Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-05 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az ólöfizetéBi és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám. ára 20 kr. Az ev. ref. bölcsészeti és theologiai fakultás. Március 31-ike volt, midőn Kiss Áron ur, a tiszántúli egyházkerület nagyérdemű és lelkes püspöke, egyetemes ev. ref. egyházunk életére egy hosszú századokra kiható indítványnyal lépett elő. Valamint 10 éve a debreczeni zsinat, monda, amikor a közalapot megteremtette, oly maradandó intézménynek vetette meg alapját, amelynek működése már eddig is igen üdvösen hatott magyar ref. egyházunk életére, de a melynek áldásai mégis majd a későbbi jövőben fognak határozottabban és dúsabban mutatkozni: ez a jelenlegi zsinat is örökítse meg emlékezetét egy oly intézménynyel, amely egyházunknak szellemi életére, súlyának és jövőjének biztosítására á távol időkre is áldásosán ki fog hatni. Létesítsen a zsinat, és pedig a debreczeni főiskolában, ahol annak annyi, ugy anyagi mint szellemi előföltételei már is jó részben megvannak, egy egyetemi szinvonalon álló bölcsészeti fakultást és vele kapcsolatban, amire már is oly égető szükségünk van, egy ev. ref. tanárképző intézetet. A nemes hévvel és alaposan megokolt indítvány, amely a zsinat tagjainak nagyobb része előtt különben sem volt egészen ösmeretlen, hisz a tiszántúliak már értekeztek is ez ügyben, teljesen rokonszenves fogadtatásban részesült; és ha az eszme az egyes zsinati atyák homlokára a gondnak némi árnyékát vethette, azt nem a gondolat ellenzésének, hanem az intézmény létesítésének anyagi nehézségei kelthették. Igy került a kérdés, amely ekkor Kiss Áron, gr. Degenfeld József és Tóth Sámuel urak nevében adatott be, az ápril 2-iki zsinati ülés elé, ahol az azután beható tárgyalás után határozat tárgyává is lett. Azonban a meglehetősen összevágó hangulatba csakhamar némi disszonancia vegyül, amely már előzőleg egy részleges értekezleten vala hallható, de teljességében csak az ápril 2-iki ülésen mutatkozott. Itt ugyanis Szász Domokos ur, Erdély buzgó püspöke, bő indokolásában fejtegette, hogy egyházunknak valóban egyik fő-főérdeke egy egyetemi szinvonalon álló teljes bölcsészeti fakultás és ennek testvére a ref. tanárképző intézet, hogy erdélyi testvéreinknek már nem is mai, hanem szinte másfél évtizedes vágyuk amaz intézmények létesítése, de erős akaratuk anyagi erejök gyengeségén megtört, habár a célra már nem épen csekély összeget gyűjtöttek is; kijelentette, hogy ő és erdélyi társai föltéllen hívei a Debreczenben létesítendő bölcsészeti fakultásnak és tanárképzőnek s ezért nemcsak a rendelkezésökre álló jelentékeny összeget testvéries készséggel felajánlják ő és társai amaz intézetekre, hanem egyházkerületük egész buzgósággal meghozza azokra ezután is a tőlük telhető segítséget. De Erdélynek — folytatja püspök ur — nem kevésbé melegen és régóta táplált vágya, hogy Kolozsvárott, mint erre leghivatottabb helyen, lehetőleg kapcsolatban az ottani tudomány-egvetemmel egy, szintén egyetemi színvonalra emelt theologiai fakultása legyen. E jogosultságot Erdélynek, mint a magyar protestántizmus ősi fészkének nemcsak történeti múltja biztosítja, hanem az a tény is támogatja, hogy Erdély e célra immár 100,000 frttal és a fakultás elhelyezésére oly két épülettel rendelkezik, amelyekben internátus esetére 150 theologus ifjú és 4 tanári család kényelmesen elhelyezhető s végül ily értelmű határozati javaslatot nyújt be. Tagadhatatlan, hogy e szavak itt és ott nem hangzottak el hatás nélkül. Voltak, akik igaz örömmel vették, mert hisz melyik jó református szive ne örvendene, ha egyházának bármelyik tanintézetét egy varázsigével a legfelső fokozatra emelhetné? De viszont voltak, és ha nem csalódom ezek képezték a többséget, akikben ha ösmert szegénységünk mellett a debreczeni fakultás létesítése is komoly aggodalmakat keltett, ezeket most egyenest gondolkodóba ejtette az a bizonyára önként feltóduló kilátás, hogy csekély erőnket szétforgácsolván, majd egyik tanintézet sem üti meg a kellő mértéket, s a midőn sokat markolunk, keveset szorítunk. Emelkedtek is figyelmeztető, óvatosságra intő, sőt a kolozsvári terve-43