Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-05 / 22. szám

BELFÖLD. A szatmári egyházmegye közgyűlése. — Kiss Áron kibucsúzása. — A szatmári egyházmegye ápril hó 21-ik napján tartotta tavaszi rendes közgyűlését Fehér-Gyarmaton. E gyűlést az egyházmegyére nézve nagy jelentőségűvé s az egész hazai reformátusságra nézve érdeklődést keltővé tette Kiss Áronnak, a tiszántúli egyházkerület újonnan választott püspökének 32 éven keresztül viselt esperesi hivataláról való lemondása s az egyházmegye közönségétől való bucsűvétele. A távozás, az érzékeny veszteség feletti bánat, s egyúttal a megérdemelt kitüntetés feletti öröm vegyes érzelmei között gyülekezett össze, a mondott napnak reggeli óráiban, a végtelenül kellemetlen idő dacára is, csaknem teljes számban az egyházmegye lelkészi és tanítói kara, az egyes egyházak képviselői s a környék intelligenciája, felekezeti külömbség nélkül. Maga a püspök, a szomszédos Zsarolyánban, veje családjánál tölté a megelőző éjt; honnan reggeli 9 órakor, Isaák Dezső egyházmegyei gondnok s orsz. képviselő fényes fogatán, a Fehér-Gyarmatnál elébe jött lovas-bandérium és uri fogatok által kisérve tartá bevonulását az ezen alkalomból ünnepies szint öltött csinos mezővárosba. A fehér-gyarmati határszélen a járás főszolgabirája, a város végén felállított diadalkapunál Sárkány Dániel helyettes lelkész, a szintén diadalkapuval, virágokkal s zászlókkal díszített lelkészlakon pedig a helybeli, még csak két nappal azelőtt odaköltözött ifjú lelkész: Fábián Károly fogadták s üdvözölték. Délelőtt 10 órakor vonultak be az egyházmegyei közgyűlés tagjai, élükön a szeretett püspökkel, a templomba, mely már akkor szorongásig megtelt helybeli és vidéki közönséggel. A »Jövel Szentlélek Úristen« eléneklése után felállott a tanácskozó asztal fejénél a galambősz, de athletai termetű püspök s miután buzgó alkalmi imával a gyűlést megnyitotta, tartott egy, az egyházmegye papságához s az egyházmegye nagy közönségéhez intézett búcsúbeszédet, melyben egy emberöltön át viselt esperesi hivataláról lemondott, egyúttal megígérve, hogy ezen gyűlést még mint esperes vezetni fogja. E beszéd folyama alatt, az élet küzdelmeiben megedzett férfiak közül is sokan fojtották vissza és morzsolták szét a meghatottság jeleként kiperdült könyeiket. Ezután Isaák Dezső egyházmegyei gondnok sikerült beszédben sorolta fel Kiss Áronnak az egyházmegye hosszas szolgálatában szerzett érdemeit. »Mi voltál te nekünk — mondá többek között — arról bizonyságot tesz egyházaink s iskoláinknak a felvirágzás felé tett nagyszerű haladása, valamint az egyházmegyénk területén levő középiskolánk és felső leánynevelő intézetünk felállítása, melyek mind a te fáradhatlan munkásságod mellett s bölcs kormányzásod alatt létesültek s mind olyan emlékek, melyek köztünk örökre fent fognak maradni.« E tetszéssel fogadott beszéd után átnyujtá az egyházmegye nagy közönségének önkéntes adományaiból vett emléktárgyakat, két tömör ezüst kandelábert és egy remekmívű tenta- és porzótartót, aranytollal s középen az igazság istenasszonyának szobrával, szintén vert ezüstből. E nagy értékű emléktárgyakért a püspök meghatottan, s az emléktárgyak jelentőségének az ő működésére való vonatkozását felölelő beszédben mondott köszönetet. Az emléktárgyak átadása után a tanácsbirói s általában az egyházmegyei tisztikar nevében Beczkes József legidősebb papi tanácsbiró, tisza-kóródi lelkész, az egyházmegyei papság nevében pedig Biki Károly györgyteleki lelkész s a »Reformátusok Lapja« szerkesztője mondott egy szépen átgondolt s remekül előadott beszédben Isten hozzádot az esperesi széket elhagyó s körünkből magasabb hivatáskörbe távozó főpásztorhoz. Ez volt a búcsúvétel legérzékenyebb pontja. Egy mélyen megindító családi jelenet az Isten házában! Midőn nem a családnak valamelyik felnőtt sarja, de maga a családfő, a fentartó oszlop búcsúzik a szeretett családtól, a kikkel 53 évig egy fedél alatt lakott s kikért 32 éven keresztül munkálkodott. Az ősz Kiss Áron hangját igy még nem hallottuk remegni. Bámulatos lelkierővel küzdé le azonban megindultságát paptársaihoz, gyermekeihez intézett válaszában s biztosította őket, hogy azon magasabb munkakör, hová a kerület bizalma szólítá, az 53 év alatt összeforrt kapcsot szét nem szakíthatja. A tanítói kar nevében Kötay Lajos szatmári tanító s a »Szamos* cimü lap szerkesztője üdvözlé még igen sikerült beszédben, a kerület legelső tanítóját. Ezután a püspök megtevé szokásos esperesi jelentését, melynek két legkiemelkedőbb mozzanata az, hogy a szatmári gimnázium, államsegély nélkül, tisztán egyesek áldozatkészségéből, a mult évben teljes főgimnáziummá egészíttetett ki, ugy hogy a két szárny nyal biró kétemeletes, tetején csillagászati observatoriummal ellátott s a modern kor igényeinek megfelelő intézet az egyházmegyének méltó büszkesége. *) Másik örvendetes mozzanat, hogy a szatmári felsőbb leánynövelde az egyházkerület segélyével államilag elismert felsőbb leányiskolává alakíttatott át. Az esperesi hivatal betöltésére vonatkozó szavazatok május 15-dikéig beadandók. A szavazatok felbontása után egy rendkívüli egyházmegyei gyűlés hivatik össze, amikor is az uj esperes hivatalába fog iktattatni. Addig is az esperesi hivatal ellátásával Beczkes József, legidősb tanácsbiró megbizatik. Ezután az elhunyt Csepelyi Miklós helyébe Vállyi Árpád, országgyűlési képviselő s egyházmegyei tanácsbiró, egyházkerületi képviselővé választatik, ki a személye iránt nyilvánuló bizalmat meleg és sok reményre jogosító beszédben köszönte meg. Az üresedésben levő tanítói állomások betöltése feletti intézkedés, az egyházmegyei lelkészjelölő bizottság megválasztása s a közalapot kezelő bizottság jelentésének meghallgatása után, a még elintézetlen tárgyak *) Az elismerés meleg örömével jegyezzük itt meg, hogy a kiegészítés körül szerzett érdemekből az oroszlán rész az alapgyüjtő bizottság elnökét, Tabajdi Lajos szatmári lelkészt s egyházmegyei tanácsbirót illeti meg. G. S. U