Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-26 / 25. szám

mily nagy dolgokra képes Isten segedelmével. Az intézet a mult évi költséges (45,500 frtos) építkezést az emberbarátok segítségével befejezte. Megünnepelte fennállásának 25-ik évfordulóját, az elismerés számos jeleivel tüntették ki az intézet 25 év óta müködö főnöknőjét, Wehn Zsó -fiát. Szépen gyarapodtak az ingyenes ágyak és különös alapítványok is a mult évben: kiegészült 3000 frtra a tanulók ingyenes ágya, melyre Lapunk olvasói is szívesek voltak adakozni; Biberauer Tivadar ur buzgalmából 812 frt 14 kr. gyűlt oly célra, hogy abból ellátást nyerjenek az orvosi megvizsgáltatás végett Budapestre jövő szegény vasűti közegek; megvetteték alapja a lelkészek ingyenes ágyának is, melynek célja a fővárosban gyógyulást kereső beteg lelkészek ingyen ápolása. Ez utóbbi alapítványra különösen felhívjuk lelkész olvasóink pártoló figyelmét, kérve őket, hogy ez alapítvány kiegészítését adományaikkal előmozdítani szíveskedjenek. Az ingyenes ágyak és különös alapítványok teljes összege 1891. végén 41.775 frt volt. Bethesdánk a mult évben 816 beteget ápolt, 192-vel többet mint az előző évben; bejáró betege 962 volt. A kórházzal kapcsolatos diakonisszaképző intézetben a két német diakonissza mellett csak 4 magyar testvér és 3 próbatestvér működik. Az intézet elöljárósága bizalommal fölkéri a lelkészeket és tanítókat, hogy a gyülekezetükben levő alkalmas nőket a diakonissza-szolgálatra figyelmeztessék, buzdítsák. E célból jelentkezni lehet az intézetben Budapesten (Városliget, Bethesda-kórház), továbbá Debreczenben dr. Erdős József theol. tanárnál, Felső-Lövőn Stettner Gyula esperesnél, Gyomán Garzó Gyula lelkésznél, Lőcsén Dianiska András lelkésznél. A Bethesda részére szeretet-adományokat elfogad a főnöknő, Gladischefsky Károly lelkész (Alkotmány u. 15) és Lapunk szerkesztősége is, mely a vidéki lelkészek ingyenes ágyának kigészítésére különösen felhívja a közönség figyelmét. * A tanítók árváinak nevelése érdekében összehívott értekezleten a kultuszminisztériumban f. hó 16-án és 17-én az elnöklő gróf Gsáky Albin miniszteren kivül jelen voltak : Gömöry 0., Szathmáry Gy., Lévay Ferencz, Angyal Gyula, Szuppán Vilmos, Tóth József, Mártonffv Márton, Eötvös K. Lajos, dr. Ruzicska, Gyertyánffy István, Dezső Lajos, Ilagara Viktor, György Aladár, Lakics Vendel, Brocskó Lajos. Somlyai József és dr. Gopcsa László. Az érkezletet a miniszter tartalmas beszéddel nyitotta meg. Ebben a tanítói nyugdíjtörvény 9. §-ában kijelölt alapokból a vagyontalan tanítói árvák nevelésének módozatjait jelölte ki az értekezlet számára tanácskozási tárgyul. — Az árvák nevelésére a jelzett alapból 100 ezer frt áll a miniszternek rendelkezésére. A megbeszélt kérdőpontok ezek voltak: 1. Képezdékkel kapcsoltassanak-e össze a létesítendő árvaházak, avagy célszerűbb-e azoknak a képezdéktől független, önálló szervezése? 2. Hány árva részére rendeztessék be egy-egy árvaház? Egy árvaházban legyenek-e együtt fiuk és leányok. Avagy külön intézetekben legyenek-e ? 3. Minő irányú legyen az árvák nevelése ? Minő intézkedések teendők a gyakorlati kiképeztetés tekintetében ? 4. Mely városok alkalmasak ily árvaházak létesítésére? 