Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

hetne bárkinek — esetleg szenytelen — homlokára, a mi az illetőnek, talán ártatlan volta daczára is, egész életére döntő kihatással bírna. Ne mondja senki, hogy hiszen a mostani lelkészjelölő bizottság is gyakorolta ezen jogot az által, hogy 3-on vagy 5-011 kivül a többit nem ajánlotta. Ezen jognak negatív gyakorlása senkire sem hozhatott szégyent, gyalázatot, megbeestelenitést; de a kizárás a hatalmi jognak positív gyakorlásában áll, s emberileg alaposnak mondható okok nélkül, birói Ítéleten kivül, nem tanácsos ily hatalmi eszközzel bárkit is sújtani. Azt azonban ellenmondás nélkül kimondhatjuk, hogy a mely testület — s ez kiváltképen a papi — súlyt helyez különös tiszteletet és feltétlen bizalmat parancsoló hivatás teljesítésére kötelezett tagjainak szeplőtlenségére, s a kiktől joggal megvárhatja nemcsak saját egyháza, hanem a más felekezetű egyház is, hogy ne csak erényes legyen, de annak valóban tartassék is : azon testületnek maga és mások iránti elengedhetlen kötelessége az emberi gyarlóságok megfékezésére, lehetőleg praeventiv (megelőző) módozatokról gondoskodni alapszabályaiban vagy törvényeiben, s a nem tagadható kóros betegséget palliativ szerekkel gyógyító, ha másként nem lehetséges, a veszedelmes sebet izzó vassal is égető gyógymódról provideálni. Hogy ez megtörtént a javaslatban, ez csak azt mutatja, hogy tervezői ez irányban is mélyreható kutatásokat eszközöltek, s ha a szert — nézetem szerint — meg nem találták a fában, bizonyára fel fogják fedezni a fűben. A mi végre a törvényellenesen lefolyt választás megsemmisítésére vonatkozó javaslatot illeti (51. §.), az e tekintetben fölmerült aggályaimat, melyeknek szülője a némelykor nem érvek után induló és bizonyítékok szerint cselekvő, hanem mellékes tekintetek miatt pártokra oszló, s egyszerűen igen-nel vagy nem-mel szavazó közgyűlési tagoknak adni czélzott hatáskör szédítő magaslata volt, teljesen eloszlatta azon elaboratum, mely közigazgatási bíróság intézményének behozatalát czélozza, s a melynek jövőre ismertetendő hatásköre a felhozni szándékolt kifogásaimat és félelmemet úgyis tárgytalanná tette. Kálosi József. Őrök. vigyázzatok! E kiáltást egy concret eset adja ajkaimra. A k.uh. klérus, mely a liberalismussal örök harczot folytatva, annyi megaláztatást hallgatagon tűrve, s aknamunkával, ha kell, a föld alatt dolgozva; legyőzetvén is el nem csüggedve; ezer sikereden küzdelem után is, el nem táradva; ha nyílt csatában leveretett, a vakondok munkájához folyamodik; de czéljátó! el nem tér, útját el nem hagyja, eszményét — minden népnek és felekezetnek aklába visszatérését — soha fel nem adja. Lesz alázatos, humánus, emberszerető, liberális, türelmes, radicalis ; de mindezek köpenye alatt ott rejlik a lóláb; . vak, a ki nem látja. Azért hát Őrök! protestáns Sión őrei, vigyázatok ! ébren legyetek ! Tudja mindenki, hogy az árva-ügy államosítása csak idő kérdése immár. Azért a megyék, az árva-ügy eddig volt letétemíényesei, a felhalmozódott (árvák filléreiből gyűlt) tartalék-alap biztonságba helyezéséről gondoskodnak, mielőtt az állam rátenné kezeit, árvaházakat alapítván abból megyéjebeli árvák számára. Ez történt Baranyamegye ez évi jan. 12-iki közgyűlésén. Hála a helyi sajtónak, megtudtuk, hogy ez árvaház ugy kontempláltatik, hogy az a katholicismusnak legyen veteményes kertje. Fel volt hát híva a figyelme a 46,000 lélekben kitüntetett nem kath. lakosságnak, azaz, az azt képviselő bizottsági tagoknak, hogy érdekeiket megvédelmezni siessenek. Ott is láttuk az a.-baranyai egyházmegye igen tisztelt esperesét, még a tolnai tractusba eső egy pár baranyai község is megtalálta képviselőjét, ámde a f.-baranyai egyházmegye 30,000 reformátusának jogvédelmére dr. Külley és Fazekas világitanácsbiró urakon kivül s egy pár reform. — nem egyházmegyei szereplő — egyénen kivül, csak alólirott jelent meg; pedig a vármegye bizottsági tagjai közé számláltatnak : esperes ur, néhány lelkész, tanító urak, s nem kevés reform, polgár; kiknek — nézetem szerint — tömeges megjelenéssel kellett volna sietni legfontosabb érdekeink védelmére. A tervezetnek mindjárt 2. §-a kimondja, hogy az árvaház «vallásos-erkölcsi» nevelése ez s ez «szürkenénékre vagy testvérekre)) bizatik. Nádosy K. ev. egyházfelügyelő, tekintélyes bizottsági tag, ezt módosítani kívánja, hogy t. i. a gondnok és gondnoknőre bizassék, azzal indokolva, hogy 6 évesnél idősebb fiúgyermekek növelése gyönge női kezekre nem bizható. Ennél loyalisabb felszólalás már csak nem is képzelhető. Ekkor kellett volna csak látni az «ecclesia militanst!» Sorra állának fel a kath. papok, előre kicirkalmazott ékes beszédet tartva «az Isten és emberszeretet által felmagasztositott nővérekről, e földi angyalokról)) (nb. fiatal volt a szónok) s ugy állítva oda az apáczák kezelését, mint az elérhető legjobbat. Azonban protestánsaink sem késtek alapos érveikkel, mely szerint egy intézet, mely programmjába azt tes^i : hogy az árvákat ((felekezeti különbség nélkül veszi föl», nem mondhatja ki, közvetlenül azután, hogy: a ((vallásoserkölcsi nevelést apácákra bizza.» Akath. tábor, mely a polgári bizottsági tagokat, mint utévedet bámulatos figyelemmel tartotta háta mögött, mind türelmetlenebb lett; felhozták, hogy ref. lelkészek járatják apáczákhoz gyermekeiket (fajdalom!), s elnevelésről nem panaszkodnak; sőt maga a kanonok azt bizonyítja, hogy e földi angyaloknak a sz. regula tiltja az elnevelést, s föl merte hívni a protestánsokat: mutassanak csak egy példát, hogy katholikus intézetek proselytáskódást űztek volna. (Fajdalom! frappans példák" csak a harcz után jöttek