Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-24 / 14. szám

Szóbeliség- és közvetlenségnek hely adassék-e a felső forumoknál is? Erre vonatkozólag Tóth Sámuel zsinati jegyző olvassa a legközelebbi egyetemes konvent jegyzőkönyvének 117. számú szövegét. A dunántuli egyházkerület a szóbeliség kérdésében következő ajánlatot tesz: »A közvetlenség, illetőleg szóbeliség kérdésében az a véleménye: hogy az illető felső bíróságoknak meg kell adni azt a jogot fegyelmi ügyekben, hogy ha szükségét látják, a közvetlenséget érvényesíthessék .... A nagy bizottság ez indítvány mellőzését javasolja és az egyetemes konvent a munkálat idevonatkozó határozmányait fogadta el*, — /. i. szóbeliség és közvetlenség csakis az első fokú biróság előtt legyen, a második fokon Írásbeliség. Karap Ferenez e kérdés tüzetes megvitatását kéri kiváló fontossága miatt. Bizonyos korlátok közt a szóbeliség elve felsőbb bíróságoknál is érvényesíttessék, mert az ítélet igazságos hozatalára nagy befolyással van. Elismeri, ellene egy nyomós érv hozható fel: a felekre nézve sok költséggel jár, de midőn az igazság kiderítéséről van szó, ilyesmi nem jöhet kérdésbe. Beöthy Zsigmond szintén barátja a szóbeliség elvének felsőbb fokon is, mivel a biróság általa közvetlen benyomást szerezhet az ügy mikénti állásáról. A kérdést meg lehetne oldani oly formán, hogy a szóbeliség kötelező csak az elsőfokú forumon legyen, a másodikon pedig fakultatív. Ekként az igazság közel jön a valósághoz. Elfogadja Karap Ferenez nézetét. Gróf Degenfeld József egyházi téren szerzett tapasztalataiból arról győződött meg, hogy a szóbeliség eddigi gyakorlata nem bizonyult üdvösnek: az ügyet egy lépéssel sem vitte soha előbbre. Elfogadja a konvent határozati javaslatát, t. i.: a szóbeliség csak az elsőfokú forumon legyen megengedve. Darányi Tgnácz: Előtte szóló nem cáfolta meg azon érveket, melyeket a szóbeliség mellett Karap Ferenez és Beöthy Zsigmond képviselők hoztak fel. Nem arról van szó, hogy a szóbeliség felső forumon kötelezőnek mondassák ki, csak az utat ne zárjuk el, ha a biróság elrendeli, midőn az iratokból nem tud eligazodni, mely esetben a felektől útbaigazítást nyerhet. Csatlakozik a dunántuli kerület indítványához. Várady Gábor sok esetre hivatkozhatnék, midőn másodfokú biróság sem tudott eligazodni az ügy állásán. A szóbeliség és közvetlenség maradjon meg mindkét fokon: az elsőn imperative, a másodikon ugy, miként a dunántuli kerület óhajtja. Gróf Tisza Lajos a haladás elől nem akar elzárkózni; politikai téren is meg kell alkudni a gyakorlattal, de mivel jelenben az a cél, hogy az ügyek gyorsan intéztessenek el és sok költséggel ne járjanak a felekre: még első fokon sem mondaná ki minden esetre a szóbeliséget, mint Várady Gábor képviselő; elfogadja a törvényjavaslatot. Szász Károly pártolja gróf Tisza Lajos nézetét, mert a szóbeliség felsőfokon, véleménye szerint hátráltatná az ügy elintézését. Addig, mig politikai bíróságoknál az állam által kontemplált szóbeli közvetlen tárgyalás életbe nem lép: várakozó állást foglal el. Akkor is lehet javítani a törvényen, ha ott a szóbeliség jónak bizonyul. Világi elnök: több szóló nem levén, a kérdés eldöntését szavazásra bocsátja: »elfogadta tik-e a javaslat alapelve, hogy t. i. szóbeliség és közvetlenség a második forumon ne legyen ?« A zsinat többsége ezen értelemben dönt. 6. Világi elnök az utolsó elvi kérdését teszi fel a törvénykezési alapelveknek: »miként rendeztessék a vád és védelem képviselete ?