Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-05 / 22. szám

hogy ezen nagy testület sok ezrei az éhezéstől megmentessenek ! Ez idő szerint nincs olyan hivatalnoki osztály, melynek tagjai az általuk végzett nehéz munka fontossága, idő és érdembeli értékéhez képest olyan megalázólag csekély javadalmazásban részesüljenek, mint a néptanítók és nincsen oly hivatalnoki testület, mely nyomor tekintetében a néptanítókkal csak távolról is összehasonlítható lehetne. Talán soha jogosabb panasz nem nyert nyílt kifejezést, mint a néptanítók joga a kenyérért. A milyen megnyugvással és bizodalommal vettük a közoktatási magas kormánynak azon biztató igéretét, hogy méltányos kívánalmaink a közel jövőben kielégítést nyernek és a milyen igaz örömmel volt jogunk remélni és várni, hogy most, midőn az állami háztartás egyensúlya helyre állott, néptanítóságunk minden tagjának legalább a ' szerény megélhetés előfeltételei biztosítva lesznek: olyan kínos volt meglepetésünk és fájdalmas csalódásunk, midőn szórói-szóra olvashattuk a közoktatásügyi m. kir. miniszter úr javaslatát, mely a tanítói fizetés minimumát továbbra is a régi, ezelőtt 24 évvel megszabott 300 frt, illetve 200 frtban javasolja fentartani! Odaadó munkásságunk, az általunk szolgált nemzeti szent ügy, tudományos képzettségünk és hivatali állásunk erkölcsi értékének ilyen fizetéssel való jutalmazása a szégyen pirját kergeti arcunkba. Midőn látjuk, hogy az állam minden más hivatalnoknak fizetését a közszükség és lehetőséghez képest ismét emeli s a tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló (f. é. julius hóban hatályba léptetni szándékolt) törvényjavaslatban a Xl-ik rangosztályba sorozott alsóbb rendű hivatalnokoknak — a kiktől a minősítési törvény félannyi idő alatt megszerezhető tudományos képzettséget láván meg, mint a néptanítótól — lakáspénzen kívül 500—700 frt fizetést biztosít, továbbá ugyanezen törvényjavaslat szerint az altisztek és hivatalszolgák illetményei szabad lakáson és 60 - 80 frt értékű mellékilletményeken kívül 300—500 frt között váltakoznak és csupán a segédszolgák fizetése szabatott meg (250 frt és 30 frt ruhaátalány) a tanítókéval egyenlő mértékben: lehetetlen, hogy föl ne lázadjon a tanítóság önérzete és a keserű csalódás sértett hangján ne tegye kérdésbe: vájjon mivel érdemélte meg, hogy az ő előképzettsége, hosszas tanulmányai, fárasztó munkája, az állam és társadalom javának előmozdítását eredményező buzgalma még annyira sem értékeltetik, mint a csupán irni és olvasni tudó postaszolga levél kézbesítése, az irodaszolga söpregetése és a fogházi Őr kulcszörgetése P Vájjon mivel érdemelte meg, hogy önmagát és családja tagjait még csak úgy sem tudhassa táplálni, mint az állam a fegyenceket ? 300 frt évi fizetésből egy napra átlag csak 83 kr jut; ebből pedig hivatalnoknak, intelligens egyénnek, főleg ha családos is, (pedig a néptanító családalapításra csaknem kényszerítve van) csak valamennyire tisztességesen megélni ma már teljes lehetetlenség. 300 frt fizetés intelligens ember családját csupán az éhhaláltól mentheti meg; de fizetésnek nem nevezhető. A törvényjavaslat megokolása a 300 frt minimum további fentartása mellett azzal is érvel, hogy a külföldön a néptanítók hasonló vagy még kedvezőtlenebb anyagi viszonyok között élnek, mint hazánkban és példákat hoz fel egyes országok tanítófizetési minimumáról. Csupán a törvényes minimumról a tényleges állapotokra következtetni, sokszor tévedéssel jár. Igy van ez az említett megokolással is. Ausztriában a tanítói