Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-21 / 20. szám

lelkészeket állítsunk az egyetem erején az egyetem hasznára. Bontsuk ki és lobogtassuk meg az evangéliom tiszta levegőjében a zászlót, melyet e Lap szerkesztője után Czinke István lelkésztársunk kezd bontogatni. Vessünk számot egyszer magunkkal: a népszámlálás alapján vegyük számba a lelkeket akárhol, akárhányan legyenek is, hiszen egyes szalmaszálakat könnyebben magával ragad a forgó-szél. mint egy kazalt; ne csak ezt, hanem amazt óvjuk felsőbb gonddal. A közlekedés könynyűsége mozgósítja híveinket is, elszélednek idegen nyájak közé, s ha mi nem gondolunk velük, mint száradt levél hullanak le egyházunk élő fájáról. Ha az ily kimutatás elkészülne, akkor döbbennénk meg igazán, mennyi az oldott kéve, hogy pusztulunk, veszünk. Vezéreket azért a végvárakba! vallástanítást bármi áron a veszélylyel fenyegethető intézetekbe, vándorlelkészeket az idegen nyáj keblében elszórt bárányok felkeresésére! ne mindig csak faragjunk, fürjünk, hanem fogjunk hozzá az építéshez is, különben 99 oka leend, hogy mint oldott kéve szél hulljon egyházunk, vagy csak névben él majd s többé nem leend. Mitől óvjon meg bennünket az ősi felelevenedő buzgóság szent tüze! Nagyváty, 1892. április 15. Morvay Ferencz, ref. lelkész. ISKOLAÜGY. »Magyar Protestáns Néptanító.« Elnöki jelentés. A magyar ref. tanítók országos állandó bizottsága f. hó 13-ára hirdetett közgyűlése, a biz. tagok elégséges számban meg nem jelenése miatt megtartható nem levén, a megjelentek, a tanácskozásra kitűzött tárgyban — annak halaszthatlan sürgős voltára tekintetből — elnökileg teendő intézkedésre hívtak fél. Tárgya lett volna e közgyűlésnek a magyar ref. tanítóság szaklapja, a »Magyar Protestáns Néptanító« sorsáról való intézkedés, mert mind a kiadó Mébner Vilmos — megelégelvén a tetemes mennyiségű anyagi áldozatot — lemondott a lap további kiadásáról, mind a szerk. dr. Kerékgyártó Elek — megszaporodott gondjai miatt — visszalépett a szerkesztői teendők ellátásától. Szaklapunk élete tehát a lét és nem lét ködös áthmoszférájában lebegett. Az előfizetők száma oly csekély volt, hogy az ebből befolyó bevétel a kiadás költségeinek felét is alig fedezhette volna. Központi pénztárunk üres, tehát a hiányzó összeg pótlását illetőleg arra sem számíthattunk. Egyetlen menekvési út állott előttünk a beteg életének tovább nyújtására: hogy kimeneküljünk vele a vidékre, hol olcsóbbak a fentartás eszközei. De az e célból tett lépéseink is egyenként mind meghiúsultak. Már ott álltunk a haldokló felett, mikor egy mentő eszme uj reményt adott. »Az iskola mindenestől fogva az egyház testéhez tartozik«, mondja egyik kánonunk. Az egyház tehát az iskolának fentartója, édes táplálója. Vonuljunk az ő védő szárnyai alá; vegye oltalmába az egyház lapja a mi betegünket s segítsen az ápolgatásban, míg ismét lábra állhat. Ez volt a mentő eszme. A »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« felelős szerkesztője és tulajdonosa, nt. Szőts Farkas úr felfogva a kérés jogosultságát, nemes áldozatkészséggel ölelte fél az eszmét s tárgyalásokba bocsátkozott a modus vivendi felett. E tanácskozásoknak lett aztán az a kellemes eredménye, hogy most jelentésemet e b. Lapokban tehetem már meg a magyar ref. tanítósághoz. Megállapodásainkat a következőkben jelezem: 1. Nt. Szőts Farkas úr felvette lapunkat védő szárnyai alá — és pedig minden tartozékaival együtt a béltartalmat illetőleg, kivéve a didaktika azon részét, mely a gyakorlati minta-leckékkel foglalkozik. "Léhát, megmarad neve és tartalma is, de táplálásáról nekünk kell gondoskodnunk. Azért tisztelettel kérem munkatársainkat, hogy a régi bizalommal ezután nt. Szőts Farkas szerk. és kiadó úrhoz forduljanak, aki szintoly melegséggel, jóakarattal és önzetlen szeretettel fogadja mindnyájunkat, mint volt szerkesztőnk fogadta! 2. Az anyagi részt illetőleg kegyes volt megajánlani nt. Szőts Farkas úr, hogy azoknak, akik több vagy kevesebb időre előfizetési díjaikat már beküldték, azon időre a Lapot minden díjtöbblet követelése nélkül küldeni fogja. Új tanító-előfizetőknek szintén kedvezményes áron küldi 6 forintért. 3. E ránk nézve nagybecsű megoldása a lap szorongatott helyzetének azonban csak a f. év végéig fog tartani. Ez idő alatt gondoskodjék a ref. tanítóság országos állandó választmánya a lap fentartást illetőleg új eszközökről, akár ennek állandósításáról. Tiszteletteljesen kérem azért a magyar ref. tanítóságot, fogadják e megbecsülhetlen kedvező helyzetet bizalommal, csoportosuljanak a »Prot. Egyház és Iskolai Lap« köré tömegesen; támogassák ezt — ami most már a miénk is — anyagilag is, erősítsék szellemileg is, hogy lássék ki e támogatásból az összetartozóság tudatának erős érzése, a tudatos előre törekvés tanügyünk ref. szellemben való fejlesztésére és a képesség magasabb eszmék kultiválására, A munkás erőkifejtés szüli a bizalmat, a bizalom szüli a szabadelvű intézményeket s ezek együtt emelik a jólét és erkölcsi tulajdonok értékét. Munkálkodjunk tehát, hogy boldogulhassunk! Jelentésem tndomásul vételét s az abban foglaltak 39* W'