Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-31 / 16. szám

Szabó Károly az elnevezést elfogadja, de nem tartja szükségesnek, hogy a lelkészek részére is szerveztessék, mert azoknak sírig tartó hivataluk van, melynek jövedel­méből megélhetnek és megnyugtatásul szolgál azon tudat, hogy övéik haláluk után segélyeztetnek. Azokat kell gon­dozni, kik árván állanak, és nem azokat, kik még keresni tudnak. Pártolja Meczner Béla indítványát. Nagy László: a régi törvényben »egy« nyugdíjinté zet van kimondva, de a javaslatban csak »nyugdíjintézet«, tehát a kettőt együtt lehet alatta érteni, mit elválasztani kiván és kimondani, hogy tíz év múlva tétessék javaslat egy papi nyugdíjintézet felállítására, addig pedig állíttassék fel az özvegyeké és árváké, mert azoknak tiz évig várni felette sok. Meczner Béla indítványát kipótolja egy uj ponttal: »utasíttatik a konvent, hogy a papi özvegyek és árvák gyámintézetének életbeléptetésére a kellő intézke­déseket haladéktalanul megtegye. Szász Károly csak röviden kiván szólni, mivel na­gyon is világos, hogy a dolgot csak 10 év múlva lehet érdemlegesen megvitatni. Elkülönítésről szó sem lehet, mert a közalapra az elkülönítés elhordozhatlan terheket róna. Még 10 év múlva is csak egyiket és nem mind a kettőt lehet felállítani, tehát ma vitatkozni felette nagyon korán van. Elvileg a javaslat épen a gyámintézet felállí­tását célozza és nem szándéka kitenni az elaggott lelké­szeket annak, hogy egyszer csak azt mondják közülök valamelyiknek: eredj dolgodra öreg, jőjön fiatalabb helyedbe. Lesz idő, mikor konkrét javaslatról lehet beszélni, addig pedig jó a várakozás. Maradjon a szöveg. Vida Károly a gyámintézet szervezését sürgeti. Ha pedig a szöveg fogadtatnék el, akkor azt módosítani ki­vánja a tanárok bevételével, mert azok is az egyház tes­téhez tartoznak. A tanítókról azért nem szól, mivel azok­ról az országos tanítói nyugdíjintézet gondoskodik. Módosítása: »c) elaggott, hivatalviselésre képtelenekké vált lelkészeknek és tanároknak, lelkészek és tanárok öz­vegyeinek és árváinak számára gyámintézet stb*. Molnár Béla : a javaslat tervezetét megerősíteni a közalap szétforgácsolása nélkül nem lehet. A lelkészek özvegyei és árvái igénylik a sürgős segélyt: azoknak ad­junk első sorban a közalap jövedelméből. Fejes István csodálkozását fejezi ki azon, hogy a javaslat épen azt az álláspontot foglalja el, mint a 10 év előtt hozott törvény. Az elmúlt 10 év kezünkbe adja a kulcsot, hogy ezt a kérdést miként lehet megoldani. A 81-diki zsinat egy nyugdíjintézet felállítását mondta ki, a konvent pedig a kettőt elválasztotta egymástól, mert a szakértők belátták, hogy a kettő együtt nem állhat fenn. A 85-i konventen egy bizottság küldetett ki — mely­nek Kerkapoly is egyik tagja volt, aki pedig tudott számí­tani — és ez a bizottság három pontban javaslatot ter­jesztett a konvent elé : egyetemes tüzkárbiztosítás, nyugdíj-és gyámintézet létesítését, hogy egyik jövedelme gyarapítsa a másikét. Ámde a lelkészi nyugdíjintézetre az volt a véleménye, hogy a konvent akkor létesítse azt, midőn arra az időt eljöttnek látja, a másikra pedig, hogy működését 1887. január 1-én már megkezdje. A nyugdíjintézet fel­állítását 50 évhez kötötte, mivel helyes alapra a fizetések aránytalansága miatt nem tudta fektetni, mint az állam, melynek egyenletes fizetésű hivatalnokai vannak. Ellenben a gyámintézetek felállítását erősen sürgette, melynél már az első év leteltével is meg lehet állapítani az adandó segélyek arányát. A kerületek szintén ugy fogták fel a kérdést és nem áll az, hogy azért nem állhat ott fel, mivel az egyházmegyei gyámintézetek beleolvasztása volt a cél. Ha így áll a dolog, akkor válaszszuk szét a két kérdést