« Tóth Sámuel zsinati főjegyző erre vonatkozólag is olvassa a konventi jegyzőkönyv ugyancsak 117. számú szövegének második szakát: »A vád képviseletére ajánltatik (a dunántuli egyházkerület által), oly fegyelmi ügyek ben, melyek súlyosabb büntetést vonhatnak magok után, az elnök az illetékes ügyész véleményét kikéri s e véleményt a periratokhoz csatolja; ha pedig az elnökség vagy a biróság szükségesnek tartja, az ügyész közreműködését a tárgyalás alkalmával is igénybe veszi. A nagy bizottság ez indítvány mellőzését javasolja és az egyetemes konvent a munkálat idevonatkozó határozmányait fogadja el«, — t. i. a közvetlen, szóbeli tárgyalásra, mikor a biróság első fokon működik, a felek meghivatnak és ha igazolt akadályoztatás esetében meg nem jelenhetnek, megbízottaik által képviseltethetik magokat. Molnár Béla csodálkozik azon határozaton, melyet e kérdésben a nagy bizottság és konvent elfogadott. A félnek joga van magát képviseltetni mindenkor és nincs törvény, mely ezt megakadályozná. Amit a dunántuli kerület kiván, csak hivatalból üldözendő eseteknél fordul elő és ily esetekben a vád legalább hivatalból legyen képviselve, mikor a védelemnek is helye lenne. Aztán azok az ügyvédek nem is olyan lelkiismeretlen emberek, mint amilyeneknek tartják; pontosan és hiven szoktak működni. Elfogadja a dunántuli kerület javaslatát. Kolozsváry Sándor: A fegyelmi kereset két módon indul meg: hivatalból és egyesek kérésére. Az utóbbi esetben a törvény megengedi a képviseltetést és a javaslatnál nem is menne tovább, ha mindig ezen eset állana elő. Van azonban más eset is, midőn egyházi hatóság által indíttatik meg a fegyelmi kereset és ekkor szükség van és pedig föltétlenül a vád képviseltetésére vagy az egyház megyei vagy az egyházkerületi ügyész által. Világi elnök: több szóló nincs: ha kimondja a zsinati hogy a javaslat alapelvét elfogadja, azon esetben csak a vád képviseltetésének el- vagy nem-fogadása felett kell dönteni. A zsinat »többsége a javaslat elvét általában elfogadja, továbbmenőleg kimondja a vád képviseltetését«. 7. A törvénykezési alapelvek letárgyalása után Kolozsváry Sándor megfelelő indokolás kíséretében következő indítványt terjeszt a zsinat elé: »Mondj a ki a zsinat, hogy az egyházközségi bíráskodást az egyházközségek presbyteriumától, illetve annak bíróságától elvonja s az annak bíráskodása alá sorozott ügyeknek első fokon való elintézését az egyházmegyei biróság hatáskörébe utalja*. Indokolásának veleje ez: a presbyterium nem áll azon értelmi fokon, hogy bölcsen és békésen határozhasson. Azonban a zsinat ez indítványt egyhangúlag elveti. 8. Tóth Sámuel olvassa a szintén napirenden levő lelkészválasztási törvények IV. szakát: »Lelkész választás meghívás utján*. Erre vonatkozólag a konventi jegyzőkönyv 131. száma alatt ez áll: »A dunamelléki és tiszántúli egyházkerületek a meghívás utján való választást csak abban az esetben tartják megengedhetőnek, ha egyetlen jelölt van, ellenkező esetben a pályázat utján való választás elrendelését indítványozzák. A nagybizottság ez indítványt oly értelemben kivánja elfogadtatni, hogy az állomás pályázatra bocsátása akkor történjék, ha az összes választók 20°/0

-a nyilatkozik az egy jelölt ellen. Ez elv elfogadása esetén a 199—204. §-ok (ezek tartoznak a fennebbi szak alá) ez értelemben lesznek átalakítandók. Az egyetemes konvent magáévá teszi a nagy bizottság e javaslatát*. Lengyel Imre egyszerűen az általános többséget óhajtja. Mondassék ki: hogy ha az illető egyházközség