5. Ajánlható-e, hogy 3—6 éves árvák részére az óvóintézetekkel kapcsolatosan létesíttessenek árvaházak ? Vagy célszerűbb a tanítói árvaházakkal együttesen és kapcsolatosan kisdedóvodákat szervezni. — Az 1-ső kérdésre nézve a meghívottak fele a képezdékkel kapcsolatos, másik féle a képezdéktől független árvaházak mellett nyilatkozott, melyekben az árvák 6—12 éves korukig nevelendők. A 2-ik kérdésre a többség 30—40-es csoportokban, pavillonszerü épületben, családias rendszer szerinti elhelyezését ajánlotta az árváknak. A 3-ik kérdésre gyakorlati irányú képzést javasoltak, az árvák hajlamai szerint, 12 éven tul az úgynevezett kihelyezési rendszer szerint. A városok kérdésében nem történt megállapodás. Az 5-ik kérdésben ugy nyilatkozott a többség, hogy a 3 — 6 éves árvák részére az óvóintézetekkel kapcsolatban létesíttessenek árvaházak. * Belmisszió. Tolna-Némediben április utolsó vasárnapját egy ritka esemény tette ünnepélyesebbé. Ugyanis Érsek Elek ottani ref. helyetteslelkész három felnőtt nazarénus gyermeket részesített a keresztség szentségében, kik szüleikkel együtt sirva borultak a sok évvel ezelőtt elhagyott anyaszentegyház kebelére. A helyettes lelkész alkalmi beszéde nagy hatást keltett s az elhulló könyek az öröm könyüi valának. Hiszszük, hogy a nazarénusoknak épen Tolna-Némediben felépített erős várfalai ekként megbontatván, a fönnebb leirt esemény gyakrabban fog ismétlődni. * Pápai főiskolánk igazgató-tanácsa folyó hó 10. és 11-én Pápán tartott üléséről irják Lapunknak, hogy a tanácskozás többek között három fontosabb tárgy körül forgott. Egyik az építendő uj gimnáziumi épület, másik a gimnázium belélete, harmadik a conviktus ügye. Az elsőt illetőleg egyhangűlag elismertetett, hogy az építést az uj iskola udvarán mielőbb meg kell kezdeni, miután az ó-iskola tantermei a kívánalmaknak meg sem felelnek és miután most már a szükséges anyagi eszközök részben rendelkezésére állanak a főiskola tulajdonosának. Ez irányban a kezdeményezés illetve a javaslat, még pedig indokoltan, a főt. egyházkerületnek megtétetik a legközelebbi igazgató-tanács végleges határozása folytán. A másik tárgy a gimnázium belélete. Örömmel látta a bizottság az igazgatóság részletes, havonkénti s a főiskolai gondnoksághoz beterjesztett jelentéséből azt, hogy az ifjúságra ugy egészségi mint a tanulási és fegyelmi szempontból, a legnagyobb gond fordíttatott. A szülők megnyugodhatnak, mert fiaik, ha megbetegednek, gondoztatnak, orvosi segélylyel elláttatnak nemcsak, hanem a beteg tanulók ugy az osztálytanárok, mint az igazgató és conviktus-felügyelő különös gondoskodás tárgyai. Ami a tanulmányi állapotokat illeti, három adat, illetve jelentés áll a tanács rendelkezése alatt, ugy mint az állami s kerületi iskolalátogatóé, másrészt az igazgatóé. E háromból vett kombináció folytán kiemelkedik azon irány, mely az atyai szigor alkalmazása mellett, hova-tovább jobb eredményt tüntet fel az osztályozást illetőleg. Az első harmad elégtelen osztályzatú tanulói a második harmadban tetemesen fogytak s hiszszük, fogynak még az utolsó harmadban is. Nem lehet elmellőzni azon észleletet sem, hogy bár ezen gimnázium növendékeinek osztályozásánál előre látó szigor uralkodik, de talán jobb így a tanulók jövőjét illetőleg, mintha e tekintetben lágy elbánásban részesülnének. Fölemlítem itt az igazgató-tanács azon határozatát, miszerint jövőben a eonsulium abeundit nyert elbocsátott vagy kizárt tanulók ügyöket egy öt tagu fegyelmi bírósághoz fölebbezhetik, mely az első bírósági Ítéletben résztvettek kizárásával végérvényesen ítél. A konviktusnál meg azon szándék érlelődött meg, hogy a 3 frt 50 kr. havi díjért adható étel a fejlődő növendéknek nem elég, és tekintettel a betegedési numerusokra s más körülményekre, ezen segíteni kell: vagy ugy, hogy minden konviktusbeli egységes árt