Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-07 / 18. szám

bizalmas viszonyt, melyben eddigelé az öt egyházkerület élt egymással. Szász Károly : Kötelességének tartja a dunamelléki egyházkerület indítványának védelmére kelni. Az indítvány célja a classiíicatio egyöntetűsége és azt nem az egységes tanterv adja meg oly értelemben, mint mondva volt: nem a mérték külső, hanem kipuhatolt belső jegye. Igaz, ez a mérték is felfogás szerint lehet más és más, de annyi mindig megkövetelhető legalább a második vizsgánál, hogy a kilépett ifjú gyakorlat terén szerzett, önigyekvése utján elsajátított ismerete vétessék mértékül, mert ha ezen mérték különböző lesz is évről-évre, de az egyöntetűség kérdésében mégis csak az igazi mérték. Ezért szorítkozik az indítvány a második vizsgára. Azon nehézség pedig, hogy a vizsgáló bizottság felerészben világi tagokból áll, szerinte elenyészik, mert szerepök inkább csak ellenőrzés az illető szakférfiaké mellett, kik a szellem különböző iránya daczára is épen gyakorlati kérdések föltevésében összeütközésbe nem jőnek egymással és a vizsgázót nem szolgáltatják ki a véletlennek. Tehát ez a nehézség sem foroghat fenn. Nem érti azt a föltevést sem, mely centralizációt lát az indítványban, hiszen akkor a konvent és a zsinat szintén a centralizáció érdekét mozdítják elő, mert épen ugy vonatkoznak az egyház egyetemére, mint a második, helyi viszonyoktól soha függővé nem tehető gyakorlati lelkészképesítő vizsga. Látható, hogy ilyesmi senkinek eszébe sem jutott. Abban sem volna nagy baj, ha az ifjú különböző intézetekben is folytatná tanulmányait; mert tagadhatlan, hogy a látóköre szélesbülne; de ez nem következménye az indítványnak, mint mondva volt. Egy felhozott nehézséget azonban elismer: a pénz kérdését, de nem föltétlenül, mert az ifjú első vizsgája után állomásba megy és gondoskodik a második vizsga költségeiről, mely a mai olcsó utazási rendszer mellett nem lesz valami sok, aztán ezen nehézségen lehetne könnyíteni valami módon. Ajánlja legalább elvi elfogadását az indítványnak, aztán kivitele bizassék a konventre. Révész Kálmán: Az indítványt nem fogadhatja ugyan el, de azért óhajtaná a lelkészképesítő vizsgának valami más berendezését, p. o. oly formán, hogy mináen intézet egy-egy tanárral képviseltesse magát a kerületek vizsgáin, mert erre valóban nagy szükség volna. Kovács Albert: Nem véli helyesnek, hogy e kérdésnél idegen argumentumok vétetnek elő, mint: sérti a kerületek autonómiáját, ami nem is igaz; továbbá sok költséget okoz, amelyen meg újra a zóna segít. Nem ilyesmikről, hanem csupán arról van szó: miként lehetne emelni a papi képzettség színvonalát? Hogy az indítvány törvényerőre emelése ezt előmozdítaná, azt meg bizonyítani sem kell. Mitrovics Gyula képviselő egy kis meglepetést okozott, midőn nyíltan kijelenté, hogy baj lesz, ha nem a tanára kérdi ki hallgatóját vizsga alkalmával. Nyugodt-Európában sehol senkinek eszébe sem jut, hogy ebben nehézséget keressen, sőt megkövetelik a tanulótól, hogy tanulmányait lehetőleg ne egy semesteren végezze be, mert ott nem compendiumot, hanem tudományt kérdeznek a vizsgázótól; a tudomány pedig mindenütt tudomány. Má már csak nálunk ragaszkodnak a compendiumhoz és talán — nem tudja bizonyosan— Muszkaországban. Régi magyar közmondás: amilyen a pap, olyan az eklézsia és azon értelemben igaz, hogy amilyen Magyarországon a papság, olyan az egyház egyeteme, amilyen a hollandi papság, olyan Hollandiában az egyház egyeteme. A hogy nálunk tanítnak és a hogy nálunk tanulnak: sehol a világon nincs meg. Akárhol is a professzor csak vezeti