fizetések tényleg magasabbak jóval, mint nálunk. Csehországban a fizetési minimum pedig 600 forint, Poroszországban, mely ország első ismerte föl a népiskoláknak az állami belterjes fejlődésre nagy hatását, az uj iskolai törvényjavaslat szabad lakáson kívül 1000 márka kezdő fizetést állapít meg úgy, hogy az 1600 márkáig vagyis 600—950 forintig emelkedhetik. Baden nagyhercegségben az uj népiskolai törvény 1100 márka kezdő fizetést (660 frt) 27 évi működés alatt 1800 márkára emelkedőleg (1080 frt) állapít meg. A német birodalomban a vidéki tanítók fizetésének átlaga 855 márka, (512 frt) a városiaké pedig 2250 márka (1350 frt). Sőt hogy egészen közel fekvő példát említsünk, a mi Horvátországunkban (mely népoktatásügyét az anyaországtól függetlenül intézi) a fizetési minimum 400 frt, hét izbeni 50 frtos korpótlékkal; tehát 750 frtig emelkedhetik. És ezzel szemben áll a közoktatásügyi miniszter úr javaslata csak 300 frt alapfizetéssel, mely legfölebb 480 forintra emelkedhetik! Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy tekintettel arra, miszerint a megélhetési föltételek igen nehezek és folyton nehezebbeké válnak; tekintettel arra, hogy a népoktatásügy miseriái szoros összefüggésben vannak a néptanítók nyomorúságos helyzetével ; tekintettel arra, hogy az állani alantasabb rendű tisztviselőinek ellátásáról is viszonylag elég jól gondoskodik ; —• végül tekintettél arra, hogy az eddig a IX. illetve X-ik rangosztályba (napidíjosztályba) sorozott tanítókkal egyenrangú állami tisztviselők középfizetése 1200 frt és 24.0 frt lakpénz, illetve 000 frt fizetés és 200 frt lakpénz: egyáltalában nem csigázzuk magasra igényeinket akkor, midőn elvben fentartva a X-ik rangosztályba sorozásunkat, a tanítói fizetés minimumát 600 frtban kérjük megállapítani a rendes tanítóra és 400 frtban a segédtanítóra nézve. A mi a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat egyéb intézkedéseit illeti, arra lehető rövidséggel a következőket adjuk elő. Óhajtadnók, hogy a javaslat 2. §-ában biztosított ötödéves korpótlék nem a most érvényben levő s az állami iskolák tanítóira vonatkozó szabályzat értelmében lenne biztosítva; mert e szabályzat szerint a tanítói fizetés csak a huszadik működési év után emelkedik 420 frtra, s így azon tanítókra, kik 300 frt alapfizetést és 100 frt helyi pótlékot kapnak, valamint azokra, kik 400 frt alapfizetéssel birnak, huszadik működési évök betöltéséig épen semmi fizetésjavulást sem helyez kilátásba; a huszadik év végével is, minden addig töltött évre csupán egy-egy forint későn kapott alamizsnát rendelt, — hanem kérjük, hogy a korpótlék megadása minden alapfizetés, vagy legalább is 600 frt után kötelezőnek kimondassék. A javaslat 3. §-a is hátrányos intézkedést tartalmaz, mert továbbra is megengedi, hogy a tanítói fizetés készpénzen és földhaszonélvezeten kívül terményjárandóságból is álljon; legfölebb arra kötelezi az iskola fentartóját, hogy ha a terményfizetést legkésőbb minden év október végéig ki nem szolgáltatná, két ízbeni mulasztás esetén annak értékét készpénzben lesz köteles fizetni, A ki tudja, hogy a néptanítók az úgynevezett buza, kétszeres, rozs, árpa, tengeri stb. fizetés gyanánt milyen meghatározhatatlan nevű keveréket kapnak igen-igen sok helyen, s a ki tudja hogy ezeken kívül a tanítóknak csirke, tojás, bor, gyertya, fagygyú s más olyan cikkek is képezik fizetésök alkatrészét, melyek, (ha mindjárt az iskolafentartó által szedetnek is be) lényegileg a tankötelesek iskoláztatóival szemben alárendelt helyzetben levőnek