Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-20 / 13. szám

választás volt érvényben. Szentségtelen kéz az, mely kihányni akarja a kincset az egyház talajából. Eddig a kinevezés is érvényben volt, most kimondatott a meghivás utjáni választás, tehát megmaradhat a kijelölés annyival inkább, mivel az első eltöröltetett és mivel most már csak akkor alkalmaztatik, midőn az egyházi hatalom közbelépésére szükség van. Hát oly borzasztó valami az, hogy az egyházi hatalomnak is van befolyása a választásra? Mindig tud találni eszközt, melylyel büntesse a jelölő bizottságot, ha visszaélést követ el. Aztán a szabad választás is szülhet visszaélést, mert korteskedésre vezet, bármily szigorú törvény tiltsa. Beismeri, a régi törvény nem volt mindenben helyes, mivel az egyházközség küldötteit leszavazhatták; ezen bajnak elejét veszi Horthy István javaslata, mely egyező szellemű a mult hagyományaival. Kéri hát a zsinatot, hogy mielőtt a szöveg acceptáltatnék, tárgyalás végett a javaslat értelmében adja át az illető bizottságnak. Fejes István. Az öt kerület közül csak a tiszáninneni mondta ki határozottan, hogy a független, szabad választást kívánja. Ő is annak híve, s azt tartja jónak, ez felel meg a legújabb kor követelményének. Nem fogadhatja el Szász Domokos püspök érvelését, nem ott sem, midőn Svájc és Skócia mellőzésével oly egyházakra utalt, hol nem autonom alapból fejlett ki a választás. Ragaszkodik kerületével azért is a szabad választáshoz, mert megfelel a zsinat-presbyteri elvnek; általa az érdem, képzettség méltánylásra fog találni, midőn egy jeles egyén nem leend arra kárhoztatva, hogy 3—400 frtos ecclesiában tengesse életét, holott külföldön ritka lelkész nem kapja meg a 1200 — 1500 tallérját. Fájdalommal tekint a jövőbe : a régi gárda tagjai elhullnak, a jeles lelkészek és nem lesznek utódok, mert hálátlan a pálya és még hozzá legyen hálátlan a törvény is. Nagyon érthető, miért tolulnak jelesen végzett theologus ifjaink tanári pályára. Elfogadja a törvényjavaslat szövegét tárgyalás alapjául, de a jelölés teljes mellőzésével. Felszólaltak még Györy Lajos és Adám Kálmán; az első Horthy István javaslata mellett, a második ellene. Várady Gábor kijelenti, hogyha a feliratkozott szónokok elállnak beszédeik megtartásától, ő is eláll. E kérdés úgyis már évek óta vita tárgya; már évek óta mindenki tisztában van szavazatával, következőleg egymást kapacitálni nem lehet. Tisza Kálmán világi elnök felteszi a kérdést: a feliratkozott szónokok elállnak-e beszédeik megtartásától? Erre mind a kilenc feliratkozott képviselő elállott a szótól. Világi elnök, mivel kellő számú zsinati tag névszerinti szavazást kér, oly módon rendeli el azt, hogy akik Horthy István javaslatát elfogadják, igennel szavazzanak, a többiek nemmel. Beadatott összesen 88 szavazat. Igennel szavazott 35 képviselő: Antos János, Bartha Lajos, Bedőházy János, Dávidházy János, Deézsi Gyula, gróf Degenfeld József, gróf Degenfeld Lajos, Doroghi Lajos, Dömötör Lajos, Futó Mihály, Gyarmathy Miklós, Győry Lajos, Horthy István. Kiss Elek, Kolozsvári Sándor, Kovács Ferencz, Kovács Antal, Lénárt József, Losonezi Mihály, Nagy Ferencz, Nagy László, Pánczél Károly, Párád y Kálmán, Somkereki Miklós, Szász Gerő, Szász Domokos, Szeremley Sámuel, Szeremley József, Széky Péter, Szilassy Aladár, Tóth Sámuel, Zeyk Gábor, Zeyk Dániel, Váró Ferencz, Véghely Dezső. Nemmel szavazott 53 képviselő: Ádám József, Ádám Kálmán, Antalfi László, Antal Gábor, Baksay István, Begedi István, Bencsik István. Beöthy Zsigmond, Bernáth István, Bornemisza József, Cseh Ervin, Csernák István, Czike Lajos, Debreczeni Gábor, Décsey Lajos, Farkas Ábrahám, Fejes István, Hajnal István, Kiss Gábor, Kiss Albert, Kiss Áron, Karap Ferencz, Koncz Imre, Kopré Eerencz. Kovács Károly, Kulin Imre, Lengyel Imre, Lukács Ödön, Meczner Béla, Meczner József, Mitrovics Gyula, Molnár Béla, Nagy Pál, Papp Gábor, Peterdi Károly, Ragályi Béla, Révész Kálmán, Segesváry József, Soltész László, Szabó Endre. Szabó Károly, Szabó János, Szarka Boldizsár, Szász Károly, Szél Kálmán, Szilády Áron, Szilágyi József, Szilágyi Benő, Ujfalussy Sándor, Vályi Lajos, Várady Gábor, báró Vay Béla, Véghely Dezső. Távol volt 21 képviselő: báró Bánffy Dezső, gróf Bethlen Gábor, Darányi Ignácz, Dull László, Gencsi Álbert, Géresi Kálmán, Hegedűs Lajos, Hegedűs Sándor, Izsaák Dezső, Konkoly Thege Gyula, Konrád László, Körmendi Sándor, Mezey Albert, Szabó Kálmán, Széli Kálmán, Szunyogh Szabolcs, Tisza István, gróf Telekv József, Uray Imre, Vass Tamás. Igy hát Horthy István javasolta jelölés 18 szótöbbséggel elvettetett és elfogadtatott a javaslat alapjául szolgáló szabad választás elve. Világi elnök, miután a holnapi ülés napirendjére a lelkészválasztási törvények pontonkénti tárgyalását kitűzte, az ülést d. u. l

