Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-14 / 2. szám

múlva nyugalomba vonult, a királyi kegy főrendiházi tagsággal s Szent István-renddel tüntette ki a magyar közművelődés e kitűnő apostolát. Jellemző a Gönczy vas-szorgalmára, hogy e bokros hivatali teendők között mindig talált időt becses magánfoglalkozásokra is. Tankönvvirói tevékenysége egy pillanatig sem szünetelt: Ábécéi, térképei; földgömbjei, népiskolai taneszközei és épülettervei a legjobbak közé tartoznak. Tudományos, főként paedagogiai tanulmányai, többnyire egyes folyóiratokban megjelenve, tudós szerzőjüknek helyet szereznek az Akadémiában. Irodalmi munkásságán is az a keresetlen, mondhatni puritán egyszerűség ismerhető fel, mely e nagy tanférfiunak egész életmódját, modorát, megjelenését jellemezte. Közvetlenségében vonzó, egyszerűségében megragadó, tárgyszeretetével fölmelegítő. Egyházáért az állami szolgálatban sem szűnt meg buzogni s ez érdemeit egyháztanácsosi, majd algondnoki és tanácsbirói székkel jutalmazta a budapesti egyház és a dunamelléki egyházkerület. Budapesti főgimnáziumunk ügyeit élte végéig nemcsak szivén hordozta, hanem közvetlenül vezette, mint az iskolaszék elnöke. Budapesti theol. akadémiánknak tevékeny igazgató-tanácsosa, a mull évig pénztárnoka volt. Szépen jellemzi Gönczy egy háziasságát az a körülmény is, hogy egyházi tisztségeit közhivatala odahagyása után is nemcsak megtartotta, hanem mindvégig híven be is töltötte; Lapunknak is kezdettől munkatársa volt. Társadalmi tevékenysége, mig a fővárosban lakott, széles körű volt és maradandó emlékű. Az országos nőképző-egylet és országos nőipar-egylet, a maguk szervezetét, intézeti helyiségeit, ezek terveit, financirozását és felépítését, a sző teljes értelmében Gönczy Pálnak köszönhetik. Minderre az a vas-szorgalom, az az ernyedetlen munkásság tette képessé, mely Gönczynek jelszava, életelve és éltető eleme volt. Jóval tul a 70 éven, mikor más ember törődött testtel, fáradt lélekkel pihenni vágyik, Gönczyt télen-nyáron a reggeli öt óra munkában találta. Ezért állott mindig helyt a hivatalban, a társadalmi életben és a családi és magán körben. A közpályán való működését tekintve úgy tűnik fel, mintha egész életét a közjónak akarta volna feláldozni; családja körében látva pedig azt véltük, hogy talán kizárólag az övéinek élt. íme az ember, az egész ember! Áldásos tevékenységének hirtelen véget vetett a halál. De nem viheti el egészen. Szivünkhöz forrott lelke velünk marad, hogy példájával oktasson, építsen. Munkái, alkotásai maradandó nyomot hagynak közművelődésünk mezőin. Emlékét áldani fogják késő utódaink is! Sz. F. A népszámlálás vallásfelekezeti tanulságai. A zsinati örömzaj és lázas munka közben nem vehettük kellő figyelembe egy nagy érdekű és tanulságos tény nyilvánosságra hozatalát, melyre most a zsinati szünet alatt vissza kivánunk térni. Sokat lehet belőle tanulni minden magyar hazafinak, de sokat a protestáns embereknek is. Legtöbbet az egyházi vezéreknek és őrállóknak. Keleti Károly, az országos statisztikai hivatal főnöke, december 14-én az Akadémia második osztályában »Hazánk és népe 1890«-ben cim alatt, a szokottnál jóval nagyobb közönség előtt felolvasást tartott a népszámlálás végeredményeiről. Érdekesbnél érdekesebb számcsoportokban tüntette fel hazánk lakosságának különböző viszonyait. A nagyszámú hallgatóság gyakori éljenzése között konstatálta, hogy hazánkban a lakosság általában, a magyarság különösen örvendetesen gyarapodik. 1880-ban volt az utolsó népszámlálás. Akkor Magyarországnak, társországait ide nem számítva, volt 13.728,622 lakosa. A legújabb népszámlálás eredménye, a társországokat szintén nem számítva, 15.231,864 lakos. A szaporodás tehát 1.503,242 vagyis 10'230

/o.—A magyarságszáma 1880-ban alig volt 7 millió, az 1890-diki összeírás szerint kerek 8V2 millió magyar él ez országban. Mig a lefolyt tiz év alatt minden nemzetiség százalékszáma kevesbedett, addig a magyarságé két százalékkal növekedett. Akkor a magyarság az összes lakosság 46*65 százalékát tette, most már 48*64; utána az oláh a legtöbb 17*12 százalékkal, a német 13*12, a tót 12*53 százalékkal. A magyarság e szép szaporodása nagyon örvendetes jelenség. Sajnos, hogy a magyar protestáns elem szaporodásán nerri örülhetünk. A legutolsó népszámlálás szomorúan igazolja azon sokszor kimutatott tényt, hogy mi protestánsok általában rosszabbul szaporodunk, mint a többi felekezetek s bár absolut számunk valamennyire emelkedik, az ország lakosságának mi hovatovább mind kevesebb hányadát vagy arányszámát teszszük. Bizonyításul álljon itt az 1890-ild és az 1880-iki létszámot feltüntető két számcsoportozat. melyeket Keleti értekezéséből vettünk. Vallás szerint van az 1890-iki népszámlálás szerint az országban: római katholikus 7.241,547, a népességnek 47'85°/0

-a, görög » 1 655,171. » 1094 * örmény 2^725, » 0'02 » görög-keleti 2.065,903, » 1365 » örmény 33, » ágostai evang. 1.182,487, » 7'81 » evang. reform. 2.209,395, > 14 60 » unitárius 61,637, » 0'4l »