Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-03 / 9. szám

mányozásával volt elfoglalva. Miután a rám bízottakat közöltem véle, sok mindenféléről kérdezősködött tőlem. Többek közt a budapesti zsidókról tudakozódott; számukat 90,000-re tettem; ő azonban azt mondá, hogy a budapesti zsidók számáról ugy van hiteles forrásból értesülve, hogy az a 200,000-et is meghaladja. Majd magáról is szólván, értesültem, hogy Rev. Dr. Mathews skót származású és mint ifjú hallotta Kossuth Lajost szónokolni Glasgowban. Első hallásra idegenszerűnek tünt fel Kossuth kiejtése, hanem beszédének tartalma mindent feledtetett. Csudálkozott. Kossuth szóbőségén, milyet még a született angol szónokok közt is keveset talált, bámulta választékos, és mégis tőről metszett angol nyelvezetét, melyet a lapokba kinyomtatott beszédekben olvasván, élvezett a közönség. Kérdezé Kossuthot, honnan szerezte e feltűnő jártasságot az angol nyelvben ? Kossuth azt válaszolta, hogy 4 évi fogsága alatt csak két könyve volt: egy angol uj-testamentom, mely tudvalevőleg a legjobb fordítás — és egy Shakespeare-példány. Ezt a kettőt úgy szólván könyv nélkül tudta. Amabból tanulta meg, milyen az egyszerű, méltóságos, nemes stilus; emebből, hogy milyen a fenséges dikció. Rev. Dr. Mathews 20 évig papja volt egy amerikai nagy gyülekezetnek. Jelenleg északnyugati Londonban lakik, mint a presbyteri szövetség titkára és a »Quarterly Register* szerkesztője. Minden iránt érdeklődést tanúsított. A Pester Lloydot minden nap lefordítottam méltó szóbelileg; a Prot. Egyh. és Iskolai Lap cikkeinek tartalmát is érdekkel hallgatta. Naplójába a mondottakat gyorsirásilag vezette be. A zsinat alkalmával a szónokokról én is irtam be egyetmást jegyzőkönyvébe. Az egyetemi könyvtárban Szilágyi Sándor könyvtárnok úr nagyon szívesen mutatott és magyarázott mindenfélét és azt mondta nékem Rev. Dr. Mathewsről : ez a jó ur, ugy látszik, mindenhez ért, még azt is tudja, hogy a bibliographusok milyen margónak örülnek leginkább. Megkérdezte, hány kötetből áll a könyvtár, s midőn a számot megtudta, igy szólt tréfásan: és ön uram, hányat olvasott el közűlök ? Elvezettem az egyetem rectorához, br. Eötvös Loránd úrhoz is. Megnézegette a karok ezüst botjait, a dékánok jelvényeit. A magyar nőnevelésről szeretett volna egyet-mást mondani. Erről keveset lehetett szólni. Elmondta tehát Rev. Dr. Mathews az angol nőnevelés menetét. Mikor azonban odaért, hogy az angol lányok is járhatnak az egyetemre (deszkafallal elválasztottan a terem másik felén levő fiatal emberektől), nem állhatta meg a rector magnificus ur e kérdést: »But what after* — de aztán mit csinálnak velük? Hogy az egyetemet még jobban megismerhesse Dr. Mathews, felmentem vele a modern philologiai seminariumba. Midőn az ifjaknak bemutattam, éljenzéssel fogadták és mutogattak neki, a mit csak lehetett. Többek közt a Ráth-féle magyar Shakespeare kiadást is látta — no meg a finn könyveket; a mi állítólagos rokonaink szavainak hosszúságát sajnálkozva nézte, kivált mikor azt hallotta, hogy abból vizsgázniok is kell az egyetemi hallgatóknak. A legpompásabb megjegyzést azonban akkor tette, midőn Burns Lévay-féle fordításáról értesült. »Ez már aztán derék, hiszen még angolra sincs lefordítva!