Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-20 / 13. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utca V3 szám, hová a kéziratok cimzendök. líiadtí-liivatal : Mornyánszky Vik'or könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetesi díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám. ára 20 kr. Ami a vihar után marad. Ami a vihar után marad, az pusztulás ; letarolt mezők borítva szétszórt hullákkal, roncsokkal, bevonva szenynyel, piszkos iszappal; csüggesztő szomorúság a szivekben. Égi háború, természet vihara ha végig sepert mezeinken, kerteinken: szántóvető ember gondtól nehéz fejét szomorúan lehajtva néz ki kertjébe, földjére, hogy ami megmaradt, összeszedje, szenynyes iszapból gabonája keresztjeit kihalászsza. Öldöklő csatának, ha véget vet az éjszaka: leple alatt szorongó szivvel vonulnak a békés polgárok a véres mezőre, hogy akikben még élet van, felszedjék, megmentsék. Égi, földi háború nyomai rémesek mindenkinek, mert mindenki látja, a gyász, siralom utána általános, mert nyomorúságát mindenki megérzi. Nem igy a romlást, mit az erkölcsi világban a felette elvonult viharok okoznak. Ennek megfigyelésére kevesen vesznek magoknak fáradságot; nagyságát az emberek nagy része áldott optimizmusában nem látja. Akik látják, részben az elfásult ember közönyével, részben csüggedt lemondással nézik, mint a szántóvető földjein az iszapot, mit el nem hordhat. Csudálatos ! Isten csapásai, ha elzúgnak felettünk: sokszorozott munkával próbáljuk a veszteséget helyre pótolni. A báboru rémét feltartani — a mennyiben tőlünk függ — kétségbe esett erőfeszítésekkel próbálgatjuk. A pusztításnak pedig, mely az erkölcsi világra nagyobb nyomorúságot zúdít, mint a külsőre a háború és ég vihara, sem ellenállni, sem hatását mérsékelni nem próbálkozunk. A képviselőválasztások mindenkor, most sokszorozott erővel pusztítva viharzottak le felettünk. Izgalmai — legalább a vidéken — megszűntek, de én még most se tudom csendes lélekkel nézni azt az Ínséget, nyomort, mely nyomain az erkölcsi világban fakadt, a szennyet, piszkos iszapot, mely-Ivei különben sem nagyon viruló mezeinket, réteinket bevonta — aztán próbálok hozzáfogni a romok eltakarításához. Hanem ha ezt csak magam látom, magam teszem, vagy csak nagyon kevesen; ha az engedetlen hullámok mederbe terelésére nem felülről emelkedik hang: a rohanó ár tovább rohan, mig nem egy világrázó vihartól felkorbácsoltatva, hullámai mindenestől eltemetnek bennünket. Mert a képviselőválasztásoknál nem a szenvedélyeknek véres verekedésekig való elfajulása ijeszt, miket leginkább a tiszta magyarságlakta vidékek láthatnak, hiszen ebből, mig orozva tett gyilkosságokra nem vetemedik, csak harcias természetünk látszanék, erre pedig a civilizáció folytonos erősbödése mellett is még mindig szükségünk van, de meg tagadha.tla.nul az erkölcsök szelidülését igazolják e tekintetben is a folyton kevesebb számban felmerülő véres események. Nem ez — mondom — az aggasztó, hanem a szörnyű mérvű vesztegetés, lélek vásárlás és adás. Pedig ha két rossz közül egyiknek meg kell lenni népünkben, legyen meg inkább az! Nehéz napjainkban nemzetünknek épen e tulajdonságában volna ereje, mig vesztét sietteti a más. Csak akik idegen nemzetiségek közé ékelt és szegényebb magyarság kebelében élnek, látják: mily szörnyen pusztító betegség ez egyházunk, hazánk életében, népünk erkölcsében! Két dolgot hadd hozzak fel erre! Egy közigazgatási tisztviselő emlékezett előttem a napokban a lefolyt választásokról, hogy mit kell nekik tenniök felsőbb hatóságaik parancsára heteken keresztül. »Megutálj a az ember önmagát« végzé az emlékezést. Már most a vesztegetésnek, lelkiösmereten, meggyőződésen erőszakoskodásnak, az embert Isten képétől megfosztó gálád műveleteknek mily mértéke lehet az, mely e nyilatkozatig el tudja keseríteni azt, akit eléggé hozzá szoktatott az ilyenek látásához hivatalos állása!? De van is látszatja munkájoknak. Hány helyt történt ugyanis, hogy a község szavazó része csaknem a maga egészében ment szavazni nem meggyőződése szerint, hanem a pazarul szórt lélek-25