Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-10 / 10. szám

táns középiskoláknak, melyek az eddigi államsegély megemeléséért esedeztek. És jogos kérésük a pusztában kiáltónak szava marad mindaddig, mig nemzeti kulturánk intenziv haladását a kompetens fórum oly célnak kénytelen tekinteni, mit egyre-másra szaporodó szabályrendeletekkel, százféle utasítással is el lehet érni a nélkül, hogy az elérésére való eszközöket is megadná. Be kell érnünk az elismeréssel: »a felekezeti iskolák részéről nemcsak engedékenység, hanem meggyőződésből származó előzékenység volt tapasztalható« az 1883. XXX. t.-cikkel kezdődött — immár nyolc éves — reformkorszakban. A mi részben 915,700 frtot tevő építkezésben is megnyilatkozott, a mennyiben az ev. ref. középiskolák 762,300 frtot; az ág. ev. középiskolák 153,600 frtot építettek el a nyolc évnyi turnusban. És adjon uj reményt az autonom felekezeti középiskolai tanárok számára tervezett nyugdíj-intézet megokolásául tett nyilatkozat: »ezek is az államot szolgálják s bármi tekintetben való elgyöngülésük az állami iskolák szaporítását s az államnak még nagyobb terhét vonná maga utáni. Leplezetlen, őszinte nyilatkozat. Az ábrándokat ugyan lehűti, de legalább okát adja a végső szükségben kért — bizony nagyon szűken mért — államsegélynek: . . . »a káposzta is megmaradjon « . . . Végre hát nem kell újra meg újra apellálnunk a »Ratio educationis«, meg az »Organisations Entwurf« kárára, a mikor iskoláink a nemzeti szellem védbástyái voltak a soknemü zaklatás közepette is; történeti nagy múltra, a magyar közművelődésnek tett hosszú szolgálatokra se szükséges ismételve hivatkoznunk. A kultuszminiszter ő excellenciája belátja immár, hogy mi is az államot szolgáljuk. Az az is szócska a bizonysága, hogy még mindig nem gondol valamire. Arra, hogy a protestáns egyház mindenütt — első sorban Magyarországon — nemzeti alapon szervezkedett. Igy hát az alkotmányos állameszmét szolgálta már akkor, mikor a politikának még jelszava sem lehetett; és kezdettől fogva a közélet, a haza számára nevelte ifjait, mert a haza sorsához fűzte léte, történeti fejlődése. E szerint valamivel többet tettünk, mint az a hatalmas, dúsgazdag felekezet, mely a magyar állameszmét— uti exempla docent — ma is csak Róma után és Róma engedelme szerint respektálja. Hogy történeti hagyományainkhoz, híven ma is menynyire szivén fekszik a protestáns közönségnek a magas állameszme diadalra segítése: kulturális intézeteinknek emelése, bővítése, kiegészítése is bizonyságai. A sepsi-sztgyörgyi ev. ref. gimnáziumnak már a hatodik, a szatmárinak a hetedik osztálya is megnyílt s igy teljes főgimnáziummá bővülésük egy-két esztendő munkája. Az utolsó években általában emelkedtek intézeteink. Csak egy szűnt meg: a miskolczi ág. ev. algimnázium, mely az ev. ref. fős a kir. algimnázium mellett — miként a néhány évvel ezelőtt megszűnt győri ág. ev. algimnázium — se általános, se helyi szükséget nem pótolhatott. A 183 középiskola közül 27 az ev. ref., 24 az ág. ev. és 2 az unitárius egyházé. A 27 ev. ref. középiskola 197 rendes és 6 párhuzamos (Budapest, N.-Enyed az I. osztályban, Debreczen az I., II., III., IV. osztátyban); a 24 ág. ev. középiskola 150 rendes és 2 párhuzamos (Budapest és Igló az I. osztályban); a 2 unitárius középiskola 13 rendes osztályába: összesen 12620 tanuló járt, vagyis az összes középiskolai tanulók 33'6%-a. Az ev. ref. középiskolákban vizsgálatot tett 6453; — az ág. ev. középiskolákban 4987, az unitáriusokéban 380 tanuló. E szerint év közben elmaradt: az ev. ref. középiskolákban 1000 közül 63 (összesen 436); az ág. ev. középiskolákban 1000 közül 57 (össz. 328); az unitáriusoknál 36 (9-6°/0