hallgatóját, utasítja, hogy ezt is, azt is hol találja meg, aztán járjon maga a dolog után. A cursus lényege bármely intézetben nálunk is egy és ha a tanuló önerején egészíti ki, mehet bátran vizsgázni akárhova, nem félhet a bukástól. Hogy miért szorítkozik az indítvány a második vizsgára ? hát bizony jó volna, ha mindkettőre kiterjeszkedhetnék, de egyelőre elégedjünk meg az egyikkel, majd 10 év múlva jőni fog a másik, ha az első jónak bizonyult. Ajánlja az indítványt elfogadásra. Gróf Tisza Lajos: Épen az indítvány ellen felhozott érvek győzték meg arról, hogy nagyon is helyén volna a második vizsga egyöntetűvé tétele, illetőleg megszorítása. Követeli ezt a kor, követeli a jogegyenlőség, az igazság és az egyazon elv alapján álló lelkészminősítés. Nem kéri, hogy épen a proponált indítványt fogadják el, csupán lényegét, akkor aztán ki lehet adni feldolgozás végett p. o. az egyetemes konventnek. Vályi Lajos mindenik szuperintendencia szabad mozgási körét meghagyni kívánja és ezen egy okból sem fogadhatja el az indítványt. Világi elnök: Bármely pályán is az egyöntetű vizsga szép elméletileg, de gyakorlatilag nagyon kevés vagy épen semmi haszna nincs. Nem látja be, miért emelné a második vizsga szigora a képzés színvonalát, ha a tanterv egysége keresztül nincs vjve. A vizsga egyöntetűsége még nincs elérve az indítvány által, mert hiszen évről-évre nem egy és ugyanazon bizottság vizsgál mindig, hanem más és más. Aztán az a szigor akár Pesten is mindig az egyénektől és nem a vizsgától függ. Az emberi gyengeség akárhányszor nyilatkozik ott, hol a szigor alkalmazása esetleg kellemetlenségeket okozna. Tehát a szigor előleges föltételezése tisztán — illúzió. Maga részéről nem pártolhatja az indítványt. Szilády Áron: Gondolkozik, hogy mi lehet oka azon idegenkedésnek, melylyel az indítvány találkozik? Talán mert a dunamelléki egyházkerület tette fel? Bármit mondjanak is, annyi igaz, hogy iskoláink elszigetelten állanak és továbbra is fenn akarjuk tartani az elválasztó sinai falat. Panaszkodunk, hogy nincs élénk és tudományos theologiai irodalmunk; de a mai körülmények közt, mikor a közvetlen érintkezés mintegy készakarva ki van zárva, nem is fog lenni soha. Révész Kálmán, tehát tanár ismeri be, hogy van valami, amit meg kell változtatni, kell bizonyos egyöntetűség már csak az itt-ott mutatkozó sokszor botrányos lanyhaság és szabadoskodás miatt is. Szemmel látható, hogy napról-napra távolodunk egymástól, utoljára nem is leszünk képesek összeszedni magunkat. Jó lesz megfontolni az indítványt, mely sok tekintetben szükséges és hasznos. A zsinat többsége a dunamelléki egyházkerület indítványát nem fogadja el. 4. A napirend második tárgya az iskolaügyi bizottság jelentése. 1. A bizottság a ref. tanároknak az állami nyugdíj tervezet ügyében benyújtott folyamodványára következő előterjesztést tesz: két éve mult a vallás- és közoktatásügyi miniszter amaz elhatározásának, hogy a községi és felekezeti iskolák tanárainak nyugdíjazását állami segedelemmel fogja előmozdítani. Azonban ezen elhatározás máig is csak tervezetnek maradt; ezen okból a ref. tanárok kérik a zsinatot, hogy tegyen meg minden lehető lépést a tervezet előnyös megoldására. Mivel a karczagi ref. gimn. tanárai is hasonló kérelemmel járultak a zsinathoz és mivel a bizottság tudomása szerint az ág. hűv. zsinathoz is ugyanezen ügyben az ág. hitv. tanárok által szintén kérelem nyújtatott be: a bizottság azt indítványozza, hogy tegye át a zsinat, mint közösen érdeklő ügyet, az ág. hitv. testvérekkel együtt tanácskozó bizottsághoz, mely megtalálja az elintézés módját, kérvén a vallás- és köz-