« — Ha ezt Lévay hallotta volna! Dr. Szabó József egyetemi tanár is szívesen fogadta kedves vendégünket: most legalább tolmácsolás nélkül szólhatott. A ref. gimnázium tanára, Szádeczky ur kalauzolt bennünket a mineralogiai és geologiai helyiségekben, hol amerikai geologiai különlegességekről tett említést Rev. Dr. Mathews. A hold-utcai ref. templomban két ízben prédikált Rev. Dr. Mathevs. Előadása ha ugyan nem szerénytelenség erről nekem Ítélnem, igen higgadt, pontos, közvetlen, kellemes, s dacára, hogy systematika theologia tanára volt, mégis népszerű, világos. Eljött az Erzsébet-köruti vasárnapi iskolába is, hol a gyermekekhez szólt, alkalmazván azon római ember történetét, ki borjúját naponként emelgetvén, tehén korában is elbírta. Ti kis gyermekek, egy nehéz könyvet tanultok — a bibliát; de ha mindig egy kis részszel többet emeltek belőle, felnővén, az egész bibliát elbírjátok, felfogjátok. Egy pénteki biblia-estén is megjelent és beszélt az okos szüzek példázatából. Theologus ifjainkat is kívánta látni, kiknek az angol theologiatanítás menetéről beszélt. Midőn elhagyta a theologiai épületet, theologusainkról ezt mondá: »bright looking faces* (nyilt arczu ifjak). Moody András ur, a skót misszió lelkésze, Rev. Dr. Mathews tiszteletére a hold - utcai teremben tea-estélyt adott. Ez alkalommal Rev. Dr. Mathews kedves kis beszédet tartott. Nagyon sajnálom, hogy szórói-szóra nem közölhetem, mert tolmácsolásával lévén elfoglalva, csak vázlatilag adhatom. »Azt mondják, szólt többek közt, hogy a magyarok Ázsiából jöttek, s hogy rokonaik ott vannak ma is. Ezeket a rokonokat én fedeztem fel: azok is presbyteriánusok, mint a magyar vallás hívei. Felfedezése a következőkép történt: küldtünk mi egyszer egy misszionáriust Perzsiába, hogy ott működjék s híveket szerezzen. A misszionárius azonban visszatért nemsokára s ezt mondta: Uraim, engem visszaküldték onnét, ahova mentem ; azt mondták, hogy nincs rám semmi szükség sem. Még a IV. században megalakult ott a presbyteriánus egyház Nestorius követőiből, kiknek száma 200,000-re rúgott annak idején. Ma e szám a sok üldöztetés folytán 60,000-re apadt ugyan le, de buzgóságuk nem csökkent, a híveknek. Többek közt egy misszionárius képző intézetet is tartanak fenn, melyből a végzett ifjak Szibériába, Tibetbe és Chinába mennek téríteni. Igy tehát nekik a Presbyteri Szövetség misszionáriusára semmi szükségök sincs — de ha már köztük volt, legyen szives megvinni hírül ama kérelmüket, hogy a Presbyteri Szövetség tagjaiul felvétessenek. Ezek a magyarok rokonai! Rev. Dr. Mathews beszédének folytatásában a Presbyteri Szövetséget ismertette. Érdeklődött a magyar díszítő stil iránt is s figyelmesen szemlélte a kalotaszegi varrottast, a szűr, guba, dohányzacskó, tulipános hímzéseit, a magyar lószerszámot, magyar trébelt, ékszereket, agraffokat. Lányának egy régi magyar stilü karperecet vitt emlékbe. Rev. Dr. Mathews a jövő nyarat Amerikában fogja tölteni, s a presbyteri szövetség torontói gyűlésén részt vesz; 1893 nyarán pedig szándéka ismét Magyarországba jönni s iskoláinkat meglátogatni: Isten hozza közénk! Kedves vendégünk iránt özv. br. Vayné és György Endre ur különösen figyelmesek voltak s tiszteletére házuknál estélyt rendeztek. Özv. br. Vaynénál az arisztokrácia számos tagja és az angol consul is megjelent ez alkalommal. Meg vagyok győződve, hogy egyházunk minden egyes tagja örömmel, büszkeséggel értesül arról, hogy a külföld érdeklődik irányunkban és e kedves vendéget küldötte hozzánk, ki 1893-ban ismét eljővén, mindenkinél szives fogadtatásra talál — mint régi ismerős. Szabad legyen még megemlítenem, hogy Rev. Dr. Mathews e sorok írójának Stewart *Outlines« című művét küldötte emlékül. Budapest, 1892. február 22. Balogh Elemér.