Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-31 / 16. szám

Tizennegyedik fejezet: »Az egyházkerületi tanács-Lirákról«. 172. § (a tanácsbirói hivatal betöltése, megüresedése, teendő). Várady Gábor e §-ban is »gyülekezeteinek presbyteriumai által* kifejezés helyett, mint jobbat, »anyaegyházközségei presbyteriumainak szavazatai által« kifejezést használná. A 172. §. Várady Gábor módosításával fogadtatik el. A tizenötödik fejezet: »Az egyházkerületi fogondnokokról«, és a tizenhatodik fejezet: »A püspökökről* gróf Degenfeld József ajánlatára helyesebb szövegezés végett áttétetnek az alkotmányozó bizottsághoz. Tizenhetedik fejezet: »A felelősségről*. A 182. §. (minden egyházi tisztviselő felelős hivatalával járó tetteiért) — változatlanul marad. 5. Letárgyaltatván a törvényjavaslat második része, gróf Degenfeld József indítványára a vádképviselet szervezése a konventi bíróságnál is kimondatott, ha már előzőleg az egyházmegyében és kerületeken gondoskodás történt róla. 6. Következik a törvényjavaslat negyedik részének tárgyalása: »Az egyházi adóról«. A 240—241. §-ok (1. a 11. ülésben) változatlanul maradnak. A 242. §. (az adók kivetése, beszedése a presbyterium kötelessége) szintén változatlanul marad. A 243. §. (vagyonkönyv készítése az illető egyház jövedelme és kiadása nyilvántartására) gróf Tisza Lajos következő két módosításával fogadtatik el: az 1. pont után betétetik: »és abban egy teherlapot, melyben az egyházak esetleges hosszabb lejáratú terhei (egyházi célokra felvett kölcsön kimutatása és törlesztési hányada stb.) jegyeztetnek fel« ; továbbá a 2. pont után: »esetleg kamatot és törlesztési hányadot«. A 244—246. §-ok változatlanul hagyatnak. 244. §.: a vagyonkönyv felterjesztése az egyházmegyéhez; 245. §.: a vagyonkönyv felhasználásával az évi rendes költségelőirányzat elkészítése; 246. §.: az előirányzat szükséglet rovatában a kiadás, fedezet rovatában a bevétel kimutatása. A 247—248. §-ok olvasása után (1. 11. ülésben) gróf Tisza Lajos kérdésbe teszi: nem óhajtja-e a zsinat az albizottság idevágó muukálatát fogadni el részleges tárgyalás alapjául? Felolvastatván az albizottság idevágó munkálatának szövege, Sütő Kálmán mődosítványt nyújt be a 247. §-hoz, melynek célja lenne azon zavarok eloszlatása, melyek a belkörü hivatalnokok fizetéskivetésénél szoktak felmerülni. Ugyanis igen gyakran a legtöbb birtokkal, vagy egyéb vagyonnal rendelkező egyháztagok (bérlök, gazdatisztek stb.) a zsellérrel egy adóosztályba soroztatják magukat. Módosítása: »01y egyházakban, hol az érvényben levő belhivatalnoki díjlevelek földbirtokra vagy a földből nyert termények mennyiségére vannak fektetve, azon családfők, kik vagy teljességgel nem, vagy nem pusztán a fennemlített forrásokból nyerik jövedelmüket, ennek mértékéhez képest egyházi adózásra a díj -levelek azon pontozatai szerint köteleztessenek, melyek a velük hasonló vagyoni állású egyháztagokra nézve irányadók«. Gróf Degenfeld József nem látja be szükségét a módosításnak, mivel a 249. §. e tekintetben is minden esetleges zavarnak útját vágja. A zsinat mellőzvén az albizottság munkálati szövegét, valamint a módosítást is, a 247—248. §-okat változatlanul fogadja el. A 249. §. (1. 