Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-12 / 23. szám

3§O PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 23. szám. a szakadások. íme, mint a titkon őrlő szu a fában, mint a lassan alámosó viz a part alatt, ugy dolgoznak ezek a belső ellenségek egyházunk egységének és felvirágzásának megrontásán. Itt a templom látogatásának egyre jobban mutatkozó elhanyagolása; itt az egyház terhei viselése iránt egyre növekedő idegenkedés; itt az Isten nevének tisztelése és imádságban emlegetése helyett a rút és utálatos káromkodások, kivált a fiatalok ajkain, de akik, ha fiatalon megszokták, öreg korukban sem fogják elhagyni, s uj, ifjú nemzedékeknek adnak rossz példát vele. És végre, amit méltó lett volna legelőször említenem, az úgynevezett nazarénus vagy baptista rajongás, ez a fejét köröskörül, a szomszédközségekben is, itt is fel-felütőgető torzalak, mely egyházunk békéjét mégis háborgatja annyiban, hogy a kevésbé értelmesek fejét mégis csak megszédíti. Ezek, az első keresztyének valódi torzképei, azt affektálják, mintha olyanok volnának, vagy tudnának lenni, a milyeneknek Lukács az Ap. Csel. II. részében írja le az első keresztyén gyülekezeteket. Szegény balgatagok! elfelejtik, hogy akkor üldözték a keresztyéneket, s a Krisztus híveinek bujkálniok kellett és Krisztus nevének kiejtése halálra vitte az embert, s ez bizonyos fájdalmas, búskomor színezetet adott a keresztyénségnek. Ma, szabadon, vidáman, nyilt arccal, felemelt homlokkal hirdetjük, nem félve, »nem szégyelve a Krisztus evangéliomát, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek üdvösségére*. (Róm. I. 16.) Mit akartok hát, szerencsétlenek? Azt hiszitek, talán jobbak vagytok nálunknál ? Mindnyájan bűnösök vagyunk, de ti vagytok a legrosszabbak, hasonlók a festett képű farizeushoz, aki »bálát adott Istennek, hogy ő nem olyan mint egyebek«. Vagy azt hiszitek, hogy ti jobban értitek a bibliát és csak egyedül ti magyarázzátok helyesen és igazán ? Nem bocsátkozhatom veletek vitába, mert ti a bibliát, ugy a mint meg van irva, az ó-testamentumot zsidó, s az ujat görög nyelven, még csak olvasni sem tudjátok, nemhogy értenétek : hogy volnátok ti alkalmasok a biblia magyarázására. Szemeteket forgatni, azt tudjátok! Magatokat egyedül híveknek vallani, meglátni a más szemében a szálkát, a magatokéban nem a gerendát, ehhez értetek, »megmossátok a pohár és a tál külső részét, de belül tele vagytok ragadománynyal és gonoszsággal«. (Luk. XI. 39.) Eredjetek, képmutatók, nem érdemes veletek szóba állani. De ti atyámfiai! őrizkedjetek tőlök, hogy képmutató rajongásukkal titeket is el ne szédítsenek! De épen úgy őrizzétek erkölcseitek tisztaságát is, vigyázzatok a házasság szent és tiszta voltára, melylyel szemben a különélések, vad házasságok, ha nem is fenyegető nagy számban, de mégis vannak; a fényűzés elharapodzására, mit a fővárosban szolgáló leányaitok hoznak haza; és végre vigyázzatok mindenek felett gyermekeitekre, kikkel az Ür szép számmal ajándékozta meg családaitokat, de e legdrágább kincse a családnak, a hazának, az egyháznak, elvész a gyermekhalandóság nagy számában. Vigyázzatok és imádkozzatok!