba burkolva. Utána Bartók Lajos a vallási béke s a vallások szabad gyakorlata mellettnyilatkozva, főként nevelésügyi kérdésekkel foglalkozott. Gróf Csáky e második nyilatkozata azért volt nevezetes, mert kijelentette, hogy Irányi határozati javaslatát a vallások szabad gyakorlatára nézve elfogadja. Általános tetszés közt emelte ki, hogy oly törvényt kell alkotni, mely precize megszabja azokat a föltételeket, a melyek alatt a vallási szervezetek létesíthetők, imaházak fölállíthatók, istentisztelet berendezhető és vagyonszerzési jog is nyerhető, persze oly módozatok mellett, hogy az állam érdekei megóvassanak és hogy semminemű vallás föl nem menthető az állam törvényeinek szigorú megtartása alól. Az ülés végén Hock János beszélt nagy eloquentiával, de kinos vergődése közt lelke szabadelvű irányzatának és klerikális állása ellenkező követelményének, mit beszéde végén ama nyilatkozatba foglalt össze, hogy rokonszenve az Irányi javaslata felé vonzza, de papi állása miatt azt nem szavazhatja meg. A május 27-iki tárgyalás fénypontja a Tisza István beszéde volt. Előtte Schvartz Gy. és Visontai S. beszéltek. Schvartz érdekesen fejtegette, hogy mi különbség van az általános vallásszabadság (amerikai rendszer) és a vallások szabad gyakorlata között. Majd a katholikus autonómia létesíthetésének feltételeit fejtegette, azután a zsidó vallás receptióját sürgette, végre a közoktatással is foglalkozott. Visontai Soma a zsidó vallás receptiója érdekében szólott nagy hévvel, túlélés kritikával, elodázásnak magyarázván a miniszter igéretét, Tisza István szólalt fél ezután s nemes liberális szellemtől áthatott beszédet mondott, amelyet .az egész ház általános figyelemmel hallgatott. Hangsúlyozta beszéde elején, mint alapelvet, hogy a törvényhozó teremben nem szabad felekezeti szempontból felfogni az egyházi kérdéseket, hanem tisztán csak állami é nemzeti szempontból. Ez álláspontból kiindulva a kultuszminiszter febr. 26-iki rendeletét törvényesnek tartja s a konfliktus megszüntetésére helyesnek tekinti a részleges polgári anyakönyvvezetés behozatalát, mert az általános polgári anyakönyvvezetés hehozataláról a közigazgatási reform előtt nem is lehet szó.