ji

2 órakor feloszlatta. Hetedik ülés március 17-én. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést az elnökség nevében megnyitja; a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére egyházi részről felkéri Mitrovics Gyula, világi részről szólók jegyzésére Véghely Dezső zsinati jegyzőket. 2. Szilády Áron, a mult ülés egyházi jegyzője, a jegyzőkönyvet felolvasván, hitelesíttetik. 3. Tóth Sámuel kéri a zsinatot, hogy a mai ülésen Bernáth Elemér helyett az ágost. hitvallásű küldöttekkel tanácskozó bizottságba válaszszon uj tagot, valamint a törvénykezési bizottságba is, mivel nevezett képviselő annak szintén tagja volt. 4. Tisza Kálmán világi elnök kénytelen bevallani a napirend hibás megállapítását. Ugyanis pontonkénti tárgyalásra a lelkészválasztási törvények tűzettek ki, noha elsőben a törvénykezési alapelveket kellett volna vitatni és felettök dönteni. Indítványozza, hogy a zsinat a következő ülés tárgyául tűzze ki ez utóbbiakat még azon esetre is, ha a mai ülésen a lelkészválasztási törvények részletes tárgyalása be nem is végződnék. A zsinat elfogadja világi elnök indítványát. 5. Mitrovics Gyula egyházi jegyző olvassa a lelkészválasztásról szóló tör vény fejezetet. I. Az egyházak osztályozása. Ennek 183. §-ához, mely a gyülekezeteknek a lelkészi javadalom mértéke szerint négy osztályba sorozását rendeli, hozzá szól Körmendy Sándor. Az első bekezdés utolsó sorából e szók: »vagy egyes vidékenként« — törlendők az osztályozás egyöntetűsége céljából. Kiss Gábor a második bekezdésben világosság és érthetőség kedveért e szót »évenként« — »évre« kéri változtatni. Molnár Béla az egész rész címét kifogásolja: »Lelkészválasztási törvények«; legyen egyszerűen: »Lelkészválasztás*. Várady Gábor, Begedi István, Fejes István, gróf Tisza Lajos felszólalásai után a zsinat a 183. §-t a módosítások mellőzésével eredeti szövegezésében fogadja el, a címet pedig így állapítja meg: »Lelkész választás«. II. A lelkészek minősítése. A 184. §-t, mely a lelkészeknek is szintén négy