Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-02-18 / 7. szám
Ékesen szóló tanú erre nézve Zelenka püspök munkája és a közoktatásügyi miniszter jelentése. Az előbbi munka adatai szerint az ág. evang. egyházban az elemi és középiskolai közoktatás költségeiből egy-egy lélekre évenként átlag 1 írt 16 krajcár esik, a mely összegből maga a felekezet 1 frt 08 krt fedez, mig a politikai községek és maga az állam 4—4 krajcár segélylyel járulnak ugyanazon költség fedezéséhez. Az evang. ref. egyháznak e címen szükségelt költségei aligha fognak más — a felekezet terherviselési kötelességére nézve kedvezőbb — arányokat fölmutatni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentése szerint (1890/1-ki állapot) az összes népiskolai tanintézetek föntartása évi 15 és még közel fél millióba került. Hogy ez összegből a két prot. felekezetre mennyi esik, nincs kimutatva; azonban ők együtt az összes népiskoláknak közel 2B°/0 -át tartották fönn, szemben a római kath. felekezeteknek 32°/t , a görögkeletieknek 10°/0 , az izraelitáknak csak 3*37°/0 , az államnak csak 4-47 százalékos részesedésével, mely számok a protestánsok teherviselésének túlsúlyát szembetünőleg bizonyítják. De a n^igy aránytalanság nem itt, hanem a középiskolai közoktatás terén nyilvánul; mert mindenik keresztyén hitfelekezet lehetőleg igyekszik a népiskolákra való befolyását áldozatok árán is épségben tartani. A miniszteri jelentés (11-dik rész) adataiból a középiskolák költségeire vonatkozólag kiveszszük a következőket. A középiskolák összes jövedelme az 1890/1-ik tanévben 5 millió 158.000 frtra ment: ebből a két prot. felekezet középiskoláira 1 millió 291,000 frt esik. Ha ez összegből levonjuk azt a valamivel több mint 100 ezer frtot, melyet az államsegély képvisel, kitűnik, hogy a protestánsok a lefolyt tanévben tisztán önerejökből 1 millió és közel 200 ezer frtot költöttek középiskoláikra, melyek mind gimnáziumok. E teher nagyságának kellőképen való mérlegelése végett tudnunk kell, hogy ugyancsak középiskolai célokra a görögkeleti egyház — a tanulmányi alap járulékának levonása után — csak 70 ezer forintot költ; mig a kath. jellegű középiskolák költségei legnagyobb részben hol az állampénztárból, hol a vallás- és tanulmányi alapból, hol pedig* a szerzetesi javakból nyerik fedezetöket. Az izraelita honfitársak, mint vallási testület, semmi részt nem vesznek a középiskolák föntartásában. Nem szólunk itt a protestánsok által föntartott felsőbb tanintézetekről; mert ezek részint papnöveldék, a milyeneknek föntartása minden hitfelekezetnek saját föladata és terhe kell, hogy legyen; részint pedig jogakadémiák, melyek akármily fontosak legyenek is a felekezet érdekeinek szempontjából, az államhatalom álláspontjáról Ítélve fölöslegeseknek tűnhetnek föl, habár tényleg állami szakpályákra készítik elő, még pedig felekezeli különbség nélkül, hallgatóikat. Marad tehát megdönthetetlen igazságképen az a tény, hogy a két protestáns egyház hívei (melyek mellé sorozhatnók még az unitáriusok felekezetét is), a népiskolák s főleg a középiskolák föntartásának költségeivel aránytalanul vannak megterhelve, és e terhet távolról sem ellensúlyozza a szűken kimért állami segély. Bizonyos, hogy hazánknak sok vidéke gimnáziumok nélkül maradna. abban a percben, mikor a prot. egyházak kimondanák, hogy középiskolákat többé nem akarnak föntartani. Magyarország északi megyéiben, de a dunántúli vidékek nemzetiségi lakosai között is a magyar szellem és nyelv ápolói, föntartói és terjesztői, egészen az újabb időkig, csaknem kizárólag a lutheránus közép- és főiskolák voltak, s mint ilyenek, ma is még fontos nemzeti föladatot teljesítenek. Viszont a magyarság zöme közt és Erdélyben a református főiskolák alkották csaknem az egyediili kulturai tűzhelyeket, melyek közül némelyik egy-egy egyetemmel vetélkedő szerepet játszott már azon időkben, mikor még a mai magyar kir. tudományegyetem, mint érseki főiskola, Nagyszombatban lappangott, vagy már Budapesten ugyan, de nemzeti hivatásának és jellegének nagyon gyönge tudatával működött. A magyar állam nem lehet feledékeny vagy közönyös a mult ez érdemei iránt, mikor a protestáns iskolák jelene és jövője, s az ezekkel való kapcsolat folytán a protestáns egyházak helyzete van szóban. Gsiky Kálmán. Elemi iskoláink állami segélyezése. A másik lényeges intézkedése a miniszter javaslatának a korpótlékra vonatkozik. Javasolja pedig az ötödéves korpótlékot a 2. $-ban azzal, hogy »a szolgálati idő a jelen törvény hatályba lépésével veszi kezdetét«. Tehát az iskolafentartók, ha e törvény szentesíttetik, vagy akarják vagy nem, akár van miből akár nincs, az ötödéves korpótlékot kötelesek lesznek tanítóiknak megadni. Enyhíti ugyan a 2. §. szigorát a 13. §. intézkedése, mely szerint »ha a jelen törvény 2. §-ban megállapított ötödéves korpótlékokat az iskolafentartók saját erejűkből szolgáltatni nem képesek .... a legkisebb tanítói fizetés kiegészítését szabályozó eljárás alkalmazásával az iskolafentartók a korpótlékok fedezése céljából is állami segélyben fognak részesülni, mely esetben azonban az előző (12.) §. rendelkezései az államilag korpótlékban részesített hitfelekezeti tanítók fegyelmi ügyeire vonatkozólag is mérvadók lesznek«. Hát igenis, a korpótlékot elvileg én is helyeslem 13*
