Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-21 / 20. szám

közönség .jelenlétében. Erkel és Szotyori Nagy Károly az orgonáról elismeréssel nyilatkoztak s a lelkesült hívek az uj orgona kísérete mellett a szokásos egyházi énekeken kívül a himnuszt is elénekelték. * Greifswaldi keresztyénség. Ez évi József-napra házam egy barátjának fiától, ifjú Bierbrunner Gusztáv greifswaldi theologustól egy gratuláló levelet kaptam, a melyben bár röviden, de elég érdekesen rajzolta a greifswaldi keresztyénséget, különösen a greifswaldi egyetem tanárait és theologusait, ugy hogy ezt az ismertetést érdemesnek tartom nyilvánosságra hozni. Leginkább érdekelheti ez az ismertetés a külföldi egyetemeket látogatni óhajtó theologiai ifjúságot. A greifswaldi egyetemen — egy órányira a keleti tengertől — jelenleg a fentemlített Bierbrunner Gusztávon kívül még egy bácskai protestáns ifjú tanul szép stipendium mellett.* S most nem mulaszthatom el — irja többek közt — hogy magamról s itteni életemről is ne irjak egy pár sort. Greifswaldba érkezésem után eleinte roppant elhagyottnak éreztem magamat, s hamar elfogott a honvágy. A németek nem oly közlékenyek mint a magyarok s a diákok egy cseppet sem törődnek egymással; a mellett a tanárok között se találtam rokon kebelre, mert ezek annyira el vannak telve önmagukkal s erős mély hitükkel, hogy az olyan embert, ki természetes esze szerint igyekszik felfogni a vallási dolgokat, nem is tartják keresztyénnek, s nem is tartják érdemesnek az igy elveszett bárány megmentésén fáradozni. Lassanként azonban hozzászoktam a dolgok ilyetén állásához, s hogy mégis profitirozzak valamit a németektől, beléptem a misszió-egyletbe, melynek keretében szűkebb körben az úgynevezett »Kriinzchen für innere Mission«-ban, a hol nyolcan vettünk részt, a diakonissa intézményt tanulmányoztam. E közben megismertem azon bámulatos tevékenységet, melyet különösen itt Pomerániában fejtenek ki a belmisszió és pastoralis terén egyes papok, egyházak, egyesületek ; s csak az fájt, hogy ők, mielőtt segítséget nyújtanak valakinek, mindig megkérdik, vájjon »posítiv ehristlieh* gondolkodású az illető. Ők csak posítiv ehristlieh tevékenységet méltatnak s a humanistikus intézményt megvetendőnek tartják ; ez egyoldalúság, melylyel nem akarnak felhagyni. Ami a deák-életet illeti, az nekem épenséggel nem tetszik, mert még az egyenlő fakultásbeliek között sincs egységes közszellem, ép az előbb említett egyoldalúság következtében. Az egyik egyesület posítiv ehristlieh, a másik antisemita, egy harmadik materialista, a negyedik atheista, az ötödik nem hisz semmit, a hatodik csak a sört és a dalt szereti s a többi, s egymást kölcsönösen gyűlölik, megvetik. No, ez nem nekem való, s örülök már azon időnek, midőn ottan leszek ismét, ahol van legalább kollegiális szellem. De tán nagyon is sokat irtam már, s azért jó lesz soraimat zárni. Fogadja stb. B. G. theologus. Közli : Kármán József. * Gyászrovat. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Dr. Kacziány Géza, a budapesti ref. főgimnázium tanára maga és gyermekei: Ella és Aladár, továbbá apósa : Oroszi Miklós, sógornői: özv. Csukás Benjaminné Illyéssy Ida és Oroszi Hermine s öcscse Csukás Endre s a többi rokon nevében mély fájdalommal jelenti, hogy drága hű hitvese, a legszeretőbb édes anya, legjobb leány és leggyöngédebb testvér: Kacziány Gézáné Oroszi Vilma hosszú hervadás után, a rámért szenvedéseket egy ártatlan lélek nemességével viselvén, a Feltámadás ünnepén, húsvét szombatján, f. hó 16-án Nógrád-Verőczén örökre lehunyta szemeit. Földi maradványait e hő 18-án d. u. 472

órakor helyezzük másfél év előtt elhunyt drága jó anyja porai mellé, a nógrád-verőczei protestáns sírkertben. Budapest, 1892. április 16. — Decsy Dénes makádi lelkész, f. hó 15-én Makádon elhunyt; özvegyet és számos gyermeket hagyott hátra. ADAKOZÁS. Ballagi-alapra: SzaJcács Mózes sz.-udvarhelyi főgimn. igazgató Kenessey Béla theol. tanár által 2 frt. — A 12. számban kimutatott adakozás hozzászámításával, jelen közlés összege 6 frt. Kiadóhivatal. Ballagi arcképre: Szakács Mózes sz.-udvarhelyi főgimn. igazgató Kenessey Béla theol. tanár által 3 frt. — A 12. számban kimutatott adakozás hozzászámításával, jelen közlés összege 6 frt. Kiadóhivatal. Az adonyi reform, fiókegyház alaptőkéje javára alulirtnál, mint ezen egyháznak volt alapító Curátoránál, következők voltak kegyesek adakozni: Báthory István 1 frtot, Frank Lajos 1 frt, dr. Pécs Imre 1 frt, Matolcsy Károly 1 frt, Putnoky Rezső 1 frt, Piskóty István 50 krt, Hegedűs Károly 1 frt, dr. Neumann Izidor 1 frt, Konkoly Adorján 50 krt, Zámbó János 1 frt, nt. Takáts József 1 frt, Nagy József 50 krt, Kováts Áron 1 frt, Tor Sámuel 1 frt, Szvacsina Gyula 1 trt, Elefánt László 40 krt, Rupp Frigyes 40 krt, Szabó Nándor 50 krt, N. N. 20 krt, Spotkovszkv Gusztáv 50 krt, N. N. 1 frt, Botló Jónás 50 krt Hartyáni Imre 1 frt, Vindisch János 1 frt, N. N. 1 frt, N. N. 1 frt, Kulcsár Ferencz 50 krt, Kováts István 1 frt, Szúnyog Károly 20 krt, Szalay László 50 krt, dr. Aranyi Lajos 65 krt, Antal István 20 krt, Dely Károly 50 krt, Pálinkás Vilmos 50 krt, Dobos János 2 frt, B. Molnár András l frt, Fabianek Vilmos 50 krt, a czeglédi reform, egyház pénztára 3 frt, Varga Mihály 1 frt, Laczkovits László 50 krt, Dely Béla 50 krt, Bezzeg Pál 50 krt, N. N. 20 krt, Szalay Sándor 50 krt, ifj. Dobos Pál 50 krt és N. N. 20 krt. Összesen :T35 frt 45 krt. — Ezen összeget a már előzőleg általam adományozott s az adonyi takarékpénztárban kezelt alaptőkéhez leendő csatolás és további gyümölcsöző kezelés végett ezen takarékpénztárban helyeztem el. Czegléd, 1892. március 28. Ballay Győző, kir. aljárásbiró. Pályázat. A felső-szabolcsi egyházmegyébe kebelezett berencsi ev. ref. egyház IV-ik osztályú lelkészi állomására, melynek évi javadalmazása hivatalos becslés szerint 500 forintra megy. A kellőleg felszerelt kérvények f. évi ápril 27-dik napjáig Nyíregyházára, Lukács Ödön felső-szabolcsi espereshez küldendők. Debreczen, 1892. évi ápril 14-én. Kiss Áron, püspök.