Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-03 / 17. szám

arról, hogy az igaz vallásosság eszméje örökkétartó, sőt télette hasznos is. Erős meggyőződésem, liogv amint megtértünk oly télfogásokból, amelyek szerint csak az iránt kellett érdeklődnie mindenkinek, ami az embernél magasabbb: ugy még bizonyosabban megtérünk oly nézetekből, amelyek szerint csak az anyagi világra kell fordítanunk figyelmünket. Jól tudjuk mindannyian, hogy a jövő sok rozoga vallásos szervezetet és formulázást, a szájon s nem a szívben lakozó vallást el fogja ítélni s el fogja vetni, de az erkölcsi élet gyökeres megújítását célzó erőfeszítések eredménytelensége mind hangosabban prédikálja, hogy az Isten élő szeretete oly erőt képvisel, melyet életünkből kidobni akarni vétek a társa dalom ellen. S ha azután a régi és uj időkből száz meg százféle tétel kínálkozik vallásos igazság gyanánt, nem kell megijednünk. Tudva azt, hogy az isteni igazságnak nagyobbnak és jobbnak kell lenni az emberinél, ki kell választanunk mindazt, ami családi életünk megszentelésére, mindennapi munkánk közben erkölcsi erőink megedzésére s társadalmi életünk békés, szeretetteljes szellemben való fejlesztésére alkalmas és el kell vetnünk, ami bajainkat csak növelné, akármily fényes tekintély ruháiba öltözött is. Ami a nemzeti eszmét illeti, az még tisztázásra vár, különösen nálunk. Nagy és fenséges eszme az is, csakhogy nem nagy szavakat és ékes mondásokat kell alatta érteni, még ha hazafiasak is ezek, hanem annak a nagy célnak megvalósítását, hogy a nemzeti élet egyéniségének megfelelő módon teljék meg jóravaló tartalommal. A nemzeti eszmét így értelmezve, nem tekinthetjük azt az emberiség eszméje ellentétének, hanem inkább azt kell mondanunk, hogy amint az egyéneknek és családoknak meg kell adnunk a jogot egyéniségük érvényesítésére, ugy meg kell adnunk a nemzeteknek is. Az uniformitás, az egy kaptára való húzás sehol, de sehol sem valósul meg az élők világában. Sem a leveleknél, sem a virágoknál. Mindenhol az egyéniség elve uralkodik s az egyetemesség, mert erre is szükség van, mint összhang s nem mint uniformitás nyilvánul. Amióta a jó öreg Comenius itt járt, azóta nemzeti öntudatunk az ő ébresztő szavai után valami kétszáz esztendőre csakugyan felébredt, de míg sokan még most sem becsülik meg a nemzeti eszmét, mások félre magyarázzák s a nemzeti bűnök dédelgetését a nemzeti eszme érvényesítésével tartják egyenlő értékűnek, addig igen sokan, akik becsületesen törekszenek ez eszme megvalósítására, mélyebb lélektani alapjait ennek nem igen keresik, hanem esetleges politikai nézetekből magyarázzák jogosultságát. A tanférliakra vár, hogy a nemzeti eszme helyes értelmezését terjeszszék s megvalósítására s annak kimutatására mindent megtegyenek, hogy a nemzeti egyéniséget tekintetbe vevő, de a nemzeti életet helyes tartalommal megtöltő nevelés és oktatás eredménye lehet csak a nemzet igazi felvirágzása és az emberiség kebelében a különböző nemzetek összhangja is. Igy a Comenius-ünnepélyek, kivált a hazánkban tartottak, még különös jelentőséggel is bírnak reánk, magyarokra nézve. Kettős igazságot hirdetnek, de oly megcáfolhatatlanul, hogy előlök nem lehet elzárkózni senkinek. Az egyik az, hogy a helyesen felfogott nevelés és oktatás munkásai óriási szolgálatokat tettek a nemzeti élet megerősítésére. Ezt az igazságot különösebben azoknak szeretném szivébe vésni, akiknek tanügyünk külső vezetése van a kezében. A másik igazságot szeretném, ha mi tanférfiak vennénk eszünkbe, ami abban áll, hogy nekünk szabad is, kell is az első igazságot hirdetnünk, de buzgalmunkat nem szabad függővé tennünk attól, hogy ott mennyire értik meg azok, akikre földi életünk érdekei bízva vannak. Amint Comenius buzgólkodott mindig, ügy nekünk is lelkesedéssel kell viselnünk terheinket, ha kellő anyagi és szellemi elismerést nem nyerünk is. Nekünk nem szabad arra gondolnunk, hogy itt vagy ott szivünkben valami fáj. Nekünk kell erkölcsi erővel bírnunk arra. hogy lelkesedni tudjunk minden körülmények közt. Velünk történhetik akármi, de a magyar nemzetnek mindig jobban és jobban kell virágoznia És most legyenek szívesek megengedni, hogy csak néhány szóval még egy fokkal feljebb vezessem Önöket, mint ameddig eddig a Comenius eszméi vizsgálatában és méltánylásában haladtunk. Nem szabad elfelednünk, hogy az ő eszméi, melyek nevezetes tényezőkké váltak azóta, még nincsenek bennünk ügy harmóniába hozva, mint ahogy abban a C.omeniusban voltak, aki kitűzve a mennyei boldogságot a nevelés és oktatás céljául, tudta, hogy előbb a földi élet útjait becsülettel el kell végezni s akinek szive telve volt nemzete iránti odaadó szeretettel, de minden más nemzet gyűlölése nélkül. Én tehát most — s ez a Comenius-ünnepélyek legfenségesebb jelentősége — midőn világszerte az emberiség művelődésének vezetői egy ilyen ember emlékezetét újítják föl, egy jobb, békesebb és minden egyoldalúságot kerülő kor zenéjének alaphangjait hallom megzendülni. Látom azt a kort, mely tudós lett ridegség nélkül, vallásos lett képzelődés nélkül, hazafias lett szűklátkörűség nélkül s az egyetemes célokra törő lesz ábrándozás nélkül. Különben is az egyoldalú irányok ivei a pattanásig feszültek s ugy látszik) nincs más hátra, mint az, hogy az emberiség nyugodtan vizsgálja művelődésének elemeit s a különböző, de alkalmas részeket egy összhangzó egészszé alakítsa. Látom azt is, hogy nemzetünknek a jövő szellemi munkájában, melynek alapvonása kétségkívül a most még széthúzó erők egyesítése lesz, sokkal több tennivaló jut, mint amennyit a lefolyt szellemi küzdelmekben végzett. Nemcsak azért, mert most jobban el lesz készülve, hanem különösen azért, mert a magyar nép, keletnek és nyugatnak már most is sok tekintetben kibékítője, történeti fejlődésénél fogva is kiválóan alkalmasnak látszik arra, hogy a keletről jövő vallásos és egyetemes s a nyugaton kifejlődött tudományos és nemzeti eszmék összhangzását célzó munkában elhatározó szerepet játszék. Vajha még azok is, akik azt eddig nem tették, látnák a nemzetünk által megvalósítandó célokat minél magasztosabbaknak s e fenséges feladatok lelkesítenének mindannyiunkat nemzetünk értelmi és erkölcsi erejének