Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-20 / 13. szám

kel leendő törvénybe igtatását, iskoláink és tanáraink életérdekében valami úton előmozdítani kegyeskedjék. Maradtunk a főtiszteletü és méltóságos zsinatnak legmélyebb tisztelettel. Budapest, 1891. december 14. A zsinati tanárképviselők. A reformátusok zsinatja. Hatodik ülés március 16 án. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést d. e. 10 órakor az elnökség nevében megnyitja; jegyzőknek felkéri egyházi részről Szilády Áront a jegyzőkönyv vezetésére, világi részről Véghely Dezsőt a szólók jegyzésére. 2. Tótli Sámuel, a mult (március 14-ki) ülés egyházi jegyzője, a jegyzőkönyvet felolvasván, hitelesíttetik. Ezután jelenti, hogy Fejes István és Nagy Pál képviselők a zsinaton megjelentek, valamint azt is, hogy az ágost. hitvallású küldöttekkel tanácskozó bizottság végképen megalakult, elnökének Tisza Kálmánt választván meg; ugyanezen bizottságban Bernáth Elemér képviselő eltávozása folytán egy hely megüresedett. 3. lisza Kálmán világi elnök jelenti a zsinatnak, hogy a március 14—15. napjain tartott értekezlet a lelkészválasztásról és törvénykezésről szóló törvényfejezeteknél az általános elveket illetőleg megállapodásra jutott. A mai ülés napirendjére kitűzött lelkészválasztási törvények általános vitatásánál négy kérdés merült fel: 1. Legyen-e meghívás útjáni választás ? 2. Osztályoztassanak-e az egyházak ? 3. Tekintettel a különböző osztályú egyházakra, legyen-e lelkészi kvalifikáció ? 4. Fentartassék-e jövőre is a lelkész jelölés? A zsinat a három első kérdésre egyhangúlag igennel felelt, tehát az elveket elfogadta, a negyedik kérdés azonban hosszas vitára adott alkalmat. Elsőnek szólal fel Horthy István, ki egy javaslatot terjeszt a zsinat elé, mely igy hangzik : »Utasítsa a főtiszteletü és méltóságos zsinat a lelkészválasztási törvényjavaslat IV., V. és VI. részét a lelkészválasztási zsinati bizottsághoz átdolgozás és szövegezés végett, mely átdolgozás és szövegezésnél a következők volnának — mint irányadók — szem előtt tartantók: 1. Lelkészválasztásnak meghívás utján, jelölés nélkül is van helye azon esetre, ha az érdekelt egyház összes választóinak absolut többsége egy jelöltben tud megállapodni. 2. Ha a meghívás utján való választás nem sikerül, a lelkészi állomás pályázat utján jelölés mellett töltendő be oly módon, hogy a pályázati kérvények a lelkészjelölő bizottság elébe terjesztetnek, mely jelölő bizottság négy, az érdekelt egyház presbyteriuma által választott s négy egyházmegyei tagból áll, mely jelölő bizottság a jelölést eszközli. Az egyházmegye részéről tagjai a lelkészjelölő bizottságnak az esperes és egyházmegyei gondnok, vagy törvényes helyetteseik, továbbá egy egyházi és egy világi tanácsbiró. 3. Ha a lelkészjelölő bizottságban a jelölés mikéntjére nézve többség, vagy megegyezés nem jőne létre, az összes iratok az egyházkerületi biráló bizottság elébe terjesztendők, mely aztán a jelölés kérdésében végérvényesen dönt«. Javaslatát hosszabb beszéd kíséretében ajánlja a zsinatnak elfogadásra. Elismeri, hogy a kijelölés némely esetben nem volt épen méltányos és elégületlenséget szült, de jövőre ilyesmi nem fordulhat elő, miután a felebbezés joga meg leend adva. Hibás volt az eddigi rendszer azért is, mivel a jelölő bizottság sok esetben csak az iskolai bizonyítvány alapján jelölt, holott a szellemi tehetség