Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-04-03 / 17. szám
nek, e célból utasítja az iskolaügyi bizottságot, hogy a holnapi ülésre jelölje meg azon elveket, melyeknek figyelembevételével e rész a legcélszerűbben szerkeszthető lenne ? 8. Az idő előre haladván, elnökség az ülést berekeszti, miután a következő ülés napirendjére az iskolaügyi bizottság jelentését tűzte ki. Ülés vége d. u. 2 órakor. Tizenhatodik ülés március 30-án. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést d. e. 1 /i 11 órakor az elnökség nevében megnyitja; a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Tóth Sámuel, szólók jegyzésére Szilády Áron zsinati jegyzőket kéri fel. 2.1 Mitrovics Gyula zsinati jegyző felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét; hitelesíttetik, 3. Tóth Sámuel szinati főjegyző jelentései: Géresi Kálmán és a csak közelebbről eltávozott Bornemisza József zsinati képviselők helyébe a behívott pótképviselők: Dóczi Imre és Tóth Dániel a zsinaton megjelenvén, megbízó levelöket bemutatták; eltávozott továbbá Csernák István zsinati képviselő is, és az elnökség helyének betöltésére intézkedését megtette; a kérvénvi bizottság munkáját bevégezvén, azon ügyekről, melyek hozzá tétettek át, jelentését beterjesztette, ami tudomásul vétetnek; jelenti továbbá, hogy az iskolaügyi bizottság a zsinat mult ülési utasításához hiven, megbízatásának eleget tett, amennyiben a törvényjavaslat »köznevelési és közoktatási szervezet «-éről szóló harmadik rész elvi fontosságú kérdéseit összefoglalta, azokat javaslatával kiséri és ily módon terjeszti be a zsinathoz vitatás és megállapítás végett. 4. Az iskolaügyi bizottság jelentése tudomásul vétetik, a napi rend értelmében felolvasása elrendeltetvén, egész szövegében következőleg hangzik: »Főtiszteletü és méltóságos zsinat! A főt. méltós. zsinatnak tegnapi közgyűléséből vett megbízatásunk alapján van szerencsénk tisztelettel előterjeszteni azon kérdéseket, melyeknek megvitatása és eldöntése irányozhatná a köznevelés és közoktatás szabályozására hozandó törvények jellegét és tartalmát. 1. Akar-e a főt. és mélt. zsinat a köznevelés és közoktatás tárgyában szentesítés alá bocsátandó törvényt ez idő szerint alkotni ? 2. Ily törvény alkotásához egyszerűen elfogadja-e részletes tárgyalás alapjául a konventi javaslat III. részének szövegét ? 3. Kiván-e javaslatot szerkeszteni oly irányban, hogy csak azon autonom jogok nyerjenek benne alkalmazást, amely jogok gyakorlásában egyházunk iskolaügyi önkormányzatát az állami törvényhozás szükségeskép érintetlenül hagyta és fogja hagyni? — ez esetben 4. elrendeli-e a főt. és mélt. zsinat, hogy az ekkép szerkesztendő javaslatba lényegileg fölvétessenek s kellő módosításokkal s a mutatkozó hézagok kitöltésével összefüggő szövegbe foglaltassanak a konventi törvényjavaslat 415—419. 421—423. 427—428. 435—438. 445. 454—485. 490. 496. 499-508. 510. 513-514. 517—518. 520—521. 524. 529—530. 532—533.542—552. 554—555. 558—563. 575—581. szakaszai? 5. Az igy szerkesztendő törvény zárhatározmányául fölvétessék-e az, hogy »ugy ezen egyházi törvénynek, mint az 1790/91. XXVI. t.-c. korlátai közt alkotott és alkotandó közoktatásügyi országos törvényeknek s ezekkel összhangzó államkormányi utasításoknak és rendeleteknek végrehajtása jogával és kötelességével a zsinat az egyetemes konventet ruházza föl? Ezen kérdéseknek a főt. és mélt. zsinat figyelmébe és tárgyalása alá ajánlásával kapcsolatban van szerencsénk tisztelettel javasolni, hogy a majdan ekkép megalkotandó törvényünknek legkegyelmesebb királyi szentesítés alá terjesztése kapcsában fejezze ki a főméltóságu zsinat egyetemes egyházunk nevében azon legalázatosabb óhajtást és kérelmet, hogy amennyiben jövőre is az 1890/91. XXVI. t.