« stb. E lelkes és nagy hatást keltett szép beszédet hozzá méltó szép ima zárta be. Istentisztelet végeztével, a paplakon először a községi elöljáróság üdvözölte püspök urat, mint az egyháznak, a község összes lakossága által is örömmel üdvözölt és szívesen látott vendégét. Püspök ur szívélyes válasza után bemutatták neki a községi elöljáróság és presbyterium tagjai közül azon két agg, hitbuzgó egyháztagot, öreg Dézsi Péter és Lukácsi János személyében, kik az 1819-iki első püspöki látogatáskor mint iskolás gyermekek éltek, s arra még most is emlékeznek. Ezután az izraelita hitközség tagjai tisztelegtek, kiknek vezető szónoka: Führer László üdvözölte püspök urat, ki szívélyes válaszában kiemelte, hogy lelkipásztori eddigi megfutott pályája mutatja, hogy mily álláspontot foglalt el, s hogy vélekedik a zsidó emancipació felől is. Ő, mint püspök, a fentebbi években lábra kapott antisemitizmus ellen felemelte szavát, s mint a Jézus Krisztusnak szolgája kívánja és természetes követelménynek tartja a polgári jogoknak a haza összes polgáraira való kiterjesztését ; abból kizárni senkit nem lehet. A keresztyénség nagy haladás a világban; neki erős meggyőződése az, hogy miként Jézus, ki bár zsidó anyától származott, s zsidótól nyerte táplálékát, alapítója lett a keresztyén vallásnak s ez megteremtője a keresztyén világnézetnek, s a zsidóság e hatás elől nem zárkózhatik el. Örömmel üdvözli a hazai zsidóság azon törekvését, hogy e hazának hű fiai igyekeznek lenni; nagy feladat vár reájuk, ennek feleljenek meg s törekvéseik nemességét ezzel bizonyítsák be legjobban: legyenek igaz magyarrá átalakító kovászai azon idegen országokból kiűzött szerencsétlen hitsorsosaiknak, kiket a sors talán ide vezérel, kiket a nem oly liberális gondolkozású államhatalom a honfi közösségből kitaszít. Ha Oroszország kilöki magából a zsidóságot, mint használhatatlan tagot, önök feladata, hogy az onnan netalán beözönlő hitsorsosaik használható magyarokká váljanak. Oldják meg ezt a szép feladatot. Áldja meg az Isten törekvésüket. Ezután a délelőtti órákban még a két fiúiskolát látogatta meg püspök ur, s ennek végeztével ebédhez ült a szép paplak kényelmes ebédlőjében az összesen 24 tagból álló társaság. Az asztalfőn püspök ur jobbján Baksay esperesünk, balján Csikay, a kiérdemült, de tiszteletbeli esperes, s tovább a járási főszolgabíró Halász Sándor, a lelkészek közül Kájel József dömsödi, Dömötör Bertalan tassi, Thorma József dunavecsei segéd- és Máthé Elek helybeli segédlelkész, a tanító urak s jegyző Vargha József, míg a főjegyzőt, ki a határon püspök urat fogadta, gyengélkedő egészsége tartotta távol a megjelenéstől, s több mások. Délután a kis leányiskola meglátogatása után a presbyteriumban végezte teendőjét püspök ur, s vacsora után nyugalomra tért a fáradt társaság, hogy megujult erővel folytathassa útját tovább Apostag felé. A máramaros-ugoesai egyházmegye közgyűlése. A máramaros-ugocsai ev. ref. egyházmegye mult hó 27-ikén Halmiban tartotta ez évi tavaszi közgyűlését. CsemáJc István esperes buzgó imája után Várady Gábor mondott megnyitó beszédet, melyben megemlékezett a mult gyűlés óta egyházi életünkben előfordult nagyobb eseményekről. Felelevenítette emlékezetünkben Révész Bálintot, a bölcs tanpintatu, igazságosan kormányzó püspököt, kinek áldott emléke mindnyájunk lelkében mindvégig élni fog. Megemlékezett Kiss Áron püspökké választásáról s midőn jó kivánatait iránta kifejezte, a gyűlés tagjai egy szivvellelekkel éljeneztek. Majd a zsinati munkálkodásra tért át, jelezvén előre, hogy az egyházmegye részéről a zsinaton megjelent képviselők Írásban fogják a gyűlés elé jentéseiket beterjeszteni; miután üdvözli a megjelent egyházmegyei képviselőket, a gyűlést megnyitja. Egyik világi jegyzői hivatal betöltése végett még a mult év őszén beadták a presbyteriumok szavazataikat,