és képzettségen kívül a moralitás is nagyon fontos, sőt legfontosabb tényező, melynek hiánya végzetes lehet az illető egyházra. Sem a népszerűséget, sem a szabadelvüséget nem lehet, nem szabad figyelembe venni akkor, midőn oly törvényhozásról van szó, mely biztosítja az egyházat. A meghívás a jelölés mellett is megmarad, sőt csak azon esetre lenne jelölés, ha az illető egyház nem juthatna közmegegyezésre a választandó személyében. Czike Lajos rámutat a 81-ki lelkészválasztási törvény káros következményeire, melyek a valláshoz való ragaszkodást is ingadozóvá tették némely esetben. De káros volt az egyházkormányzatra is, midőn a hivatalos személyeket gyűlöletes színben tüntette fel. Meglátszott hatása a főiskolákon, mert kevesebben léptek lelkészi pályára, tudván, hogy a tehetség és szorgalom nem talál kellő méltánylásra. A jelölés, mely 10 évvel ezelőtt ültettetett be egyház-szervezetünkbe, sínylődő fának bizonyult, tehát ki kell irtani gyökerestől. Az ellenjavaslattevő is elismeri, hogy elégületlenséget szült, visszaélésekre adott alkalmat, mégis fentartani óhajtja, mert meggyőződése szerint mindezek megakadályozhatók a felterjesztés és felebbezés által, sőt a bizottságot — ha hibás — meg is kell büntetni. Ugy, de a bizottságot, hacsak a lelkiismeret mardosása nem bünteti meg, semmiféle egyházi hatalom nem bünteti, minthogy nincs is reá példa. Azt is állítja Horthy István, hogy javaslata által a jeles egyének, érdemek, képzettség stb. mind méltánylásban részesülnek, mert ha a jelölő bizottság megegyezésre nem tud jutni, szabad a felebbezés. Jól van, a jelölés ez esetben megsemmisül, de még mindig lehet a sérelmes félnek a konventhez fordulni, mely miután egy évben csak egyszer tart ülést, jó lesz, ha az illető egyház két év múlva jut lelkészhez. Pártolja a szabad választást, melynek alapját az egyetemes konvent határozatában és a zsinati törvényjavaslatban letéve látja. Doroghi Lajos a jelölés mellett szólal fel. Nagyon fontosnak és szükségesnek tartja a jelölő bizottság őrködését, hogy váljon a jelölendő dignus-e ? Az eddigi törvény szerinte jó volt, mert az állomás elnyerése nem lett szerencsevadászattá, de a szabad választás épen proponálná azt. Nem a törvény volt rossz, hanem a hibás végrehajtás szült bajokat. Csatlakozik Horthy István javaslatához. Beöthy Zsigmond igazságtalannak tartja, hogy azt a jogot, mit a természet adott, a szabad választás jogát elvegyék az egyházaktól. Válaszszák a hívek szabadon lelkészeiket, mert ők fizetik és ha visszaélést követnének is el a szabadsággal, van az egyháznak hatalma, hogy a bűnt megbüntesse. Szász Domokos püspök azon véleményben van, hogy egyházunkra nézve egyik törvény sem bír nagyobb fontossággal, mint épen a lelkészválasztási. A kijelölés intézményének hive, mert jónak, célszerűnek tapasztalta. Ez van gyakorlatban egy vagy más formájában külföldön is, hol a protestáns egyházak rendezett viszonyok közt élnek. Azon alapeszme, hogy az egyházi hatóság a lelkészválasztásra befolyást gyakoroljon, helyes. Németországban törvény által biztosíttatik ezen befolyás, valamint Franciaországban, melynek választási törvénye majdnem egyezik a miénkkel. Már csak ezen egy tény is indító ok a Horthy István javaslatának elfogadására. Ha a múltba tekintünk, visszamegyünk egész a reformáció alapításáig, ezen kortól kezdve kevés időt leszámítva, mindig a kijelölés utjáni