Protestáns egyházi és iskolai lapok – 34. évfolyam – 1891.

1891-07-05 / 27. szám

elzcngése után a jubiláns szintén meghatottan felelt, 25 év alatt ez az első eset — mondá — hogy az egy­háztanács olyan valamit tesz, mely nem az ő kezde­ményezésével, nem az ő támogatásávl és nem az ő aka­ratával történt. Midőn megtudta a készülő meglepetést, a dolog annyira megérett, hogy azon változtatnia lehe­tetlen volt. Elfogadja tehát az ajándékot, ugy, a mint nyújtva van, hálásan és köszönettel és mint a szeretet kedves és kötelességre 'buzditó zálogait egész életének legkedvesebb emlékei közé fogja sorozni. De nem hall­gathatja el ezen alkalomból, hogy az ünneplő egyház pres'oytereibez van egy kérése és viszont egy fogadása, melyet ünnepélyesen nyilvánosságra hoz. Kérése az, hogy az egyházi elöljárók, mint a kik a néppel gyakrabban érintkeznek, keressék fel a hívek közül azokat, kik neki egy vagy más intézkedései miatt haragosai és hangol­jak sziveiket engesztelődésre iránta. 25 év nagy idő és ő ezen idő alatt sokat tett, sokat fáradott és munkál­kodott. Minden tettének és javának rugója az volt, hogy munkálja dicsőségét annak, kitől papi szolgálatát nyerte és hogy a közügyet, a népnek igazijavát előmozdítsa. Ha e nemű fáradozásai egyik vagy másik emberi érdeket, te­kintetet megsértettek, arról ő nem tehet; de mégis ma kérnie kell előljáró társait a kiengesztelődés munkájá­nak gyakorlására. A másik, hogy fogadást tesz: fogadja, hogy a bibliát tisztán és elegyitetlen fogja hirdetni híveinek ezentúl is, a palástot használni fogja, mig Isten ki nem veszi kezeiből. 2. Az élénk éljenzés elhangzása után a kúnszent­miklósi r.ők nevében és díszes ajándékukkal kúnszent­miklósi kedves leánykák, fehérbe öltözve tisztelegtek a jubiláns előtt. Szonokuk Horváth Róza k. a. volt és nagyon szép, értelmesen és szellemesen elmondott beszéd kíséretében nyújtotta át az ajándékot, a szép ezüst ser­ieger, a melyhez remek díszítésű tok, táleza és a jubi­láns monogrammjával ellátott veres bársony terítő járult. A serlegen a következő felírás olvasható : «Nt. Baksay Sándor szeretett lelkészünk a Jáhel Írójának, 25 éves kúnszentmiklósi papságának emlékére a kúnszentmiklósi nők, 1891. junius 28.)) A tálezán ez olvatható. «A kúnszentmiklósi nők 1891. junius 28.)) Ezután 3-szor a városi hivatalok, u. m. adó- és pénz­ügyi hivatal hivatalnokai, pénzügyőri díszruhában tisz­telegtek és megjelenésükkel alkalmat nyújtottak a jubi­lánsnak, hogy egy végtelelen kedves és szellemes dis— sertátiot taitson az adóról és annak nagy fontosságáról az állam élet nagy szabású működésében. Es itt is a bib­liai igék képezték a beszéd alapját és kiindulási pont­ját: cadd meg az Istennek, a mi az Istené, a császár­nak, a mi a császéré.» Majd 4-szer az üres órák kedélyes szórakoztatói, a Casinó tagjai járultak jubilánsunk elébe. Az együtt töl­tött 25 év, mely alatt több izben elnöke is volt a jubiláns a Casinónak, sok kedves és kedélyes óra em­lékét költötte fel mindnyájuk lelkében. 5. Az ipartestületet Baráth Elek műasztalos vezette és ő volt érzelmeiknek tolmácsa. Baráth Eleken meg­látszik, hogy édes testvérje Baráth Ferencz jeles Írónk­nak és a budapesti ref. gymnasiumi tanárnak. Szépen és kedvesen beszélt, minden legkisebb erőltetés nélkül. A szép üdvözlő szavakra szeretett jubilánsunk, mély konceptióju beszéddel valaszolt, hangoztatva, hogy milyen gyenge és erőtelen az egyfoglulkozásu nép és ki­emelve a különböző társadalmi foglalkozások szükségét, méltatta az ipart, mint a nemzetek életében egyik leg­nag)obb fontosságú tényezőt. Szinte gyönyörűség volt hallani a szebbnél-szebb mondatokat és mély eszméket. A munkás kéz, emberei után az eszmék harezosai következtek. 