). Mind e számok intézeteink t / látogatottságát bizonyítják. Annyival inkább, mivel egyes helyeken túltömöttséget is konstatál a jelentés. Így a sárospataki, debreczeni, miskolczi, hódmezővásárhelyi, kolozsvári, nagvenyedi, sepsi-szt.-györgyi ev. reform. — a soproni, kézsmárki, nyíregyházi, budapesti, beszterczei, szarvasi ág. ev. középiskolák egynél több osztályában. Az ev. ref. középiskolák közül legtöbb tanulója volt a debreczeninek (633), s a sárospatakinak (453); — legkevesebb a kisújszállási (54) s a hajdúnánási algimnáziumnak (50). Az ág. ev. középiskolák közül legnépesebb volt az iglói (437), legkevesebb tanulója volt a beszterczebányainak (78). A magyar elem »legnagyobb sulylyal lép fel« az ev. ref. középiskolákban, melyekben a tanulók 93"4°/0

-a tiszta magyar; az unitáriusokéban 87'1 °/0

; legkisebb az ág.ev. iskolákban, természetesen a Nagy-Szeben, Brassó, Segesvár, Besztercze, Medgyes, Szászrégen, Szászsebes német ajkú kontingense miatt: csak 51'8°/0

. Az összes ev. ref. középiskolákban magyar a tanítás nyelve is. A magyar mellett — az alsó osztályokban — a németet is használják: a pozsonyi, kézsmárki, iglói ág. evang. középiskolák. Német a tanítás nyelve a fenntebb említett erdélyi szász ág. ev. középiskolákban. A német mellett a magyart is használják: a felső-lövői, brassói ág. ev. középiskolák. Az unitárius intézetek tanítás nyelve szintén a magyar. A jelentés különben a magyar elem örvendetes emelkedését konstatálja, a mi tehát részben a mi középiskoláink sikeres működésének is érdeme. »A tanulók előmenetele a kimaradtak és bukottak nagy kontingense dacára is örvendetes képet nyújt.« Az ev. ref. középiskolák tanulói közül 8% jelesen, 19'8°/0

jól, 47'3°/o elégségesen végzett; egy tárgyból bukott 10'9°/0

, kettőből 69°/0

, több tárgyból 7-l°/0

, — Az ágostai ev. középiskolákban jelesen végzett 7°/0

, jól 18'7°/0

, elégségesen 51*2%; egy tárgyból bukott 9'7 °/0

, kettőből 5'2°/0

, több tárgyból 7,

5°/0

. Mintaszerű jó tanulói lehettek a két unitárius gimnáziumnak, a mennyiben közülök 116% jelesen, 22 9°/0

jól és 48 9% elégségesen végzett; egy tárgyból 9,

2°/0

, kettőből 5'8°/0

és több tárgyból (a 380 tanulóra számítva) csak 1-6% bukott. Érettségire az ev. ref. középiskolákban 434 tanuló jelentkezett; közülök 37-en jelesen, 84-en jól, 191-en elégségesen végeztek; javító érettségire 73-an, ismétlőre 49-en lettek utasítva. Az ág. ev. középiskolákban érettségire jelentkezett 364 tanuló közül jelesen végzett 51, jól 94, elégségesen 144; javítóra 50, ismétlőre 25 lett utasítva. A kolozsvári unitárius főgimnáziumban jelentkezett 31 tanuló közül jelesen végzett 3, jól 8, elégségesen 17; javítóra csak 3-an lettek utasítva, ismétlőre senki. . . ami 31 tanuló között megint dicséretes ritkaság. A jelentés maga kiemeli, hogy aránylag legtöbb a bukott tanuló az ev. ref. gimnáziumokban (1000 közül 249), az ág. ev. középiskolákban (1000 közül 224); míg az állam vezetése alattiakban 217, a rendelkezése alattiakban csak 210 bukott meg. És e kijelentéssel önmagát cáfolta meg a kultuszminiszter. Mert a 31. lap e nyilatkozatával: >legtöbben, mint minden évben, az idén is aránylag az állam vezetése és rendelkezése alatt álló intézetekből maradtak ki: valószínűleg a szigorúbb osztályozás miatt« . . . homlokegyenest ellenkezik a protestáns középiskolák szigorúságáról fentebb kiállított hivatalos bizonyítvány. Valóban az osztályozás szigorúságának nem a jelesek, jók százaléka, hanem a bukottaké, az ismétlőké az igazi mértéke. Bizony, ha nem ily tiszteletre méltó fórum műve volna a jelentés, önként törhetne ki az olvasókból a »risum teneatis amici!« Ép igy nincs értéke annak a (59. 1.) skrupulózus mondásnak, hogy »mivel többen részesültek igazgatói megrovásban, és többen mu-