-cikkben föntartott állami coordinatio litterariae institutionis jogán a különböző nemű tanintézetek szervezését illetőleg egyházunkra nézve is kötelező állami törvények alkotása vagy módosítása válik szükségessé, egyetemes egyházunknak, mint közvetlenül és mélyrehatóan érdekelt félnek, illetőleg egyházunk főhatóságának esetről-esetre nyujtassék kellő alkalom és mód arra. hogy a maga kulturális érdekeinek komolyan és tiszteletteljesen, de mindig előzetesen, azaz a figyelembevétel reményével adhasson megfontolt és megokolt kifejezést. Javaslatainkat ezekben előterjesztvén, mély tisztelettel vagyunk stb.« Kiss Albert szerint ily nagy horderejű kérdések vitatásába nem lehet azonnal bocsátkozni, megállapításról pedig szó sem lehet azok alapos tanulmányozása nélkül. A jelentés egy csomó pontot szövegeztetni óhajt és mig azok felett nem határoz a zsinat, addig a többiek felett sem dönthet. Majd a tárgyalás folyamán győződik meg a zsinat: hogy ami célja: a rögtöni tárgyalással épen semmi időt nem nyer, mert jó és óhajtott megállapodásra nem juthat. Indítványozza a jelentés kinyomatását és a tárgyalás elhalasztását. Világi elnök maga részéről nem pártolhatja az indítványt, mert az elvi kérdések felett, jelen ülésében is dönthet a zsinat a 4. pontot sem véve ki; igaz azonban, hogy ez utóbbinak részletes tárgyalásába nem bocsátkozkatik most, csak később, és a bizottság sem javasol ellenkezőt. Szeremley Sámuel, mint az iskolaügyi bizottság elnöke, szintén azon véleményben van, hogy a tárgyaláshoz azonnal hozzá lehet kezdeni és az elvi kérdések felett határozatot hozni. Bármelyik ülésére is tűzze ki a zsinat a bizottság jelentése tárgyalását, alaposabban nem világíthatja meg, mint jelen ülésében. A zsinat a bizottság jelentését magáévá teszi és vitatását jelen ülésében megkezdi. A kérdőpontok egyenként tétetnek föl. I. Az első kérdőponthoz hozzászól: Váró Ferencz, ki mint az iskolaügyi bizottság helyettes előadója, annak nézetét tolmácsolja. A 89. §. i) pontja elfogadásával a zsinat kötelezte magát iskolai törvényeink rendezésére. Kérdés azonban, hogy ezen törvények épugv terjesztessenek szentesítés alá, mint egyéb törvényeink ? E kérdés alapján pedig azt kell eldönteni a zsinatnak, hogy belkörü, ránk nézve statutum törvényt hozzon-e, vagy pedig olyat, melyet szentesítés alá is óhajt bocsátani? Első esetben bekebelezi mindazt, ami jelenben is a törvényben van, t. i. a 68-iki és 83-iki országgyűlés által hozott és már szentesített törvényeket, melyek tiz év alatt változhatnak, amint változni is fognak, épen azért az állammal szemben szentesítésre nem várhatnak. Utóbbi esetben pedig, ha az első kérdésre igennel felel, a másodikra következetesen nemmel kell felelnie és a törvényből kihagyja azokat, melyek az állam körébe tartoznak és autonom törvényeit az 1790/91. 26. t.-c. keretén belől hozza meg, hogy szentesítés alá bocsáthassa. Szász Károly előtte szólónak a bizottság nevében tett indokolását magáévá teszi annyival inkább, mivel a mult ülésen szintén oly módon nyilatkozott. E törvények szentesítés alá egészben véve nem jöhetnek, tehát a zsinat leghelyesebben járna el, ha az 1—2. kérdőpontoknál kimondaná, hogy részletes tárgyalásba nem kiván bocsátkozni. Hogy pedig kinyomassák a jelentés, nem helyesli,