6—ik küldöttség volt a kúnszentmiklósi és vidéki tanítói kör, melynek nevében Sárközy Kálmán kántor-tanító szónokolt. 7-ik gyanánt a solti ref. egy­házmegyének tanítói nevében és ugyancsak ennek tanítói gyámegylete nevében, a Dunapataji és ordasi egyhá­zak derék tanítói tisztelegtek. Vezetőjük és szónokuk Fülep Endre dunapataji kántor volt és az ő ismeretes szép előadásával oly szépen szónokolt, hogy bizony elmodhatná magában és talán el is mondja : «ha kántor­tanító nem volnék, pap szeretnék lenni!» Ezután 8-ik küldöttség gyanánt a kicsinyke alma mater tanári kara tisztelgett, Szikszay Gusztáv igazgató vezetése alatt. A szónokuk szintén ő volt és hogy ezek a derék, fáradhatatlan munkások, kik a jubiláns eszméinek testet adnak, kik a kúnszentmiklósi gymtia­siumot, a fentartó testület támogatása és segítsége mellett olyan országos jóhirnévre juttatták, kik lanka­dást nem ismerő buzgósággal tanítják kicsinyke növen­dékeiket, valóban szép erkölcsi elismerésben részesültek a jubiláns által tisztelgésük alkalmából, az csak a jubi­láns jó szivét, helyes tapintatát, és mindenek felett páratlan igazságosságát bizonyítja. Ugyanis kiemelte a jubiláns, az üdvözletre adott válaszában, hogy a kún­szentmiklós gymnasium, milyen jó gymnasium, minek jó része, czélszerü berendezése és helyes irányban kor­mányzásán kivül, a tanári kar lelkiismeretes munkás­ságában és jól átérzett kötelesség tudásában keresendő. És mintegy példára hivatkozva, felemlité a jubiláns, a legközelebb lefolyt vizsgák örvendetes eredményét. És ebben a részben mi, kik a vizsgákon elejétől kezdve végig jelen voltunk, méltán és joggal csatlakozhatunk a jubiláns által, nyújtott szép erkölcsi elismeréshez. Ennek megemlítése után elég legyen csak arra utalnunk, — hogy ha majd az- iskolai anyag az iskolai értesítő­ben rendelkezésünkre fog állani — szívesen fogunk ismertetésünk által eledet tenni e nembeli kedves kö­1 ' , telességünknek is. Mint kedves és programmon kivül meglepetést meg kell említenünk, hogy a gymnasium tanári karához csatlakozott Németh Ödön kecskeméti tanár is és tisz­telgése láthatólag jól esett szeretett jubilánsunknak. Ezután a csanádi ref. egyház küldöttsége tisztel­gett Baki István lelkészük vezetése alatt. Azon egyházé, melynek kebeléből a jubiláns, ezelőtt 25 évvel a kún­szentmiklósi diszes egyház papi hivatalába lépett. Az egyszerű földmivesek igaz öröme a jubileum és előkelő társaság fénye mellett is jogot követelt magának és jubilánsunk kedves reminiscentiák hatása alatt szépen emlékezett meg egykori híveiről, ott töltött négy bol­dog évéről. Megizente küldőiknek, hogy emlékében mindig részük lesz a Csanádiaknak és a hol ketten vagy hárman együtt vannak, ott lesz ő is közöttük. Egy díszes emlékkönyvet is nyújtottak át, a mai nap emlékeül. Végül a solti ref. egyházmegye papsága, papi dísz­ben, tanácsbirói kara és számos egyháztanácsi küldötte fejezte ki tisztelgését a jubiláns előtt. Megható jelene­tet képezett a tisztelgők nagyszáma, a melynél csak szivük jó kívánsága lehet nagyobb. A küldöttség szó­noka nt. Ádám József alesperes volt és egyszerű, kere­setlen szavakban tolmácsolta egyházmegyénk egyetemé­nek szeretetét és jó kivánatait. A jubiláns a kollegiális szeretet melegével felelt szolga- és hivatal társainak, Isten kegyelmébe ajánlva mindnyájuk működését. Közel két óra volt, mikorra mindezeknek vége lett, pedig dehogy lett vége. Tisztelt barátom, e lapok szerkesztője és útitársa tiszt. Szabó Aladár ur ezek után

Next

/
Oldalképek
Tartalom