egymástól és léptessük életbe azt, amelyiket lehet ma, de a másikat se ejtsük el. A kérdést a 272. §-al kapcsolat­ban óhajtaná megoldani, hol a konvent utasítva van, a lelkészi nyugdíjintézet kérdésével foglalkozni hogy a leg­közelebbi zsinat elé tervezetet nyújthasson be. Ha javas­latát el nem fogadja a zsinat, akkor lényegében a Meczner Béla javaslatát pártolja. Módosítása igy hangzik: »Elaggott, hivatalviselésre képtelenekké vált lelkészeknek nyugdíjin­tézet, lelkészek özvegyeinek és árváinak számára pedig gyámintézet alkotásának segély által való előmozdítása«. Széli Kálmán: Fejes István képviselő elmondta a 85-ki konvent e kérdésben tett intézkedését, de továbbra nem. 87-ben ugyanis egy másik tervezet lett alkotva, melynek értelmében egy egységes gyám- és nyugdíjintézet szervezése mondatott ki, A javaslatban a két intézet oly szép egységes alapra van fektetve, hogy azt megbontani kár volna. Maradjon a szöveg. Bartha Lajos: Ha egységes gyám- és nyugdíjintézet azonnali felállításáról volna szó, haladék nélkül pártolná Meczner Béla képviselő indítványát. Ámde nem lehet, mert felállításához három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz, mit egy hires államférfiú is hangoztatott egykor. Most csak egy megfelelő alap teremtéséről beszéljünk és ha ez meg lesz, akkor szervezni lehet mindkettőt. A szöveg fentar­tása mellett szavaz. Szeremley Sámuel: Mindkét intézetre szükség volna, de első sorban az özvegyek és árvák segélyezésére tiz évig nem szabad a szegényeket várakoztatni, ha mindjárt csak az égető szükségen segíthetünk is. Ajánlja elfoga­dásra az e) pont következő módosítását: >Addig is, mig az egyetemes egyháznak módjában lenne a hivataívise­lésre keptelénekké vált lelkészeknek nyugdíjazásáról gon­doskodni, a lelkészi özvegyek és árvák számára egy or­szágos gyámintézet által való előmozdítása, mely intézet mielőbbi megalkotása a konvent teendői közé soroztatik*. Tisza Kálmán világi elnök azt hiszi, hogy a dolgot tisztázni kell: a nyugdíjintézet mellőzése nem volna he­lyén. Vegyék tekintetbe: mi történik azon lelkészekkel, kik hivataluktól esetleg megválnak, ha azután még húsz évig is elélnek. Ha a zsinat kötelezőnek mondja ki a gyámintézet felállítását: a konvent nem fejthetvén meg a kérdést alap nélkül, ráir a kerületekre, ezek az egyház­megyékre és elő fog állani egy zavart kérdés, melyből kibontakozni nem lehet egykönnyen. A törvényjavaslat a konventet csak tervezet benyújtásra kötelezi, mig az indítvány szervezésre szorítja. Jó lesz a kérdést komolyan megfontolni. Kun Bertalan egyházi elnök időkímélés czéljából és mivel a kérdés már eléggé meg lett vitatva: felkéri a ne­talán még szólni kívánókat, hogy beszédeiket ne tartsák meg. Egyházi elnök indítványára Begedy István és Széky Péter beszédök megtartásától elállnak, mire világi elnök több tag kívánatára névszerinti szavazást rendel el oly módon, hogy akik a javaslati szöveget fogadják el, sza­vazzanak igennel, a többiek nemmel. Beadatott összesen 81 szavazat, melyből igen 38, nem 43; távol volt 30 képviselő. Igennel szavaztak: Ádám Kálmán, Antos János, Bartha Lajos, Bedőházy János, Bernáth István, Cseh Er­vin, Décsey Lajos, gróf Degenfeld Lajos, gróf Degenfeld József, Doroghi Lajos, Dömötör Lajos, Dull László, Géresi Kálmán, Hajnal István, Hegedűs- Lajos. Kiss Elek, Kolozs­vári Sándor, Kovács Antal, Kovács Ferencz, Lénárt József, Lengyel Imre, Losonczy Mihály, Pánczél Károly, Soltész László, Somkereki Miklós, Szabó János, Szász Domokos, Szász Károly, Széli Kálmán, Széky Péter, Szilády Áron, Szilágyi Benő, gróf Teleky József, Tóth Sámuel, Várady Gábor, Zeyk Dániel, Zeyk Gábor; — Nemmel szavaztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom