Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-27 / 15. szám

egyház egyházpolitikai programmjának tartható. A beszéd formailag kerekded, stvlisztikailag jeles mű. Lendületes beyezetés után, melyben az ultramontán sajtó ismeretes túlzásai ellen fordul, behatóan foglalkozik először az elkeresztelési kérdéssel, azután a kath. autonómiával s végül a lelkészi kongrua ügyét tárgyalja. Bevezetéséről, mely az ultramontán szédelgéseket itéli el, dicsérő elismeréssel kell szólanunk. Az autonómiáról szóló fejtegetéseivel teljesen egyetértünk, mert Lapunk már évek óta hirdeti, a mit a primás beszéde most mintegy szentesít, hogy t. i. »nekünk katholikusoknak az egyház hierarchikus szervezeténél fogva a protestánsok autonomiai szervezetét alapul venni nem lehet« s igy az autonomia csupán az egyház anyagi vonatkozású ügyeire és iskolai kormányzatára vonatkozhatik. A kongrua ügyben nem jogi, hanem a szeretet és áldozat elvének alapján vár sikeres lépéseket, tehát akkor, ha a főpapság nyul a zsebébe és segélyezi a szegény sorsú alsó papságot. Legfontosabbak, de legkevesebbet mondók az elkeresztelési ügyben mondott nyilatkozatok. Formailag ezeken is szelid concilians szellem, a pax jelszavának hódoló férfi lelke vonul át; de lényegileg e kérdésben csak olyan hierarchikus és római izű a primás programmja, mint akárcsak az engesztelhetlen Simoré. Mert nyilatkozatában hiába keressük az égető egyházpolitikai kérdés elvi megoldását. Egyik szavával hévvel hangsúlyozza a békés megoldás lehetőségét és szükségét, de ugyanakkor a »Magyar Állam«-éra emlékeztető merevséggel hirdeti, hogy »egyházelvi álláspontjából egy szemernyit sem engedhet«, hogy az 1868-iki törvényt a szülék természeti jogának megfelelőleg revideálni kell stb. Látnivaló, hogy az uj primás is nem békét prédikálj hanem feltétlen meghódolást kiván az állam és a többi felekezetek részéről. Már pedig ez nem békekötés, hanem ideiglenes fegyverszünet. Hógv az állam leteszi-e a klérus kedveért a fegyvert? nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy nekünk protestánsoknak készen kell lennünk az önvédelemre, melyre ez a beszéd is provokál. * Gróf Teleki József beiktatása a pesti egyházmegye gondnoki székébe. Budapesten f. hó 24-én az egyházmegye rendkívüli gyűlésén ment végbe. A közgyűlést mint elnökök Szánthó János és gróf Ráday Gedeon nyitották meg. amaz mint a beteg Sipos Pál esperes helyettese, ez mint legidősebb világi tanácsbiró. A gyűlés megnyitása és az eskü letétele után gróf Teleki József nemes hévvel elmondott tartalmas beszéddel foglalta el a társelnöki széket, melyben egykor nagyatyja és édes atyja is huzamosb ideig ültek. Beszédjének (melyet jövőre egész terjedelmében közlünk) végeztével ezer forint alapítványt tett az egyházmegyei lelkészek özvegy-árva gyámintézetére. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után, melyet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatott a közgyűlés, Szilágyi Benő üdvözölte az uj gondnokot, felemlítve, hogy 17 év alatt ötször történt változás a gondnoki széken; de az uj gondnok fiatal kora, erőteljes alakja reményt nvujt arra, hogy hosszas ideig ülhet dicső emlékű elődjei, atyja és nagyatyja székében. Bizalommal néz az egyházmegye a lelkes gondnok működése elé, mert székfoglaló beszédében az egyházmegye közhelyeslésével találkozott irányt és vezérelvet jelölt ki munkacélul; de azért is, mert az uj gondnok oly családnak nagyra hivatott sarja, melynek körében református egyháziasság, hitbuzgó áldozatkészség és példás hazaszeretet családi erényként száll át nemzedékről nemzedékre. Majd az újonnan választott főjegyző, Vörös Károly váczi lelkész foglalta el székét hatásos beszéddel, különösen azt hangsúlyozva, hogy hivatali hűséggel és hitbuzgó egyháziassággal kiván tisztének megfelelni: azt tartva szeme előtt, hogy az egyházi közszellem erősítése képezi ma egyik legfőbb hivatásunkat. Azután az újonnan választott világi tanácsbirák: dr. Várady Béla, dr. Darányi Ignácz és dr. Freysinger Lajos tették le a hivatali esküt, minek végeztével dr. Darányi I. mondott néhány magvas szóval köszönetet társai nevében, ünnepélyesen Ígéretet téve, hogy az egyházmegye ügyeit, a gondnok által jelzett irányban az elnökség vezetése alatt teljes szívből és minden erőből előmozdítani igyekeznek. Az uj tanácsbirákat Vörös K. főjegyző üdvözölte lendületes beszédben, bizalmát fejezve ki aziránt, hogy a megválasztottakban nemcsak uj és kiváló, de buzgó és tevékeny erőket is nyert az egyházmegye. Végül a váczhartyáni gyülekezet segélykérvényének elnöki felterjesztésére adott elnökségének felhatalmazást a közgyűlés. * Tisza István és az egyházpolitika. Politikai és egyházi közéletünk e kitűnőségét újbányái választó kerületében a garam-mindszenti plébános az egyházpolitikai kérdésekben meginterwiewolta, mire, mint a M. Á. irja, a fiatal főúr következőleg válaszolt: »r

feljes önérzettel és büszkeséggel bevallom, hogy én vallásomnak mindenkor buzgó, odaadó híve voltam és épen azért tisztelettel viseltetem minden más ember vallásos meggyőződése iránt, különösen pedig tisztelem a kath. vallást és egyházat, melynek a történelem tanúbizonysága szerint oly nagy és elhervadhatlan érdemei vannak magyar hazánk iránt. Azonban ki kell nyiltan mondanom, hogy a magyar államra nézve legnagyobb csapásnak tartanám, hogy ha valamely hitfelekezet szolgálatába lépne. A magyar állam nem követett protestáns politikát és nem fog követni katholikus politikát se. Azon nyíltsággal és határozottsággal tehát, a melylyel az interpelláció hozzám volt intézve, kötelességemnek tartom kijelenteni, az első pontra nézve : hogy épen a vallásfelekezetek közötti békés viszonyra nézve veszélyesnek tartom az 1868. évi 53. t.-c. revízióját, ahhoz közreműködni nem fogok, 2. a családi és házassági jog kodifikációja meggyőződésem szerint nem eszközölhető másképen, csakis a polgári házasság behozatala által; 3. a kath. autonomiát a katholikusok magok iparkodjanak kivívni maguknak«. * Kérelem. Tisztelettel alulírottak az »álló irás«-nak hazánkban való elterjedéséről hiteles statisztikai kimutatást szándékozunk összeállítani, azért avval a tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a nép-, polgár-, közép- és szakiskolák tekintetes igazgatóihoz, szíveskedjenek az alábbi kérdésekre felelni s becses válaszukat lehetőleg postafordultával alulírottak címére (Budapest, IX. ker., Lónyai-utczai népiskola) megküldeni. Kitűnő tisztelettel: Röngérfi János és Kárpáti Béla. Kérdések: Mi az iskola címe? Mely osztályokban irnak »álló irást«, ha csak próbaképen is? Összesen hány tanuló ir álló irást ? Ki tanítja az irást ? Egyúttal b. figyelmébe ajánljuk jelenleg sajtó alatt levő »Az irás könyve, főtekintettel az álló irásra« című és számos ábrával s irásmintákkal ellátott, munkánkat. E mű, mely 14 nagy nyolcadrétü ívre fog terjedni, április havában jelenik meg. 1 frt 20 krjával március hó végéig lehet előfizetni Lampel Róbert (Wodianer F.) könyvkereskedőnél (Budapest, VI. Andrássy-ut 21. sz.). Bolti ára jóval magasabb lesz.