11. ülésben) elvileg már el lett fogadva. Az egyetemes konventi jegyzőkönyv 144. számú pontjában idevágólag ez áll: »a tiszántúli egyházkerület indítványozza, hogy az állandó lakással nem biró egyháztagokra nézve törvényben szabatosan határoztassék meg, hogy hol és miként fizessék az egyházi adót. A bizottság javaslatának elfogadásával a fenforgó kérdés eldöntése az egyes egyházkerületek belkörü intézkedésére bizatik«. Várady Gábor a b) pont zárjel közti szövegezését, mint feleslegest, törleni óhajtja: >például egyik vagy másik nagyobb városban«. A zsinat a 249. §-t a zárjelközti szövegrész törlésével egyebekben elfogadja és az állandó lakással nem biró egyházlagok megadóztatását az egyes egyházkerület belkörü intézkedésére bizza. A 250—251. §-ok (1. 11. ülésben) változatlanul hagyatnak. A 252. §. (a 240. §. b) pontjában felsorolt adómagasság meghatározása lélekszám szerint az egyházmegye, illetőleg egyházkerület által) szintén változatlanul hagyatik. A 253. §. CziJce Lajos és Szeremley József egyeztetett módosításával következő szövegében fogadtatott el: »A presbyterium által kirótt fizetési kötelezettségek kivetése ellen a kötelezett egvháztag, ha azt magára nézve sérelmesnek tartja, jogosítva van a kivetés megváltoztatásáért első helyen a presbyteriumhoz 8 nap, ha annak határozatában meg nem nyugodnék, az egyházmegyei közigazgatási bírósághoz 15 nap alatt folyamodni, a mely a kivetést a törvények értelmében megvizsgálja, helybenhagyja, avagy módosítja és hozott határozatáról az illető folyamodót értesíteni; az egyházmegyei bíróság határozata ellen nincs felebbezés stb.« A 254. §. (a költségelőirányzat felterjesztése az esperesi hivatalhoz) változatlanul marad. A 255. §. a díjlevél esetleges változtatása vagy uj adózási rendszer behozása. Konez Imre e §-ban a lusus (tandíj) kérdését megoldani kivánja ilyformán: »A lusus — tandíj — kérdés aképen oldatik meg, hogy a hol a törvények értelmében uj állandó tanítói állások szerveztetnek, ott a főtanító saját növendékeitől lusus czímén két frtot fog kapni«. Doroghi Lajos felvilágosítást kér, mi történjék akkor, ha a változtatást az egyházközség megtagadta, mert a 8-ban csak ennvi van: »ha azt az egyházközség elfogadta*. Körmendy Sándor a kérdést megoldani véli e szó »vagy« helyettesítésével: »s e szempontból*. Bernáth István a §. e szövegrészét: »ba ellene senkisem felebbez, .... felebbezés esetén végérvényesen az egyházkerületi közgyűlés dönt*, kihagyná. Vályi Lajos a §-t ily módon alakítaná át: »az uj díjlevélre a szentesítést ne az egyházmegye, hanem az egyházkerület adja meg*. A 255. §-t Vályi Lajos pótléki módosításával fogadja el a zsinat, hogy annak megfelelőleg szövegeztessék. A 256. §. (a helybenhagyott egyházi adó kivetési módozata) Kiss Elek e szórendi javításával: »végre tartott ülésében a fizetésköteles egyháztagokat és a kivetett tartozásokat* — fogadtatik el. 257. §.: »Lelkész, tanító és énekvezér az őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül nem szedheti«. Kovács Antal nem helyesli a javaslatot, mert ha a lelkész nem maga szedi be fizetését, hanem p. o. a gondnok vagy más megbízott égvén, legtöbbször oly silány terményt kap, melynek pénzértéke sokkal csekélyebb, mint folyó ár szerint kellene lenni. Szeretné e §-t törölni, de mivel jól tudja, hogy ezt el nem fogadnák, legalább úgy módosítaná, hogy az egyházi tisztviselő jelenlétében történjék a beszedés.