Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-21 / 20. szám

más hitfelekezetűek előtt is gyakran emlegetnek. Nem más, mint a határtalan nagyravágyás. Könnyű szerrel, párnapi fogság által akarnának oda jutni, a hová mások csak hosszas előkészület után, tudomány, erkölcsi s szellemi erejök által emelkednek. Hiszen ha ők valóban a martyr korona után óhajtoznak, miért nem mennek Afrika sivatagjaira ? Legyenek a vad népek közt hittérítők, meg lehet, hogy a kannibalok felfalják őket, s igy céljokat elérhetik. De nekik az ilyen martyrumság nem tetszik, ők csak hitvédőknek szeretnének tartatni, hogy a kanonoki székbe könnyű szerrel beülhetnének, keresve keresik az alkalmat, hogy mennél nagyobb törvénybeütköző dolgot követhessenek el. Épen most értesít egy lelkésztársam, hogy Alcsúthhoz tartozó egyik pusztán, egy házasulandó ifjú nála jelentette be áttérési szándékát, csak azért, mert esetleg az ő egyházában született, ő utasította hozzám. »E1 is ment önhöz — igy folytatja — s onnan visszajött, hogy azt mondták Alcsúthon, itt született, tehát ide tartozik. Én ismét elküldtem. És most azt hallom, hogy február 28-án a plebánus megesküdtette. Tudassa velem, hogy ott önnél voltak-e hirdetve ?« Nem a törvény vakmerő arculcsapása-e ez? Én ezt meg nem merném tenni, mert egyházi felsőbb hatóságom szigorúan megbüntetne, de a plebánus ezáltal reméli püspöke hajlamát megnyerve, a kanonoki székbe való beülését lehetővé tenni. Még nem volt alkalmam ez ügyet megvizsgálni. De bármint akarják is ezek a fanatikus hecc urak a törvény sértegetésével maguk iránt a figyelmet felhívni, meg vagyok győződve, hogy céljukat el nem érhetik, mert minden mivelt igazi katholikus elfordul tőlük, s minden ultramontán szédelgéstől. A primási ajkról elhangzott »pax« meg fogja teremni áldásos gyümölcsét előbb-utóbb. Egy mivelt, hazáját igazán szerető róm. katholikusról sem lehet feltenni, hogy a rozsnyói és fehérvári püspökök körleveleit aláírnák, de meg a mult századok setét felhői is elvonultak, s többé soha oly alakban vissza nem térnek, vissza nem térhetnek; mutatja ezt Fehérmegye kir tanfelügyelőjének 88/892. sz. a. kelt levele, melyet másolatban velem is közlött s itt egész terjedelmében van szerencsém közzé tenni, mint olyan intézkedést, mely erélyessége s törvényessége által mindenkit kielégíthet, bármily vallású legyen is, ha a törvényt mint igaz honfi tiszteli, csak ezeket a fanatikusokat nem. Másolat. Fejérmegye kir. tanfelügyelőségétől. 88/892. szám. Főtisztelendő Rácz Endre plébános urnák, mint a róm. kath. iskolaszék elnökének! Alcsúthon. Összefügésben f. évi január 30-án 3/892. sz. alatt Vida Jolán ev. ref. hitvallású tanköteles növendék iskolába járására vonatkozólag, Főtisztelendőséged által kiállított bizonyítványnyal: nekem nincs ugyan semmi kifogásom az ellen, ha imént nevezett tanköteles szülőinek akarata folytán, a Főtisztelendőséged igazgatása alá tartozó iskolát rendesen látogatja, de tekintettel egyrészről azon körülményre, hogy többször említett Vida Jolán, a bemutatott és j. alatt ide csatolt keresztlevél tanúbizonysága szerint, már a folyó tanév tartama alatt, vagyis 1891. december 8-án érte el életének 12-ik évét és ennélfogva tanulásának és ismereteinek lehető befejezettségére való tekintetből, a mindennapi iskola rendes látogatására kötelezendő; de figyelemmel másrészről az iskolának fentartó lételemét képező fegyelemre is, mely fegyelemre egy nagynevű paedagogus iró szavai szerint az iskolának ép oly nagy szüksége van, mint a malomnak vizre, és mely fegyelem teljesen felbomlanék, ha minden gyermek születésének 12-ik évfordulója napján egyszerűen hátat fordítana az iskolának; figyelemmel végül a nagyméltóságú vallás- és közoktatás m. kir. minisztériumnak hasonló ügyben 1891. február 16 án 28. sz. a. hozott és Főtisztelendőséged előtt eléggé ismeretes döntvényére : mig egyrészről ezennel elrendelem, hogy Vida Jolán a mindennapi iskolások névjegyzékébe vétessék fel és az említett iskolába való pontos és rendes járásra birság alkalmazása mellett is kényszeríttessék, másrészről meghagyom, hogy saját hitfelekezete mindennapi iskolázásai számára előirt vallástani órákat szintén — szüleinek különbeni megbírságolása terhe mellett — rendesen hallgassa. Midőn Főtisztelendőségedet jelen rendeletemnek szigorú végrehajtásáért és lelkiismeretes keresztülviteléért első sorban is felelőssé teszem, egy alkalommal arról értesítem, hogy jelen levelem tudomás és miheztartás végett, az ottani ev. ref. hitvallású lelkész nagyt. Mészöly Győző úrral hiteles másolatban, mai szám és kelet alatt szintén közöltem. Fogadja stb. Végül megjegyzem, hogy midőn a tanfelügyelő úr másolatban velem közlött ezen levelét megköszöntem, nem hallgathatom el az igazság érdekében azt, hogy a helyi-káplán, tisztelendő Rácz Endre ur céljai elérésére hivatalos levelében a valóval ellenkezőt merészelt állítani; ezt irtam: »Méltóságod azon rendelkezésének, hogy Vida Jolán a mindennapi iskolások névjegyzékébe vétessék fel, alapja nincs, minthogy ev. ref. vallású Vida Jolán a róm. katholikus mindennapi iskolába rendesen járt«. Mészöly Győző. REGISEGEK. Adat dunamelléki egyházkerületünk 1725, évi gyűléséhez. Tudvalevő dolog, hogy III. Károly uralkodása a protestánsokra nem valami kedvező folyású vala és hogy ő »csak kegyelemből* erősítette meg az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket. Az 1714/5. országgyűlés 30. és 31-ik cikkelyei több rendbeli megszorító intézkedéseket tesznek, melyek között egyik legnevezetesebb az, hogy megtiltatik a királynak tudta és beleegyezése nélkül bármi néven nevezett nagyobb egyházi gyűléseket tartani a protestánsoknak. A dunamelléki egyházkerület, ha tartott is azután gyűlést, az korántsem úgynevezett »generális synodus* volt, melyet az egyházkerület összes papjainak egyeteme alkotott korábban, hanem a püspökön és generális nótáriuson kívül egy-két esperes, assessor s néhány pap jelen-