Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

elzcngése után a jubiláns szintén meghatottan felelt, 25 év alatt ez az első eset — mondá — hogy az egyháztanács olyan valamit tesz, mely nem az ő kezdeményezésével, nem az ő támogatásávl és nem az ő akaratával történt. Midőn megtudta a készülő meglepetést, a dolog annyira megérett, hogy azon változtatnia lehetetlen volt. Elfogadja tehát az ajándékot, ugy, a mint nyújtva van, hálásan és köszönettel és mint a szeretet kedves és kötelességre 'buzditó zálogait egész életének legkedvesebb emlékei közé fogja sorozni. De nem hallgathatja el ezen alkalomból, hogy az ünneplő egyház pres'oytereibez van egy kérése és viszont egy fogadása, melyet ünnepélyesen nyilvánosságra hoz. Kérése az, hogy az egyházi elöljárók, mint a kik a néppel gyakrabban érintkeznek, keressék fel a hívek közül azokat, kik neki egy vagy más intézkedései miatt haragosai és hangoljak sziveiket engesztelődésre iránta. 25 év nagy idő és ő ezen idő alatt sokat tett, sokat fáradott és munkálkodott. Minden tettének és javának rugója az volt, hogy munkálja dicsőségét annak, kitől papi szolgálatát nyerte és hogy a közügyet, a népnek igazijavát előmozdítsa. Ha e nemű fáradozásai egyik vagy másik emberi érdeket, tekintetet megsértettek, arról ő nem tehet; de mégis ma kérnie kell előljáró társait a kiengesztelődés munkájának gyakorlására. A másik, hogy fogadást tesz: fogadja, hogy a bibliát tisztán és elegyitetlen fogja hirdetni híveinek ezentúl is, a palástot használni fogja, mig Isten ki nem veszi kezeiből. 2. Az élénk éljenzés elhangzása után a kúnszentmiklósi r.ők nevében és díszes ajándékukkal kúnszentmiklósi kedves leánykák, fehérbe öltözve tisztelegtek a jubiláns előtt. Szonokuk Horváth Róza k. a. volt és nagyon szép, értelmesen és szellemesen elmondott beszéd kíséretében nyújtotta át az ajándékot, a szép ezüst serieger, a melyhez remek díszítésű tok, táleza és a jubiláns monogrammjával ellátott veres bársony terítő járult. A serlegen a következő felírás olvasható : «Nt. Baksay Sándor szeretett lelkészünk a Jáhel Írójának, 25 éves kúnszentmiklósi papságának emlékére a kúnszentmiklósi nők, 1891. junius 28.)) A tálezán ez olvatható. «A kúnszentmiklósi nők 1891. junius 28.)) Ezután 3-szor a városi hivatalok, u. m. adó- és pénzügyi hivatal hivatalnokai, pénzügyőri díszruhában tisztelegtek és megjelenésükkel alkalmat nyújtottak a jubilánsnak, hogy egy végtelelen kedves és szellemes dis— sertátiot taitson az adóról és annak nagy fontosságáról az állam élet nagy szabású működésében. Es itt is a bibliai igék képezték a beszéd alapját és kiindulási pontját: cadd meg az Istennek, a mi az Istené, a császárnak, a mi a császéré.» Majd 4-szer az üres órák kedélyes szórakoztatói, a Casinó tagjai járultak jubilánsunk elébe. Az együtt töltött 25 év, mely alatt több izben elnöke is volt a jubiláns a Casinónak, sok kedves és kedélyes óra emlékét költötte fel mindnyájuk lelkében. 5. Az ipartestületet Baráth Elek műasztalos vezette és ő volt érzelmeiknek tolmácsa. Baráth Eleken meglátszik, hogy édes testvérje Baráth Ferencz jeles Írónknak és a budapesti ref. gymnasiumi tanárnak. Szépen és kedvesen beszélt, minden legkisebb erőltetés nélkül. A szép üdvözlő szavakra szeretett jubilánsunk, mély konceptióju beszéddel valaszolt, hangoztatva, hogy milyen gyenge és erőtelen az egyfoglulkozásu nép és kiemelve a különböző társadalmi foglalkozások szükségét, méltatta az ipart, mint a nemzetek életében egyik legnag)obb fontosságú tényezőt. Szinte gyönyörűség volt hallani a szebbnél-szebb mondatokat és mély eszméket. A munkás kéz, emberei után az eszmék harezosai következtek. 6—ik küldöttség volt a kúnszentmiklósi és vidéki tanítói kör, melynek nevében Sárközy Kálmán kántor-tanító szónokolt. 7-ik gyanánt a solti ref. egyházmegyének tanítói nevében és ugyancsak ennek tanítói gyámegylete nevében, a Dunapataji és ordasi egyházak derék tanítói tisztelegtek. Vezetőjük és szónokuk Fülep Endre dunapataji kántor volt és az ő ismeretes szép előadásával oly szépen szónokolt, hogy bizony elmodhatná magában és talán el is mondja : «ha kántortanító nem volnék, pap szeretnék lenni!» Ezután 8-ik küldöttség gyanánt a kicsinyke alma mater tanári kara tisztelgett, Szikszay Gusztáv igazgató vezetése alatt. A szónokuk szintén ő volt és hogy ezek a derék, fáradhatatlan munkások, kik a jubiláns eszméinek testet adnak, kik a kúnszentmiklósi gymtiasiumot, a fentartó testület támogatása és segítsége mellett olyan országos jóhirnévre juttatták, kik lankadást nem ismerő buzgósággal tanítják kicsinyke növendékeiket, valóban szép erkölcsi elismerésben részesültek a jubiláns által tisztelgésük alkalmából, az csak a jubiláns jó szivét, helyes tapintatát, és mindenek felett páratlan igazságosságát bizonyítja. Ugyanis kiemelte a jubiláns, az üdvözletre adott válaszában, hogy a kúnszentmiklós gymnasium, milyen jó gymnasium, minek jó része, czélszerü berendezése és helyes irányban kormányzásán kivül, a tanári kar lelkiismeretes munkásságában és jól átérzett kötelesség tudásában keresendő. És mintegy példára hivatkozva, felemlité a jubiláns, a legközelebb lefolyt vizsgák örvendetes eredményét. És ebben a részben mi, kik a vizsgákon elejétől kezdve végig jelen voltunk, méltán és joggal csatlakozhatunk a jubiláns által, nyújtott szép erkölcsi elismeréshez. Ennek megemlítése után elég legyen csak arra utalnunk, — hogy ha majd az- iskolai anyag az iskolai értesítőben rendelkezésünkre fog állani — szívesen fogunk ismertetésünk által eledet tenni e nembeli kedves kö-1 ' , telességünknek is. Mint kedves és programmon kivül meglepetést meg kell említenünk, hogy a gymnasium tanári karához csatlakozott Németh Ödön kecskeméti tanár is és tisztelgése láthatólag jól esett szeretett jubilánsunknak. Ezután a csanádi ref. egyház küldöttsége tisztelgett Baki István lelkészük vezetése alatt. Azon egyházé, melynek kebeléből a jubiláns, ezelőtt 25 évvel a kúnszentmiklósi diszes egyház papi hivatalába lépett. Az egyszerű földmivesek igaz öröme a jubileum és előkelő társaság fénye mellett is jogot követelt magának és jubilánsunk kedves reminiscentiák hatása alatt szépen emlékezett meg egykori híveiről, ott töltött négy boldog évéről. Megizente küldőiknek, hogy emlékében mindig részük lesz a Csanádiaknak és a hol ketten vagy hárman együtt vannak, ott lesz ő is közöttük. Egy díszes emlékkönyvet is nyújtottak át, a mai nap emlékeül. Végül a solti ref. egyházmegye papsága, papi díszben, tanácsbirói kara és számos egyháztanácsi küldötte fejezte ki tisztelgését a jubiláns előtt. Megható jelenetet képezett a tisztelgők nagyszáma, a melynél csak szivük jó kívánsága lehet nagyobb. A küldöttség szónoka nt. Ádám József alesperes volt és egyszerű, keresetlen szavakban tolmácsolta egyházmegyénk egyetemének szeretetét és jó kivánatait. A jubiláns a kollegiális szeretet melegével felelt szolga- és hivatal társainak, Isten kegyelmébe ajánlva mindnyájuk működését. Közel két óra volt, mikorra mindezeknek vége lett, pedig dehogy lett vége. Tisztelt barátom, e lapok szerkesztője és útitársa tiszt. Szabó Aladár ur ezek után